Orvosi Hetilap, 1883. február (27. évfolyam, 5-8. szám)
1883-02-04 / 5. szám
^Budapest, 1883. SkSZ. február 4. ELŐFIZETÉSI ÁR: helyben és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél rendok. nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. IIONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Kádár A. Elmebetegeknek sz. Rókus közkórházi figyelő osztályáról. Adat a nehézkóros elmebántalmak kórtanához, különös tekintettel a törvényszéki orvosi gyakorlatra. — Liebmann M. Jr. A gyermekágyi láz prophylaxisának kérdéséhez. (Folyt.) — Könyvismertetés. Die Natur und Behandlung der Gicht, von Dr. W. Ebstein. — Lapszemle. A lábizület csonkolásának vagy csont-kikaparásának újabb módja taplós ízléb esetében. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1883. január 27-dikén. Goldzieher V. tr., a köthártya lymphadenitisében szenvedő beteg bemutatása. Árkövy J. tr., sarcoma magnicellulare bemutatása. A központi tejcsarnok tárgyában kiküldött bizottság jelentése. — Hasenfeld M. tr. Nehány szó hazai fürdőhelyeink ügyében. — Vegyesek. — Pályázatok. Elmebetegeknek sz. Rókus-közkórházi figyelőosztályáról. Adat a nehézkóros elmebántalmak kórtanához, különös tekintettel a törvényszéki orvosi gyakorlatra, Kádár Antal tr-tól. A nehézkór rendes kórodai alakja eléggé ismert, s érdekesebbek főleg törvényszéki orvosi szempontból azon alakok, melyeket Saini után a nehézkor aequivalens alakjainak nevezünk; érdekes pedig azáltal, hogy annak kimenetele legtöbb esetben igen súlyos elmebeli tünetek-kel párosulva jön elő, mit már Zachias és más búvárok oly formán említettek fel, hogy a bizonyos tekintetben szabályos nehézkóros roham gyakran számos módosula tokban fordul elő, melyek a rángások tartamára, hevességére és elterjedésére vonatkoznak. Már Zachias is fontosnak találta azon eltéréseket, melyek a roham közvetlen következményeit képezik. Míg az egyszerű nehézkórnál a betegek a roham után egykét óra múlva, vagy a reá következő napon teendőiket ismét végezhetik, addig a módosulatokban előforduló nehézkórnál a roham helyett más psychikus állapotok jönnek elő, s az illető gondolkozását egészen más felé terelik. Hogy csakugyan igen gyakran van párosulva a nehézkor elmebántalmakkal, bebizonyítható Russel Reynolds statistikai adatai által, ki too nehézkóros közt hatvankettőt talált elmezavarral párosulva, s csak harmincznyolcat ettől menten. A nehézkor aequivalenseit általában oly formán lehet jellemezni, hogy az eszmélet ezeknél is megszűnik, de nem mindig tökéletesen, ellenben hiányzik a felkiáltás, az összerogyás és az általános görcs. A megelőző tünetek hasonlók az aurához, később pedig jellegesen minden roham előtt jelentkeznek. Ide tartoznak még a hallucinatiók, subjectív érzetek, — (photopsia, chromopsia, álom-mámor, lehangolt kedély) melyek egész a mélakóros lehangoltságig is fokozódhatnak, — s a mi fő, emlékezéshiány; továbbá képtelenek gondolkozni, s ezen érzéketlenség - szerű állapot fél órától napokig is eltarthat; mindezeket kisérheti meg fejfájás és ijesztő visiók, mint ez delir. trempotator, eseteiben szokott előfordulni, s ami nem ritkán gyilkosság, vagy öngyilkosság okozója. Sajátságos tünetként szerepelnek valamely roham mellett cleptomaniakus tünetek, melylyel azután egyidejűleg maniacalis symptomák is szoktak jelentkezni. E sajátságos psychikus állapot (szellemi ködös állapot, Dämmerzustand) hosszabb ideig eltarthat úgy, hogy két roham közti időt is betölthet. Az nem tartozik a ritkaságok közé, midőn a betegek a rohamoktól ment időközökben hazudozni szeretnek. Ezek szerint nehézkóros elmezavar egyes kórformáit következőleg osztályozhatjuk. A mania epileptica általános elnevezés keretébe foglaljuk: 1) midőn az illetőnél a nehézkóros roham helyett maniacalis állapot lép fel; 2) midőn a nehézkóros roham helyett beteget a különös üldöztetési téveszmék lepik meg; 3) midőn a beteget a roham helyett félénkség fogja el; 4) valami különös érzés arra indítja, hogy lopást vigyen véghez ; 5) midőn szintén — beteg által meg nem magyarázható okok — arra indítják, hogy gyújtogasson, vagy saját életét oltsa, vagy mást gyilkoljon meg. S amint ezen egyes kórformák egymásutánjai következnek, úgy a betegek is ezeken mindig fokozódva átmehetnek. Általam észlelt több esetnél azt tapasztaltam, hogy minél gyakoribb a roham, annál inkább szokott következésképen a rohamoktól ment időközökben emlékezet gyengülés, szellemi hanyatlás, s többé kevésbé buta állatias arczkifejezés fejlődni. Ezen betegek rendesen közönyössé, kedvetlenné ingerlékennyé lesznek és fokozódó dühösségre hajlandók. Ebből tehát azt lehet következtetni, hogy az ezen egyes kórformákban szenvedők, ha akkor, midőn a bántalom kezdetleges, követik el a különféle bűntetteket, s amennyiben a kezdetleges stádiumban az utókövetkezmények még nincsenek kifejlődve, nemcsak laikusok (p. birák), de az 5