Orvosi Hetilap, 1883. március (27. évfolyam, 9-12. szám)

1883-03-04 / 9. szám

Budapest, 1883. 9. sz. /VÍARTiUS 4. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí- tendcik. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJEI.EN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-uteza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasehe-féle házban. ORVOSI H ETILAP. ffoNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHETEDIK' ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Eross Gy. tr. Közlemény a budapesti szegény-gyermekkórházból. A gyermekek színlelt betegségeiről. — Karsay Z. tr. Lumniczer S. tnr. II. sebészi kórodáján 1877—81-ben végzett nagyobb csonkítások és kiízelések. Lábtő. Alszár. — Könyvis?nertetés. Atlas der gerichtlichen Medicin von Dr. Adolf Lesser. Erste Lieferung. — Lapsze?nle. Genyvese műtété, — A czombviszér lekötéséről a Poupart szálag alatt. A megsebzett viszér lekötése. — Kutasz, drain-cső áthúzására. — Az ondó-viszérsérv (varicocele) kezelésének újabb módja. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1883. február 24-dikén. Kétli K. tnr. leukaemiás betegen észlelt priapismus esete Ifj. Bókái J. tr. vese-sarcomából és vese-carcinomából készítmények bemutatása. Kresz G. tr. a gyermektejtelepről. — Mihalkovics G. tr. Úti levelek. VI. Az észak-olaszországi egyetemek boncztani intézetei. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény a budapesti szegény-gyermekkór­házból. A gyermekek süniéit betegségeiről. Erőss Gyula tr. gyermekkórházi segédorvostól. A gyermekek színlelt betegségeiről igen kevés köz­lés található a szakirodalomban. Gerhardt nagy munká­jában1 II. * * * VI.) e tárgyról nincs említés téve. A rendelkezésemre álló folyóiratok közül is csak háromban akadhattam rövid ismertetésre. Ezek elsejét a budapesti kir. orvosegylet 1876-iki évkönyve tartalmazza rövid kivonatban, Wittmann tr. előadása után ; másodikét a „Central-Zeitung für Kin­derheilkunde“ első évi folyama Abelin tanártól2); harma­dikét pedig a „Jahrbuch für Kinderheilkunde“ 15-ik kötete Smidt tr-tól3). Ez utóbbi a gyermekek hysteriájá- val foglalkozik, s csak néhány vonatkozást nyújt a hysteria és simulatio közt létező viszonyról. Az, hogy gyermekeknél fordáinak elő betegség-színle­lések, s hogy ezek nem is tartoznak a nagyon ritka jelen­ségek közé, eléggé ismert körülmény ; s ennek daczára nem egyszer találkozunk esetekkel, melyek hónapokon, sőt éveken át egész kitartással mint körfolyamatok gyógy­kezeltetnek, kimerítve és meghiúsítva minden fáradozást. Nem vonatkozik e tapasztalás aprólékosabb, tán laikus­szemnek iskönyen feltűnő színlelésekre, hanem oly nagy­jelentőségű bántalmakra, milyen példáéi az epilepsia, s más görcsökkel járó megbetegedések, vagy hüdések, melyek olykor elég hűséggel betanúlva és eljátszva, a szakértő észlelő előtt valódiaknak tűnnek fel. S ezen csodálkozni egyáltalán nem lehet; mert meg vagyunk szokva a gyer­meket a természet romlatlan alkotásának tekinteni, kiben jó és igaz minden, s mert nehezen láthatjuk át, hogy a gyermek, kit a közmondás „legigazabb betegnek“ nevez, J) Handbuch der Kinderkrankheiten. Tübingen. 1877—1882. 2) Ueber die simulirten Krankheiten bei Kindern. 1877/78. P. 243. 25g. s) i. Heft P. 17. képes legyen egy vagy más bántalom tüneményeit be- tanúlni, azokat demonstrálni, s főleg bírjon elég akarat­erővel a hosszabb időn át tartó színlelésre. Ha optimismus-sal gondolkozunk a viszony felett, mely a gyermek lelki világa, s a betegségek színlelése közt van: úgy e kettőt első perezre szinte összeférhetlennek tartjuk; mert az első az erkölcsi jót, az utóbbi az erkölcsi roszat képviseli. Igaz, hogy a színlelések legnagyobb része a gyermekkor második felére esik, midőn már a gondolkozás és akarat kibontakozott a természet ösztönszerü kényszere alól, s a vágyak és korlátozott akarat közti összeütközések nem mindig a megnyugvó megadásban lelnek megoldást, ha­nem alkalmat és eszközöket keresnek, melyekkel a külső körülmények akadályait legyőzve, saját eszmeviláguk indítatainak érvényt szerezzenek. Ez eszközök tán annyi különféleséget mutatnak fel, ahány a gyermeki természet, s alig van valaki, ki fel­nőtt volna azoknak egy vagy más irányú igénybevétele nélkül. Ez eszközök megválasztásában közvetlen természe­tességgel a legbiztosabbhoz fordúl a színlelni akaró gyer­mek, melylyel szemközt a szülők vagy egyéb környezők rokonszenve biztosítja a hiszékenységet. S ezek közt két­ségtelenül a betegség színlelése az, melynek jól választott álarcza alatt a szeretet nem kutat, s a közöny vagy ellen­szenv résztvevő érdeklődésnek enged helyet; sőt még a gyanakvó vizsgáló is megejtve vonúlhat vissza. A gyer­mek e kecsegtető körülményeket igen jól ismeri és öntu­datosan érleli terveit. S épen ezen öntudatosság, mások­nak szántszándékos félrevezetése adja meg a színlelésnek azon jellemvonást, melyet erkölcsi rosznak nevezhetünk, s mely a gyermeknek kisebb nagyobb mérvben mindig beszámítható. E beszámíthatóság többé kevésbé fontos a gyermek jelenére, de számos esetben még fontosabb annak jövőjére. Vegyünk például 12 éves leánygyermeket (alább adandó eseteink másodika), ki két éven át jobb felső végtagjával 9 r

Next

/
Thumbnails
Contents