Orvosi Hetilap, 1883. március (27. évfolyam, 9-12. szám)
1883-03-04 / 9. szám
Budapest, 1883. 9. sz. /VIARTIUS 4. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendőik. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasehe-féle házban. ORVOSIHETILAP. IroNIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Erőss Gy. tr. Közlemény a budapesti szegény-gyermekkórházból. A gyermekek színlelt betegségeiről. — Karsay Z. tr. Lumniczer S. tr. II. sebészi kórodáján 1877—81-ben végzett nagyobb csonkítások és kiízelések. Lábtő. Alszár. — Könyvismertetés. Atlas der gerichtlichen Medicin von Dr. Adolf Lesser. Erste Lieferung. — Lapszemnle. Genyvese műtéte. — A czombviszér lekötéséről a Poupart szalag alatt. A megsebzett viszér lekötése. — Kutasz, drain-cső áthúzására. — Az ondó-viszérsérv (varicocele) kezelésének újabb módja. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1883. február 24-dikén. Kétli K. thr. leukaemiás betegen észlelt priapismus esete Ifj. Bókái J. tr. vese-sarcomából és vese-carcinomából készítmények bemutatása. Kresz G. tr. a gyermektejtelepről. — Mihalkovics G. tr. Úti levelek. VI. Az észak-olaszországi egyetemek boncztani intézetei. — Vegyesek. — Pályázatok. — Közlemény a budapesti szegény-gyermekkórházból. A gyermekek sünnéti betegségeiről. Erőss Gyula tr. gyermekkórházi segédorvostól. A gyermekek színlelt betegségeiről igen kevés közlés található a szakirodalomban. Gerhardt nagy munkájában( I. * * * VI.) e tárgyról nincs említés téve. A rendelkezésemre álló folyóiratok közül is csak háromban akadhattam rövid ismertetésre. Ezek elsejét a budapesti kir. orvosegylet 1876-iki évkönyve tartalmazza rövid kivonatban, Wittmann Jr. előadása után ; másodikét a „Central-Zeitung für Kinderheilkunde“ első évi folyama Abelin tanártól2); harmadikét pedig a „Jahrbuch für Kinderheilkunde“ 15-ik kötete Smidt tr-tól3). Ez utóbbi a gyermekek hysteriájával foglalkozik, s csak néhány vonatkozást nyújt a hysteria és simulatio közt létező viszonyról. Az, hogy gyermekeknél fordulnak elő betegség-színlelések, s hogy ezek nem is tartoznak a nagyon ritka jelenségek közé, eléggé ismert körülmény ; s ennek daczára nem egyszer találkozunk esetekkel, melyek hónapokon, sőt éveken át egész kitartással mint körfolyamatok gyógykezeltetnek, kimerítve és meghiúsítva minden fáradozást. Nem vonatkozik e tapasztalás aprólékosabb, tán laikusszemnek is könyen feltűnő színlelésekre, hanem oly nagyjelentőségű bántalmakra, milyen például az epilepsia, s más görcsökkel járó megbetegedések, vagy hüdések, melyek olykor elég hűséggel betanulva és eljátszva, a szakértő észlelő előtt valódiaknak tűnnek fel. S ezen csodálkozni egyáltalán nem lehet, mert meg vagyunk szokva a gyermeket a természet romlatlan alkotásának tekinteni, kiben jó és igaz minden, s mert nehezen láthatjuk át, hogy a gyermek, kit a közmondás „legigazabb betegnek“ nevez, képes legyen egy vagy más bántalom tüneményeit betanulni, azokat demonstrálni, s főleg bírjon elég akaraterővel a hosszabb időn át tartó színlelésre. Ha optimizmussal gondolkozunk a viszony felett, mely a gyermek lelki világa, s a betegségek színlelése közt van, úgy e kettőt első perczre szinte összeférhetlennek tartjuk, mert az első az erkölcsi jót, az utóbbi az erkölcsi roszét képviseli. Igaz, hogy a színlelések legnagyobb része a gyermekkor második felére esik, midőn már a gondolkozás és akarat kibontakozott a természet ösztönszerű kényszere alól, s a vágyak és korlátozott akarat közti összeütközések nem mindig a megnyugvó megadásban lelnek megoldást, hanem alkalmat és eszközöket keresnek, melyekkel a külső körülmények akadályait legyőzve, saját eszmeviláguk indítatainak érvényt szerezzenek. Ez eszközök tán annyi különféleséget mutatnak fel, ahány a gyermeki természet, s alig van valaki, ki felnőtt volna azoknak egy vagy más irányú igénybevétele nélkül. Ez eszközök megválasztásában közvetlen természetességgel a legbiztosabbhoz fordul a színlelni akaró gyermek, melylyel szemközt a szülők vagy egyéb környezők rokonszenve biztosítja a hiszékenységet. S ezek közt kétségtelenül a betegség színlelése az, melynek jól választott álarcza alatt a szeretet nem kutat, s a közöny vagy ellenszenv résztvevő érdeklődésnek enged helyet; sőt még a gyanakvó vizsgáló is megejtve vonulhat vissza. A gyermek e kecsegtető körülményeket igen jól ismeri és öntudatosan érleli terveit. S épen ezen öntudatosság, másoknak szánt szándékos félrevezetése adja meg a színlelésnek azon jellemvonást, melyet erkölcsi résznak nevezhetünk, s mely a gyermeknek kisebb nagyobb mérvben mindig beszámítható. E beszámíthatóság többé kevésbé fontos a gyermek jelenére, de számos esetben még fontosabb annak jövőjére. Vegyünk például 12 éves leánygyermeket (alább adandó eseteink másodika), ki két éven át jobb felső végtagjával . 1) Handbuch der Kinderkrankheiten. Tübingen. 1877—1882. 2) Ueber die simulirten Krankheiten bei Kindern. 1877/78. P. 243. 25g. s) i. Heft P. 17.