Orvosi Hetilap, 1882. május (26. évfolyam, 19-22. szám)

1882-05-07 / 19. szám

" — ............ : - ^ :: . ............J---------- ----------- ------------------------------' • Bu dapest, 1882. 19. sz. /VUjus 7. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben <>s vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és lizetések bérmentesí- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új ki*. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél uádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Dräsche-féle házban­ORVOSI HETILAP. fíONl S KÜLFÖLD! GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBU VÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Lechner K. tr. Schwartzer F. tr. kir. tan. magán elme- és ideggyógyintézetéből. A téboly agytáplálkozási zavarainak lo calisatiója. —Irsai Á. és Babes V. tr-ok. Kísérleti adatok az idegrendszer befolyásának tanához a bőr kóros átváltozásaira vonatkozólag. (Vége.) — Könyvis­mertetés. Die Harnconcretionen des Menschen und die Ursachen ihrer Entstehung. Von Dr. R. Ultzmann in Wien. — Lapszemle. A tüdőbetegségek miatt végzett műtői beavatkozásokról. TArcza : A budapesti kir. orvosegylet IX. rendes ülése 1882. april 22-kén. (Vége). — A biharmegyei-orvos-gyógyszerész- és természettudományi egyletnek 1882. évben tartott szakülései. Január, február és martius. — A szülészeti és nőgyógyászati szakosztály a londoni nemzetközi congréssuson. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. Schwartzer F. tr. kir. tanácsos magán elme- és ideg-gyógyintézetéből Budapesten. A téboly agytdpldlkozási zavarainak localisatiója. (Tanulmány.) Közli Lechner Károly tr. intézeti főorvos. I. Szellemi életünk azon kóros elváltozásai között, melyek — tisztán csak az agy táplálkozási-zavarain alapulva — functionalis rendellenességet képeznek, anélkül, hogy az agyban e rendel­lenességnek megfelelő, kézzelfogható nagyobb materiális elvál­tozások is lennének jelen: előkelő szerepet játszik a téboly, s ennek számos válfaja. Miután a téboly különféle alakjai összegükben az elmekórok statistikájában majdnem 50“/o-kai vannak képviselve, e gyakori­ságuknál fogva a gyakorló orvos szemében is kell, hogy nagy fontossággal birjanak; annyival inkább, mivel az van hivatva ki­válóan a keletkezésében rendszerint fel nem ismert betegségre ideje korán, kellő időben rámutatni, s — a betegség további kifejlődését sokszor megakadályozva — azáltal az emberiséget számos, gyakran roppant horderejű, családi, s társadalmi drámák átszenvedésétől megóvni, A gyakorló orvos e fontos hivatásának czélszerű betölthe- tésére nem elegendő csak e betegség kórképével ismerkedni meg egyedül. Hisz a tünetek értéke, azok szövődésének mennyisége és lefolyásuknak időrendje, s minősége önmagában nem képes még útmutatót adni arra nézve, mily prophylactikus rendszabályok által óvhatjuk meg az egyes egyént hasonló betegségek átszen­vedésétől. Csak a kórságok benső lényegének tudata, s az e belső lényeget alkotó kórboncztani elváltozások kellő ismerete nyújthat biztos támpontot oly óvszabályok igénybevételénél, melyeknek segedelme mellett jogos alapon remélhetjük a beteg­séget csirájában elölhetni, avagy keletkezését egyáltalában meg­akadályozni. Feladatunk tehát főleg oly adatok nyújtásában összponto­sul, mely adatok, a téboly kórboncztani képét nagyobb világos­ságba helyezve, e betegség kóroktani mozzanatait is jobban ki­emelkedni és megbirálhatóbbá válni engedik ; s melyek azonfelül e kóroktani mozzanatok szoros körülhatárolása által, hathatós fegyvert is szolgáltathatnak a gyakorló orvos kezébe a betegség elhárításának nehéz munkájában. E szerint első sorban a téboly lefolyása alkalmával kifej­lődésre jutó kórboncztani elváltozásokról kellene szólanunk. A téboly kórboncztanáról azonban mindeddig mitsem tudunk. Bár a bonczolásra kerülő esetek száma nem csekély, mégis azoknak minden typicitást és különös jelleget nélkülöző leletei teljes ho­mályban hagynak bennünket, sőt a legtöbb esetben hiányozván még minden —- a tudomány mai segédeszközeivel észlelhető, ki­mutatható — elváltozás az agyban : kénytelenek vagyunk a téboly lényegének felderítésére vonatkozó szándékunkról, kórboncztani úton, egyelőre lemondani. Tudjuk, hogy az agy élettani működése, boncztani alakele­meinek rendszeres functióiban áll; s bárha nem ismerjük ama materiális, vegyi vagy physikai elváltozásokat, melyek ezen ideg­elemek életműködései közben végbe mennek, tudjuk még azt is, hogy eme idegelemek kellő functiójának fő feltétele kizárólag csak azoknak rendszeres tápláltatásában keresendő. Az agy boncztani alkatrészeinek helytelen tápláltatása képezi tehát általában az alapot, melyre e szerv működés-zavarai min­denkor visszavezethetők, s az agykéreg idegelemeinek ily rend­ellenes tápláltatása szolgálhat különösen azon agyzavaroknak hasisául, melyek a szellemi élet kóros jelenségei alakjában jönnek nyilvánulásra. A kóros elmeműködés magyarázata, annak végső okaiban, kutatás tárgyát képezte a mióta csak egyáltalában elmegyógyá­szat létezik. A psychopathologia története számtalan ily értelmű kísérletet jegyezett fel lapjaira, a nélkül azonban, hogy azok e tudományt csak egy tapottal is közelebb hozták volna a kitűzött czél felé. Ily tapasztalatok után, s oly kevés kilátás mellett nem csoda, ha a negatio korszaka következett be, mely elérhetlennek hirdetve az értelmi’ működéseink közepette végbemenő folya­matok élettani magyarázatát, tagadásba vette egyszersmind az elme kóros tüneteinek lényegébe való beláthatás lehetőségét is. Mindezek daczára az ismeretek elégtelensége és a dolgok 19

Next

/
Thumbnails
Contents