Orvosi Hetilap, 1882. július (26. évfolyam, 27-31. szám)

1882-07-02 / 27. szám

677 lepik el, s többnyire aprók, köztük igen kevés mogyoró­nagyságú. Hogy a végbemenő körfolyamatba mélyebben betekinthes­sek, nagyobb molluscumokból, a­melyek bhromsavban és bor­szeszben, vagy csak tiszta borszeszben lettek megkeményítve, metszeteket csináltam. E czélra legalkalmasabbak voltak a nagyobb, meg nem lobosodott molluscum-dagok, mert ezeken gyakran a fejlődés első szakától annak legmagasabb fokáig valamennyi stá­dium jól észlelhető. Ha már most a betegség első stádiumát mu­tató metszetet teszünk a górcső alá, azt találjuk, hogy a kórosan elváltozott hely a bőr legfelsőbb felületén van, s mindkét oldalról szemölcstestecsek által elkülönített ép rete-csapok vannak. (I. ábra). Alakját tekintve ezen hely rete-nydíványhoz hasonlít. Ilyen és az ép közti különbség csak abban áll, hogy amaz hosszabb és szé­lesebb, alsó vége pedig, mely rendes állapotban kúp alakú, jelen stádiumban kiszélesedett. Felső szélesebb alapján azonkívül még tetemes mennyiségű lerakódást is találunk. Belsejében csekély nagyítás alatt nagy, sajátságos fényű, gömbölyded, vagy tojásdad alakú képződményeket találunk, az általánosan úgynevezett „molluscum-testecsek“-et. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy átalakult rete-csappal van dolgunk, melyben molluscum-testecsek fordulnak elő. Rend­szerint közvetlen közelben még több, különbözőképen elváltozott nyúlvány fordul elő. Ezen nyúlványok átalakulása kétfélekép tör­ténik : vagy úgy, hogy a nyúlvány a tér minden irányában nagyobbodik, s ekkor a változás csak a térimére szorítkozik, míg az alak változatlanul ugyanaz marad (I. ábra); vagy úgy, hogy a rete-nyúlvány sarjakat (I. ábra), s ezek újra más sarj­nyúl­­ványokat hajtanak, melyek annyira megszaporodhatnak, hogy meg­­számlálhatlanok, különösen akkor, ha a szomszédos részekben hasonló kórfolyamat megy végbe. Ily módon történik azután, hogy az eleinte kicsiny, körülírt kiindulási ponttal bíró daganat említett nagyságúra nőhet. Hogyha már most tekintetbe vesszük az egyes nyúlványok növekvési módját, s azon képességét, hogy a további fejlődés közben más fióksarjakat hajthat, akkor nem fog bennünket azon lebenyes szerkezet meglepni, melyet egy nagyobb daganatból készült metszeten látunk. Ezekből világos, hogy mindazon magyarázat helytelen, mely a molluscumnak most tárgyalt szöveti alkatából egyébre követ­keztet, mint az egyes részeknek csupán csak bizonyos mechanikai behatások által feltételezett egymás mellé rakodására. Téves­nek tartom azon fölfogást is, a­mely szerint némelyek a mollus­­cum-kivirágzásokat, ezek szerkezetéből kiindulva, a többi folya­matra tekintet nélkül faggyúmirigy-elfajulással hozzák kap­csolatba. (Folytatása következik.) A gyermekgyógyászat köréből, Fal­udi Géza ír-tól, Budapesten. Közlemények gyógy­intézetemből és a magángyakorlatból. A mellkas csapolásáról gyermekeknél. — Tíz káreset. (Vége). 5. Linzer Károly, 11 hónapos fiúcska, 3 hét előtt betege­dett meg. Midőn legelőször láttam őt, a mellkas baloldalán mellül és hátul mindenütt tompa kopogtatási hangot találtam, s a bal kulcscsont alatt gyenge hörgi légzést , szíve jobb felé volt eltolva. Minthogy húgyhajtó és felszívódást eszközlő szerek semmi hatással sem látszottak lenni, 1877 június hó 23-án határoztam el magamat a mellkas megcsapolására, mely alkalommal 400 gm. genyet ürí­tettünk ki. Július 4-én a műtétet ismételtük, s ekkor 600 gm. geny jön eltávolítva. Noha a gyermek e műtétek után 2 hétre rá súlyos vérhasba is esett, nemcsak a mellhártya-izzadmánytól, hanem az utóbbi komoly bajból szintén gyorsan megszabadult és a fiút még mai napig is mint igen erőteljes, tökéletesen egészséges gyermeket ismerem. 6. Stern Leo, 1­­ a éves gyermek, 1878. július 5-én hoza­tott intézetembe. 6 hét előtt betegedett meg, köhögött, folyto­nos láza volt és nagy mértékben elsoványodott. Száraz köhögése a gyermeket nagyon kínozta. Bal mellkasán mellül és hátul min­denütt tompa kopogtatási hangot találtam, s a légzési zörej ezen részek felett csak igen gyengén volt hallható. A szív szintén jobb­felé eltolva. Minthogy a gyermek állapota nem javult, július 23-án végeztettem a műtétet, mikor is majdnem 700 gm. geny szivattyúzhatott ki; ennek első része híg volt, utolsó része vas­tagabb, zöldes színű. Közvetlen a műtét után a szív balfelé húzódott vissza és baloldalt nagyrészt ismét teljes éles kopogta­tási hang jött létre. A csapolás után a gyermek egész éjen át jól aludt, láza nem volt és sokkal kevesebbet köhögött. De már másnapra a kopogtatási hang baloldalt ismét nagyobb terület­ben tompulást mutatott, noha a felső részekben légzést mégis lehetett hallani. Néhány nap múlva a gyermek újon­nan lázat kapott és erős hasmenéstől lepetett meg, mely épen ezen idő tájban nagy mértékben pusztított a gyermekek között. Ezen hasmenést a már különben is nagy fokban elsoványodott gyermeknél megszüntetni nem sikerült, melynek augustus 17-kén áldozatul is esett. 7. Mandl Irén, 4­2 éves leányka, 1878-ban julius 30-án mutattatott be intézetemben. 7 hét óta volt beteg. Baloldalt mel­lül és hátul tompa kopogtatási hangot és erős hörgi légzést talál­tam ; a bal mellkas kisebb mértékben be volt húzódva, nem pedig kidomborodva, mint ezt előbbi betegeim mindegyikénél találtam ; a szív csak kis mértékben volt jobbfelé tolva. A gyer­meknek majdnem mindennap láza volt, s feltűnően soványodott, Jódkenőcsöt rendeltem és chinint, tápláló étrend mellett. Septem­ber 7-kén láttam újra a gyermeket, de ekkor a mellhártya-izzad­­mány már nagyobb mennyiséget mutatott, mit azáltal lehetett könnyen felismerni, hogy a bal mellkas sokkal domborúbb lett, — domborúbb a jobb oldalinál, — a szív pedig sokkal inkább volt jobbfelé eltolva, mintsem ezt a legelső alkalomkor tapasz­taltam. September 8-án végeztettem a mellkas csapolást, de ez alkalommal alig 114. messzely genyt csapolhattunk le, minthogy a beszúrt canule ártere nagyon szűk volt, s a czafatok által csakhamar be lett dugulva. September 14-kén a műtét nagyobb canule segélyével (3-mas számú­val) ismételtetett, s majdnem 1400 gm. sűrű, zöldes, szagtalan geny szivattyúztatott ki. A műtét után a gyermek erőben tetemesen gyarapodni kezdett, étvágya visszatért. Láza is majdnem egészen elmaradt. De ezen javulási állapot csak néhány hétig tartott, s midőn a gyermeket több hét után ismét alkalmam volt látni, mellhártya izzadmányának mennyisége ismét a régi volt. Ha jól emlékszem, ezután még 3 vagy 4 ízben ismételtük a mellkas csapolását, de mindannyiszor kedvező eredmény nélkül, a­mennyiben minden egyes műtét után már néhány napra a genynek mennyisége előbbeni nagyságát érte elő, s semmi kétség sem forog fenn, hogy ezen betegnél a bal tüdő a hosszabb időn át tartó összenyomás következtében már oly állapotba jutott, hogy az nem tágulhatott ki rendes ter­­­méjére, s így a csapolás következtében előállott űrt nem tölthette ki tökéletesen. Értesülésem szerint a leány hetek múlva sorvadásos láz következtében múlt ki. 8. Kiinik Gyula, 2 éves gyermek, 1880. mártius 24-kén hozatott hozzám ; akkor görvélyes csonthártyalob és fejizzag ellen kezeltetett általam, mely baja tetemesen javult. Ugyanazon év augustus elején kapott jobboldali mellhártyalobot, úgy hogy már augustus 7-én lehetett constatálni, hogy jobboldalt a mell­kason mellül és hátul mindenütt tompa kopogtatási hang van jelen, az alsó részekben pedig légzési hiány. Már augustus 13-án kémcsapolást eszközöltettem a Dieulafoy-készülék egyes számú legvékonyabb szúrcsapjával ; a mellkasból semmi sem ürült ki, ami —­ úgy látszik — inkább a műszer elromlott voltából eredt, minthogy a szúrcsap eltávolítása után a sebzési hely nyításából mégis igen híg, zöldes genyszerű folyadék szivárgott ki csekély mennyiség­ben. Minthogy a baj nem javult, sőt a mellhártya-izzadmány meny­­nyiségben mindinkább gyarapodott, annak daczára, hogy a külön­ben is nagy mérvben görvélykóros gyermeknél a gyógyulási kilátás kevés reménynyel kecsegtetett, a mellkas csapolását augus­tus 30-án újólag végeztettem, s ezúttal 150 gm. sűrű, vastag geny üríttetett ki a jobb mellkasból. Közvetlen a műtét után a gyermek kissé jobban lett ugyan, de már másnapra állapota tete­mesen roszabbra fordult, mindkét lábfeje vizenyősen beszürem­­kedett, s nagy gyengeség állott be. A gyermeket ezután már nem hozták hozzám, de a legnagyobb valószínűség a mellett szól, hogy az nemsokára rá kimerülés következtében elhunyt. 2­0 * 678

Next