Orvosi Hetilap, 1882. szeptember (26. évfolyam, 36-39. szám)

1882-09-03 / 36. szám

911­ ­ek között pedig flexibilitás, s ezenkívül epileptiformis roham volt feljegyezhető. Mindkettőnél a szellemi állapot inkább az acut dementia anaemikus alakjának felelt meg, a­mennyiben semmi külső jel sem mutatott a betegek bel­­életének tartalmasságára, hallucinatiók constatálhatók nem voltak, s felgyógyulásukkal az emlékezés hiányzott. Ez esetek szellemi tüneteivel szemben álljon itt a következő, a catatonikus kórállapotra nézve igen instructív eset. Th. K.-né,­33 éves, felvétetett 1880. novemberben. A be­teg családjában több elmebeteg fordult elő, nevezetesen anyja és fivére is elmekórban szenvedtek. Gyermekévei alatt sem testi és szellemi fejlődésében, sem pedig kedélyében valamely kóros mozzanatot nem észleltek. Havi vérzése mindig rendesen jelent­kezett, de annak idején a beteg többnyire ingerlékeny, s izgult volt; hajadon korában önfertőzést űzött. 16 éves korában férj­hez ment, 8 gyermeket szült, kik közül 3 koraszülött volt; egy gyermeke himlőben, míg utolsó gyermeke a glott­s spasmusában halt el. 1865-ben, két évvel férjhez menetele után, minden előz­mény nélkül lánggörcsöket kapott, eszméletét azonban nem veszíti el, de nagy halálfélelmet érzett, s jajveszékelt; ezen görcsroham mintegy egy órai tartam után lassan kint elmúlt. Néhány évvel későbben orvosa, csúfos bántalma ellen morphiumot rendelt, 3 per bevétele után, a betegen nagy izgultság mutatkozott, arcza vérpiros lett, s megint nagy halálfélelem között az előbbihez ha­sonló görcsrohamot kapott. Később még vagy két ízben vett be szunyást, s mindannyiszor (a­nélkül, hogy a betegnek a porok tartalmáról tudomása lett volna) nagy izgúltság és görcsök léptek fel. 1875-ben nagy méhvérzéssel betegen feküdt, s midőn ugyanez időben egyik gyermeke himlőben elhalt, ekkor az elmezavar jelei is mutatkoztak. A beteg önmagát vádolni kezdé, hogy gyerme­két ő ölte meg, öngyilkossági hajlamot tanusított, s méhét kör­meivel megsértette, a czélból, hogy több gyermeke ne legyen. A méh vérzések több éven át jelentkeztek, s csak erélyes beavatko­zásra (tamponade) szűntek meg. Múlt évi October havában környezete azt vette észre, hogy a beteg feje gyakran önkénytelenül ránga­­tódzik, arc­a kipirul, s erősen izzad; ezen jelenséget két hétig észlelték. Jelen bajára vonatkozólag előadatik, hogy a beteg izgult, zavart, gyermekeit gyűlöli, s ezek egyikét földhöz vágja. Nagyon szerelemféltő egészen idegen személyekre, Jelen állapot. A magasabb termetű, gyengén táplált nőbe­teg bőrszíne, s látható nyakhártyái halaványak, fejalkata normá­lis, látái a rendesnél valamivel tágabbak, s kissé renyhén reagál­nak. Szervi baja nincs. A beteg igen zavart, s nevét, korát, csa­ládi körülményeit „nem tudja“ ; egyéb hozzáintézett kérdésekre ritkán ad találó választ, feleletei többnyire badarak. Nyugtalanul fel s alá járkál, meg-megáll, s hallgatódzni látszik, mosolyog, majd sír, majd ismét kezeivel hadonáz szemei előtt, mintha onnan valamit elűzni akarna: nyilván hall- és látérzéki hallucinátiók befolyása alatt áll. Mozdulatai, beszéde, általában egész maga­viselete nélkülözik az affectiv alap élénkségét. Álmatlan és tisz­tátalan. Kórisme : másodlagos elmekór. Lefolyás: 1881. mártiusig a beteg állapotában semmi lénye­ges változás. E hóban eddig pangott hószáma megjelent, s ettől fogva a beteg teljesen nyugodt, csaknem apathikus; elmeműkö­dése gyengült,­­ emlékezete hiányos, hallucinatiók gyérebben, s kevésbé élénken jelentkeznek. Alma jó, fumius. A beteg izgult, álmatlan; nemi ösztöne fokozott mérvben, s szemérmetlenül nyilatkozik, magatartása kihívó, hallu­­cinatiói élénkek, s obscoen tartalmúak. Hószám pang. Ez álla­pota a következő hóban is tart. Julitcs 21. A beteg d. e. 10 órakor saját lábán a kertből feljővén, az osztályban szokása szerint a földre kuporodott. Kis idő múlva hanyatt terülve találtatott. Azonnal megvizsgál­tatván, a következő kép tárul elénk: a beteg teljesen mozdu­latlan és hanyatt fekszik, s önkényes mozgásnak legcsekélyebb jelét sem adja, testének, mint valami élettelen tömegnek tetszés szerinti helyzet adható, végtagjai a legkisebb ellentállás nélkül ide-oda dobálhatók; a bőr érzéketlen, s sem erőművi vagy villamos ingerlésre, sem éles hőellentétekre a reflex-mozgásnak semmi nyoma; szemhéjgörcs és trismus ; az arcz egyes izmaiban pilla­natig tartó rángások észlelhetők, még­pedig felváltva a homlok-, felső ajkemelő és állemelő izmokban; az arczbőr érintésére ezen rángások azonnal beállanak, s a szemhéjgörcs is erősbül; a szívműködés igen fokozott, szív- és felhajtási lüktetés látható, — az érvelés nagy, erős, perczenkint 92, hő rendes. A beteg d. u. 2 órakor magához tér, ágyában felül, a nyújtott ételt elfogadja; érzékenység csökkenve bár, de jelen van, mozgásai vontatottak ; hőmérsék és érverés rendes. Esti 8 órakor a reggelihez hasonló roham lép fel, a­nélkül, hogy szívtáji, s epigastrikus pulsatio látható volna, de a szívműködés rendetlen, érverés perc­enkint 96, hő rendes. Ürülékeit maga alá bocsátja. fül. 22. d. e. 8 órakor a tegnap esti tünetek észleltetnek, 16 órakor a felső végtagokban kifejezett viaszhajlékonyság, az alsókban teljes izomtétlenség , anaesthesia és szemhéjgörcs tart, trismus szűnt, a nyújtott ételt lenyeli; reflexmozgás csak a bal talpról (tűszúrás) váltható ki ; hő 37*3, érvelés 92, rendetlen. Este a felső végtagok flexibilitása izomtétlenségnek enged helyet. fül. 23. A tegnap délelőtti tünetek a felső végtagok flexi­bilitásával. Mindkét karon felpirszerű foltok jelennek meg, s más­fél órai tartam után nyomtalanul elenyésznek. Hő rendes , érve­lés 92, szabályos, fül. 25. d. u. A beteg egész teste három ízben megme­revedik, s az egyes roham tartama 1—1 */2 óra, mely alatt a végtagok nyújtott helyzetben vannak és az összes izmok feszültek, merevek. A beteg nyakánál fogva fekvő helyzetéből felállítható, a­nélkül, hogy valamely ízületben meghajlás jönne létre. Teljes érzéketlenség. Az arca erősen kipirult, a közhártya belövelt. Hő és érvelés a rendestől eltérést nem mutat. A rohamok közötti idő­ben a beteg némileg eszmél, egyes czéltalan mozgásokat végez, izmai petyüdtek ; az anaesthesia tart. fül. 24. A beteg öntudatnál van, nem beszél, de egyes kérdéseket érteni látszik, ételét maga költi el ; elgyengült, fek­helyét elhagyni készül, de néhány lépés után összerogyik. Az érzé­ketlenség folytonos. Ürülékeit maga alá bocsátja. fül. 24—28. Semmi változás. fül. 27 — aug. 5. Álomszerű állapot, itt-ott egy önkényes mozgás, többnyire izomtétlenség, s érzékenység hiányzik, kivéve az alszárak bőrét, hol csökkent mérvben van jelen. A beteget etetni kell. Aug. 6. Három, 2—4 óráig tartó görcsroham, mely alatt a beteg öntudatlan; a tetanikus görcsök egyes izmokra és izom­csoportokra szorítkoznak, így­ mindkét láb kissé feszített hely­zetben van, s belszélük magasabban áll a külsőnél, úgy hogy az egész lábtartás pes varus-ra emlékeztet; mindkét kar könyökben hajlítva, s görcsösen addukálva. A második rohamnál a bal alsó végtag is térdben hajlítva találtatik, oly erősen, hogy azt, vala­mint a hasonoldali felső végtagot csak a legnagyobb erőfeszítés­sel lehet kiegyenesíteni, a­midőn ezek magukra hagyva, csakhamar előbbeni helyzetüket foglalják el; a jobb felső végtag könyebben enged, míg ezen oldali alsó végtag teljes izomtétlenségben van, s passive tetszés szerint mozgatható minden ellenállás nélkül. Hő­különbségek nincsenek, érvelés rendetlen. Teljes érzéketlenség. Aug. 7. Két, a tegnapihoz hasonló görcsroham. Esti 6 órakor a beteg a következő képet nyújtja : egész teste meg van merevedve, a felső végtagok kinyújtva, a kéz marokra szorítva, az alsó végtagok térdben hajlítva, s ezek bőre hullahideg; a lábak pes­varus tartásban, a nagy ujj görcsösen hajlítva, míg a czombiz­­mokban fibrillaris rángások láthatók; a szemhéj-, s az ajkemelő izmoknak görcse, trismus. A felső végtagok könyökben erősza­kosan behajlítva, s azután elbocsátva, mint rúgok pattannak vissza. Teljes anaesthesia, ellenben az arcz bőre oly túlérzékeny, hogy csak gyenge érintésre is reflexrángások válthatók ki az arczizmokban. Hő 37, érverés 92, rendetlen, s 3—5 lökésre 2—3 szaporább következik. A beteg teljesen öntudatlan. Ezen roham éjjel 11 órakor szűnt réteg, s somnolens állapotnak izomtétlenség­gel engedett helyet. Aug. 8. A tegnap estihez hasonló két, 2 —6 óráig tartó roham, melyek alatt a hő 16­8, míg az érverés rendetlen, perczen­­­kint 148. Aug. g. Reggel 3 órai tartamú roham, mint tegnap. Dél­után néhány perczig tartó általános epileptiformis görcsök után az egész testnek merevsége áll be; az arcz erősen kipirult, iz­­ g 12

Next