Orvosi Hetilap, 1881. október (25. évfolyam, 40-44. szám)

1881-10-02 / 40. szám

jSlJD APES T, l88l 40. sz. K LŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmenten- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. ßcTOBEF. 2 MEGJEI.EN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. jvf ONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Laufenauer IC. tr, A m. kir. országos tébolyda kórboncztani dolgozdajából. Az agykérgi (corticalis) epilepsiáról. — Ifj. Bókái J. tr. Közlemény a pesti szegénygyermek-kórházból. Nem-gümős alapi lágy-agyburoklob egy esete. — Flósz P. tr. Vizsgálatok a peptonok vegytani természete felöl. (Folyt.j — Könyvismertetés. De l’épithélioma du col utérin et de son traitement, par le Dr. Marion Sims. Trad, du Dr. Lutaud. — Lapszemle. Az ectopia vesicae kezelése a húgyhólyag kiirtása által. — A szájpad elsőleges giimősödéséről. — A ván­dorvese kezelése rögzítés által. TArcza : Az orvosi gyakorlat engedélyezésére vonatkozó nemzetközi feltételek tárgyában. Acland F. R. S. tnr-tól. — Puky A. tr. A sebészeti szak­osztály a londoni nemzetközi orvosi congressuson. (Folyt.) — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az „Orvosi Hetilap“ 1881. October—de­cemberi folyamára. — Pátyázatok. Melléklet: Kőmetszetű tábla ifj. Bókái J. tr. czikkéhez. A m. kir. országos tébolyda kórboncztani dol­gozdájából. Az agykérgi (corticalis) epilepsiáról1). Laufenauer Károly tr. egyetemi magántanár, orsz. tébolydái másod­orvostól. Az epilepsiáról szóló tannak kórodai része, a mi az epileptikus rohamok tüneteit, azok esetleges aequivalen- seit és a szokványos gyógytani eljárást illeti, már a legapróbb részletekben is ki van merítve, s olyannyira a közismeret tárgyát képezi, hogy arról itt e helyen érte­kezni, valóban merész és felesleges időfecsérlésnek tar- tanám. Nem ilyen örvendetes és tiszta a kép, ha az epilep­sia pathológiájával és kórboncztanával foglalkozunk. A -mi a nehézkóros roham kórtani létrejövetelét illeti, annak magyarázatában két egészen ellentétes és merev álláspontot elfoglaló táborra oszlanak a szaktudósok. Mindkét tábor megegyezik ugyan abban, hogy az epi­lepsia központi, tehát agybántalom, de a bántalom szék. helyét illetőleg a nézetek teljesen divergálnak. Schröder van der Kolk és vele, mint mostanság a legilletékesebb búvár, Nothnagel azt állítják, hogy az epilepsia minden esetben a hídban és a nyúltagyban székelő görcs központ ingerületétől függ. Hughlings, Jackson és vele sokan mások az epi­lepsia székhelyét, nemcsak a hídba és nyultagyba, hanem az agykéreg szürke állományába is helyezik. Mindkét nézett mellett sok és helyenkint nyomós érvek szólanak. A vitás kérdés azonban eldöntve még nincs és a mostani ismeretek mellett határozottsággal meg sem is oldható. Nothnagel ugyanis, az agykérgi daganatok, lobos folyamatok és az állatkísérletben villamos izgatás, szúrás vagy égetés által előidézett epilepsiákra azon megjegy­zést teszi, hogy azok is, reflex epilepsiák, ép úgy mint * azok, melyek távolabb fekvő helyek, pl. a környi trig e minus vagy ischiadicus sérelmeinél lépnek fel. Én helyes­nek tartom ezen állítás jogosultságát, de apodictice Nothnagel nézetéhez csak akkor csatlakoznám, ha állat­kísérleti úton bebizonyítaná valaki, hogy a görcs köz­pontnak az agy — nyúltagy lánczolatából való kizárá­sakor — a szürke agykéreg villamos izgatása alkalmával, az epileptikus rohamok nem következnének be jeléül annak, hog'y a görcsközpontnak ingerületbe jövetele nélkül nincs epileptikus roham. Én ezen állatkísérletet oly módon tartanám lehetségesnek, ha a negyedik agy- gvomrocs legfelső részletén, tehát közvetlen az alsó iker- testpár tövében — müleges légzés fenntartása mellett — oly módon tétetnék a metszés, hogy az agykocsánytalpi lobor-kötegek legalább részben épek maradjanak. Most az agykérget kellene izgatni, s az epileptikus rohamok bekövetkezése vagy kimaradása adná meg a feleletet. Tudtommal azonban, ilynemű kísérlet még eddig nem tétetett. A mi az epilepsia kórboneztanát és kórszövettanát illeti, ennek első sorban azon kérdést kellene megoldania, váljon az epilepsia sui generis, különálló bántalom-e, vagy csak járulékos tünete valamely központi bántalomnak ? Erre vonatkozólag az orvosi gyakorlatban két alakot észlelhetünk. Egyik az úgynevezett idiopathikus vagy genuin epilepsia, melynél a kórbonczolatok ezen bánta- lomra vonatkozó semmiféle jellemző kórbonczi leletet sem eredményeztek. Az ily fajta epilepsiát tehát, mint önálló betegséget tekinthetjük. Másod sorban ismerjük a secundär, a másodlagos vagy az úgynevezett reflex-epilepsiákat, melyek környi idegek megsértése, agydaganatok és lobos agybántalmak kíséretében jelentkeznek: itt az epilepsia az esetek leg­nagyobb számában, már csak mint tünete tekintendő az illető környi ,vagy központi bántalomnak. Ezeken kívül vannak még számtalan szervezeti bántál mák, úgy a gyér. mekkorban, mint a felnőtteknél is, melyeknél az epilep­40 ') Előadatott a kir. orvosegylet 1881. april 2-dn tartott gyűlésén.

Next

/
Thumbnails
Contents