Orvosi Hetilap, 1882. június (26. évfolyam, 23-26. szám)

1882-06-04 / 23. szám

jSüDAPEST, 1882. 23. sz. jluNIUS 4. ELŐFIZETÉST ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban* ORVOSI [ Hl ÉTI LAP. j-ÍONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Balogh K. tnr. A nehézkóros rohamok központjáról. — Puky A. tr. Pathologikus térdizület teljes csonkolással. Gyógyulás. — Könyv- ismertetés. Phthisis pulmonum. (Lungenschwindsucht) Von Prof. Dr. Fr. Korányi — Lapszemle. A tabesnél előforduló spontan törések­ről. — Adatok a koponyacsontok és az agy sértésének casuistikájához. Tárcza : Az Orvosi Hetilap huszonötödik évfordúlója alkalmából. — A magyar tudományos akadémia. — Mangold H. tr. Néhány szó a magyar fürdőhelyek érdekében. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat 1882. april havi orvosi szakülése. Ajtai K. S. tnr. második törvényszéki orvostani esetének vége. Davida L. h. tnr. előadása a 4-dik ágyékideg gyökerének dúczáról. Lőte J. előadása a nerium oleander hatásáról — A szepesi orvos-gyógyszerészegylet félévi gyűlése 1882. május 15-dikén. — Lipcse, 1882-diki május 16-díka. Ere­deti levél Dollinger Gy. tr-tól. — Vegyesek. — Pályázatok. A nehézkóros rohamok központjáról. Balogh Kálmán tanártól. Az agylebenyek kéregállománya egyes helyeinek ingerlése az akaratos izmok megfelelő csoportjait össze­húzódásra bírja, mi — legyen bár az inger szaggatott villamáram, vagy más egyéb — a behatás kezdetével nem következik be azonnal, valamint annak megszakításával egy időben nem szűnik meg, hanem még jó darabig fenn­maradhat, mint erre már az „Agy féltekéinek és a kis agynak működéséről (1876, a m. tud. akadémia kiadása) szóló értekezésem 25. lapján figyelmeztettem. Azon lelet után pedig önként támad bennünk a gon­dolat, hogy a szóbanlevő kísérletek alkalmával aligha az idegcsövek jönnek ingerületbe. Az akaratos izmok ugyan­is idegeiknek bárminő ingerlésére mindenkor gyorsan és szabatosan válaszolnak, míg az ingerlés megszűntével egyszerre elernyednek. Nem kételkedhetem azon, hogy ama izgatások eseteiben az idegsejtek azok, melyek inge- reltetnek. S Franck és Pitres (Travaux du laboratoire de Marey. 1879. IV. köt. 413. 1.) hozzám hasonlón talál­ták, hogy az agylebenyek szürke kéregállományának iz­gatásakor a behatás és az eredmény nyilvánulása között szemmel láthatón jelentékeny késedelem van, mit ők lappangó ingerlési időszaknak neveznek. Továbbá azon szerzők azt szintén találták, hogy ha a kísérleti állatok szürke állományából körülbelül két millimeternyi vastag­ságú réteget eltávolítunk, s az alant fekvő fehér állo­mányt ingereljük, ama késedelmi időszak sokkal rövidebb szokott lenni. Ok ezen tüneményeket abból iparkodnak megfejteni, hogy a szürke állományban az ingerek irá­nyában nagyobb az ellenálló képesség, mint a fehér állományban, midőn ez az előbbinek kihagyásával köz­vetlenül izgattatik. Charles Richet továbbá „Physiologie des muscles et des nerfs“ (Paris, Germer Bailiiere, 1882) munká­jában ama késedelmet annak valószínű bizonyítékáúl tekinti, hogy az idegsejtek nem ugyan bárminő inger, hanem villamosság által izgathatok; míg én alkalmas esetekben az erőmüvi behatásokat, mint példáúl a tüszúrást, vagy a gombostű fejével a gyenge nyomást is sikeresnek ész­leltem. Részemről megközelítő valószínűséggel felvehetőnek vélem, hogy az agylebenyekben, a kéregállománybeli idegsejtek képzőanyagában (protoplasma) véghezmenő tömecsmozgások eredményezik az akarat nyilvánulásait, melyek izomösszehúzódásokkal fejeztetnek ki. Ezek pedig majd gyorsak és szabatosak, majd lassúk és lomhák lehet­nek a szélsőségek között mindennemű változatokkal, épen úgy mint midőn kísérleteinkben a kéregállomány ideg­sejtjeit egyik vagy másik módon ingereljük. Az akarat pedig szabályos működését — a szintén idegsejtbeli tömecsmozgásokban kereshető értelem vezér­lete alatt — látszólag azáltal végezheti, hogy az agy­lebenyek kéregállományának sejtjei bizonyos góczokban czélszerüen csoportosítvák, melyek határozott izomcsopor­tok összehúzódásait válthatják ki. Ezek szerint az akarat a kéregállomány idegsejtjeinek közönséges ingere lenne, melyet kísérleteinkben villamos­sággal vagy másnemű ingerrel helyettesíthetünk. S az aka­rat, illetőleg a többi ingerek ható erélyének nagysága, az erély kifejlődésének módja, nemkülönben az illető sejtek képzőanyaga tömecseinek mennyisége és egyensúlyi állapota szerint kapjuk a megfelelő izmok összehúzódásai­ban a legkülönbözőbb minőségi változatokat. Már Spencer Herbert „Principles of Psychology" (2-dik kiadás, 25. 1.) müvében mondja, hogy a szürke állomány idegsejtjei nem csupán összekötő kapcsok az idegcsövek központi végződései között, hanem azokat a tömecsbeli mozgások reservoir-aiként tekinthetjük, melyek onnét alkalmilag kiszabadúlhatnak. Azon tényező pedig, mely azokból a felhalmozott eleven erőt kiszabadítja, szabály szerint az akarat, állatokon tett kísérleteinkben pedig a villamosság, míg esetleg valamely mechanikai, vagy vegyi inger. 23

Next

/
Thumbnails
Contents