Orvosi Hetilap, 1882. augusztus (26. évfolyam, 32-35. szám)
1882-08-06 / 32. szám
815 helyezzük, feltéve, hogy az illető műtő nem bocsátkozik kalandos experimentumokba és felhasználja lelkiismeretesen azt, amit az eddigi tapasztalatok úgy a technikai részben, mint az antiseptikus óvintézkedésekben nyújtanak“. Így szólottam előadásomban, s ezen értelemben kértem kifüzetni ezen tételt eszmecsere tárgyául. Antal G. Jr., intenziómat követve, észrevételeiben 268 esetet sorakoztatva, azt számítja ki, hogy a halálozási arány nem 10°/0 körüli, hanem 151/0. Concret számadatokkal azonban felfogásom szerint csak akkor lehet vitatkozni, ha azok valóban azonos esetek tömegét ölelik fel. Egy esethalmaz magában kritika nélkül a dolgok helyes megítéléséhez közelebb nem visz. De még ha e lényeges hibától el is tekintünk, valjon ha arról akarunk szólani, hogy az ovariotomia mellett minő halálozási százalék az elkerülhetlen ma, úgy fogunk-e eljárni, hogy összeszámítjuk az ovariotomia bölcsőkorától a mai napig operált esetek összeségét és levonjuk belőle a halálozási százalékot ? Bizonyára nem, márpedig az Antal G. tr. által követett eljárás a castratióra vonatkozólag ilyen. A castratio az ó és újvilágban, mindenféle nemzetiségű és mindenfokú tisztaságú műtő által, néha excentrikus experimentumok kapcsolatában lett végezve, s a tapasztalatok halmozódásával, a saját és mások esetein tanúivá, ma már gyógyulási számarányunk hasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint volt két-három év előtt. Lawson Tait 21-szer, Hegar 11-szer végezte egymásután halálozás nélkül a műtétet, magam 13-szor operáltam a nélkül, hogy egy betegem is meghalt volna. Mutatja ez, hogy eljárási módjaink tökéletesülnek, eredményeink folyvást javulnak. Taitnek összes esetei után is csak 8,5 °/„ Hegarnak csak 12,5 °/„ volt a halálozása, s ha saját szerényszámú eseteimből is szabad következtetést levonni, úgy azt hiszem, hogy jogosult azon kimondás, hogy nem járok messze a valótól, midőn az egyenlő dexteritással, tisztasággal és óvatossággal eljáró műtők kezei között, mai napság a castratio folytáni halálozást nem teszem többre, mint 10°/u ; sőt hiszem, hogy idővel még ennél is jobb eredményeket fogunk elérhetni. Annak kimutatása, hogy a műtét után felgyógyultak közül hány gyógyult véglegesen betegségéből is, ami tulajdonképen a végezél, egyelőre még kevésbé lehetséges. Ha valahol, úgy épen a castratiónál fontos mostanság az, hogy az eseteket megválasztani tanuljuk, vizsgáljuk, s fürkésszük eseteinket a végre, hogy az elméletileg felállított indicatiókat mennyiben igazolja a tapasztalás. A jelenleg rendelkezésünkre álló esethalmaz épen ezen tananyagot képezi, melyből okulva, egyik és másik műtő levonhatja a tanulságot, s a jövőben egyik köralak mellett gyakrabban, másik mellett ritkábban vagy épen nem fog operálni. Röviden: egyáltalán nem vagyunk még annyira a castratio tanában, hogy kimondhassuk azt, mit Antal G. tr. kiszámíthatni vél, t. i. hogy „a castratio után a gyógyulási százalék csak 66'670/„-ra tehető“. Ilyen kedvezőtlen eredmény mellett a castratio értéke nagyon leszállana, szerencsére, a dolog nem áll ily részul. Bíráljunk higadtan, de bánjunk óvatosan a számokkal, mert discreditálhatunk oly dolgokat, melyeket épen emelni óhajtunk. — 816 — A vese-kiirtásról. Réczey Imre tr. egyetemi magántanár. (Folytatás). III. Tervszerüleg végzett vese-kiirtások: 1. Simon G. Heidelberg. Műtét 1869. augustus 2. 46 éves nő. Ovariotomia után visszamaradt ureter-hasfalsipoly. Ágyéki metszés. Antisepsis nélkül. Műtét tartama 40 percz. 6 hét múlva gyógyúlt. — 1877-ben ápril 29-kén tüdőphihisisben meghalt. Vizeletmennyiség már 6. napon IOOO kem., fehérnye vagy vér nem volt benne. (Chir. d. Nieren. Erlangen 1871. I. Theil. 29. lap.) 2. Bruns. Würtemberg. Műtét 1871. martius 23. Férfi. Bal oldali lesebzés az ágyéktájban 1870. december 2-kán. Ágyéki metszés. Antisepsis nélkül. Lekötés igen nehéz. 10 óra múlva halál. A jobb vese felületén több tályog. (Mediz. Correspondenzblatt, d. würtemb. Aerzt. Ver. 1871. 14. junius 9.) 3. Gilmore, Amerika. Műtét 1870. december. 33 éves négernő. 4 év óta bal vesetáji fájdalmak. 5. hóban terhes. Kórisme: Vesedaganat. Ágyéki metszés. Az utolsó bordán és két első lágyékcsigolya haránt nyúlványán volt a sorvadt vese. Gyógyult elvetélés nélkül. (Amer. Journ. of Obstetrics 1871. Mag.) 4. Simon G. Heidelberg. Műtét 1871. augustus 28. 30 éves nő. 12 év óta bal vesetáji fájdalmak. Kórisme: Vesekő. Ágyéki metszés. Nem antiseptikus eljárás. 21 napig jó, azután rázóláz. A sebnek ujjal vizsgálata után elterjedt hashártyalob. 31. napon halál évverűségben. Genyes mellhártyalob és hashártyalob. (Langenbeck’s Arch. Rd. 16. 48 lap). 5 .Dawson, Amerika. Műtét 1871. 50 éves nő.Föbb év óta véresvizelés és heves fájdalmak a vesetájon. Ágyéki metszés. Vesében nagy tályog és kő. 5. napon halál genyvérűségben. Bonczolat nem történt. (Amer. Journ. of the Med. Science 1872. january). b. Durham, London. Műtét 1872. május 4. 43 éves nő. 2 év óta vesetáji fájdalmak jobb oldalon. Kórisme: Vesekő. Ágyéki metszés. 7. napon halál. Mindkét vese ép, kő nincs. Halálok nem mutatható ki. (Brit. Med. Journ. 1872. May 18.) 7. Peters G. Neww-York. Műtét 1872. május 16. 36 éves férfi. 19 hó óta jobb vesetájon szúró fájdalom és daganat. Genyes vizelet. Kórisme: Vesetályog és kő. Ágyéki metszés. Műtét tartama 20/a óra. 65 óra múlva halál. Jobboldali mellhártyaláb. (New- York med. Journ. Vol. 16. 1872. 5 füzet). 8. Brandt. Kolozsvár. Műtét 1873. junius 7. 25 éves férfi. 4 nap előtt kézzel szúrást kapott bal veséjébe, mely 3 órára reá előesett, s visszahelyezhető nem volt. Ágyéktáji seben a kilógó vese leköttetett 2 részletben, s lemetszetett. Lekötés 6 nap múlva levált. Gyógyúlt 16 nap alatt. (Wien. med. Wochenschr. 1873. 48 és 49). 9. Marvaud, Algier. Műtét 1875. január 20. 13 éves arabsnő. Kézzel szúrást kapott jobb vesetáján a 12 borda alatt; veseiszom nagy fájdalmakkal. Az ágyéki seben át lekötés, melyet azonban beteg nem tűr, s azért ennek eltávolítása után lassú leszorítás ; 35 napon az elüszkösödött vese ollóval lemetszetett. Alcohol kötés. Martius 23-kán gyógyúlt. (Rec. d. mém. de méd. milit. 1875. sept. és oct. 502. lap.) xo. Langenbuch, Berlin. Műtét 1875. december 7. 32 éves nő. 12 év tarta bal vesetáji fájdalmak, s egy daganat, mely kevéssé mozgékony. Kórisme : Rostdag faj az ágyéki izomzatban. Ágyéki metszés. Erős odanövés az izmokkal. Antisepsis. Gyógyulás láztalan egy hó múlva. A dag a bal vese volt állítólag vagy Langenbuch szerint egy 3. vese az izmok közt. (Bém. kim. Wochenschr. 1877. 24. 337 lap). 11. Kocher Th. Bern. Műtét 1876. ápril 20. 35 éves nő. 10,4 év óta véresvizelés, s jobb vesetáji fájdalom. Kórisme: sarcoma mozgó vesében. Vizelet mindig rendes. Hasmetszés. A colon ascendens és mesocolonnal igen erős összenövés, s így ki nem irtható; bennhagyatott. 3. nap reggel hashártyalob, este halál. (Deutsch. Zeitschr. f. Chir. Bd. 9. 312 lap.) 12. Hueter C. Greifswald. Műtét 1876. július 4. 4 éves leány. Egy év óta lúdtojásnyi dag a bal vesetájon, mely folyton nő. Kórisme : Vese-sarcoma. Hasmetszés a dag legnagyobb dóm