Orvosi Hetilap, 1883. február (27. évfolyam, 5-8. szám)

1883-02-04 / 5. szám

^Budapest, 1883. Sk SZ. ^ebruár 4. ELŐFIZETÉSI ÁR: h e 1 y b' e a és v i d é k e h egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél tendok. nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. ff ONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZOMHETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Kádár A. Elmebetegeknek sz. Rókus-közkórházi figyelő osztályáról. Adat a nehézkóros elmebántalmak kortanához, különös tekintettel a törvényszéki orvosi gyakorlatra. — Liebmann M. tr. A gyermekágyi láz prophylaxisának kérdéséhez. (Folyt.) — Könyvis?nertetés. Die Natur und Behandlung der Gicht, von Dr. W. Ebstein. — Lapszemle. A lábizület csonkolásának vagy csont-kikaparásának újabb módja taplós ízlob esetében. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1883. január 27-dikén. Goldzieher V. tr., a köthártya lymphadenitisében szenvedő beteg be­mutatása. Árkövy J. tr., sarcoma magnicellulare bemutatása. A központi tejcsarnok tárgyában kiküldött bizottság jelentése. — Hasenfeld M, tr. Nehány szó hazai fürdőhelyeink ügyében. — Vegyesek. — Pályázatok. Elmebetegeknek sz. Rókus-közkórházi figyelő- osztályáról. Adat a nehézkóros elmebántalmak kortanához, különös tekintettel a törvényszéki orvosi gyakorlatra. Kádár Antal tr-tól. A nehézkor rendes kórodai alakja eléggé ismert, s érdekesebbek főleg törvényszéki orvosi szempontból azon alakok, melyeket Samt után a nehézkor aequivalens alakjainak nevezünk; érdekes pedig azáltal, hogy annak kimenetele legtöbb esetben igen súlyos elmebeli tünetek- I kel párosúlva jön elő, mit már Zachias és más búvárok i oly formán említettek fel, hogy a bizonyos tekintetben szabályos nehézkóros roham gyakran számos módosula- j tokban fordúl elő, melyek a rángások tartamára, heves­ségére és elterjedésére vonatkoznak. Már Zachias is fontosnak találta azon eltéréseket, melyek a roham közvetlen következményeit képezik. Míg az egyszerű nehézkórnál a betegek a roham után egy­két óra múlva, vagy a reá következő napon teendőiket ismét végezhetik, addig a módosulatokban előforduló nehézkórnál a roham helyett más psychikus állapotok jönnek elő, s az illető gondolkozását egészen más felé terelik. Hogy csakugyan igen gyakran van párosúlva a nehézkor elmebántalmakkal, bebizonyítható Russel Rey­nolds statistikai adatai által, ki ioo nehézkóros közt hat­vankettőt talált elmezavarral párosúlva, s csak harmincz- nyolczat ettől menten. A nehézkor aequivalenseit általában oly formán lehet jellemezni, hogy az eszmélet ezeknél is megszűnik, de nem mindig tökéletesen, ellenben hiányzik a felkiál­tás, az összerogyás és az általános görcs. A megelőző tüne­tek hasonlók az aurához, később pedig jellegesen minden roham előtt jelentkeznek. Ide tartoznak még a hallucinatiok, subjectiv érzetek, — (photopsia, chromopsia, álom-mámor, lehangolt kedély) melyek egész a mélakóros lehangolt- ságig is fokozódhatnak, — s a mi fő, emlékezéshiány; továbbá képtelenek gondolkozni, s ezen érzéketlenség - szerű állapot fél órától napokig is eltarthat; mindezeket kisérheti még fejfájás és ijesztő visiók, mint ez delir. trem. potator, eseteiben szokott előfordúlni, s a mi nem ritkán gyil­kosság, vagy öngyilkosság okozója. Sajátságos tünetként szerepelnek valamely roham mellett cleptomaniakus tüne­tek, melylyel azután egyidejűleg maniacalis symptomák is szoktak jelentkezni. E sajátságos psychikus állapot (szellemi ködös állapot, Dämmerzustand) hosszabb ideig eltarthat úgy, hogy két roham közti időt is betölthet. Az nem tartozik a ritkaságok közé, midőa a bete­gek a rohamoktól ment időközökben hazudozni szeretnek. Ezek szerint nehézkóros elmezavar egyes kórformáit következőleg osztályozhatjuk. A mania epileptica általá­nos elnevezés keretébe foglaljuk; i) midőn az illetőnél a nehézkóros roham helyett maniacalis állapot lép fel; 2) midőn a nehézkóros roham helyett beteget a különös üldöztetési téveszmék lepik meg; 3) midőn a beteget a roham helyett félénkség fogja el; 4) valami különös érzés arra in­dítja, hogy lopást vigyen véghez ; 5) midőn szintén — beteg által meg nem magyarázható okok — arra indítják, hogy gyújtogasson, vagy saját életét oltsa, vagy mást gyilkol­jon meg. S a mint ezen egyes kórformák egymásutánjai következnek, úgy a betegek is ezeken mindig fokozódva átmehetnek. Általam észlelt több esetnél azt tapasztaltam, hogy minél gyakoribb a roham, annál inkább szokott következés­képen a rohamoktól ment időközökben emlékezet-gyengülés, szellemi hanyatlás, s többé kevésbé buta állatias arczkifej ezés fejlődni. Ezen betegek rendesen közönyössé, kedvetlenné ingerlékennyé lesznek és fokozodó dühösségre hajlandók. Ebből tehát azt lehet következtetni, hogy az ezen egyes kórformákban szenvedők, ha akkor, midőn a bántalom kezdetleges, követik el a különféle bűntetteket, s a mennyi­ben a kezdetleges stádiumban az utókövetkezmények még nincsenek kifejlődve, nemcsak laikusok (p. birák), de az 5

Next

/
Thumbnails
Contents