Orvosi Hetilap, 1883. április (27. évfolyam, 13-17. szám)
1883-04-01 / 13. szám
319 320 rendesen az eléje tartott kéz mellé kap. Finomabb műveletek végezésére útjai különben tökéletesen képtelenek. A csukott szemeknél jelentkező statikus ataxia betegnél nincs jelen, de járásnál az ataxia nagyon feltűnő. Bénult alsó végtagjával, melyet nyugalmi állapotban előszerettel valóequinus állásban tart, egészséges lába körül egy kis félkört ír le, miközben dütött lábát, egyenesen kifeszítve, mankó gyanánt használja, mert testének súlypontját reá fekteti. Járása különben meg van nehezítve, biczegő, ingadozó, s gyorsabb fordulásnál jelentékeny tántorgás mutatkozik. Bénult lábán különben ugyanazon izomérzeti és tápérzéki zavarok mutatkoznak, mint amelyeket felső végtagjára vonatkozólag említettem. Ha vizsgáljuk a bőr- és izomreflexeket, mint ama tonikus feszülésnek kinyomatait, melyben úgy akar, mint a láb izmai találtatnak, akkor azt látjuk, hogy a hűdött oldalon azok egyáltalán emelkedettek ; nevezetesen a jobb térdtünemény hyperkinetikus és erőszakolt izgatásnál az egész lábban valóságos tetanikus rángásokat lehet előidézni. Ugyanez áll a bokatüneményre vonatkozólag is. A cremaster és a hasizmok reflexei, úgyszintén a karizmokon kiváltható reflexek szintén fokozódottak. Kétli Károly tr., t. barátommal megvizsgáltuk a hüdött testrészek galvano- és farado-elektrikus viszonyait is, s találtuk, hogy a galvano-faradikus izomösszehazékonyság általában véve nem szenvedett, s csakis annyiban mutatkozik talán némi látszólagos eltérés, hogy a bénult végtagok izomösszehúzódásai a hiányzó zsírszövet miatt kissé előtűnőbbek, mintsem az egészséges oldalon; ami pedig az electrocutan és az electromuscularis érzékenységet illeti, úgy ez, megfelelőleg az imént említetteknek — összehasonlítva az egészséges oldallal — határozottan csökkent. Az imént felsorolt motorikus, sensitív és trophikus zavarok kiegészítéséül fel kell még említenem a következőket: A beteg látása a hüdött oldalon tágabb, ugyanezen oldali facialisa patetikus, a jobb szemrés valamivel nagyobb. Beteg azt mondja, hogy jobb fogsorán nehezen rág, s ezen oldali szájzugából sokszor foly a nyál. Ugyanezen oldali pofaizmai valamivel duzzadtabbnak látszanak, ez azonban onnan származik, mert fogai bal oldalt hiányzanak. Hüdött testfelén bőre állandóan kékes színezetű és hideg, s hőmérésnél ezen oldalt a hőfok a hónaljárokban O 2-del alacsonyabb, mint a túlsó oldalon. Hallása mindkét oldalt egyenletes; ízlelő- és tapintóérzéke az atrophikus nyelvtélen alászállott. Szaglásában zavar nem mutatható ki. A szem háttere Siklósy mr. t, barátom értesítése szerint mindkét oldalt csak egyenletes fokú vérszegénységet mutat. Az interosseusok oly feltűnő módon, mint az a gerinczagytól függő izomsorvadásnál látható, nem sorvadtak, hanem egyenletesen kevésbé fejlődöttek mint bal oldalt; a jobb antithenar azonban feltűnőleg sovány. A jobb csecsbimbó alantabb áll, mint a bal. Jobb lábujjai szintén contracturált állásban vannak. Hajzatán és körmein a hűtött oldalon a növésben eltérés nem mutatkozik. Húgyhólyagja és végbele jól működik. Az izomreflexek hüdött testfelén annyira fokozódottak, hogy karját vagy lábát egy ideig a levegőben tartva, csakhamar fibrilláris reszketés, azután szakadozott tetanikus remegés áll be. Kronikus izomrángások hütött testfelén különben sokszor maguktól is fellépnek. Ha mindezen tüneteket összegezzük, akkor azt kell mondanunk, hogy hemiplegiával van dolgunk, melyhez egyenletes izomatrophia, ugyanazon oldali hemianaesthesia és trophoneurotikus zavarok társultak. Mondanom sem kell, hogy ilynemű tünetcsoportozat felnőtteknél igen ritka; a bántalom oka és agyi vagy gerinczagyi localisatiója felett azonban kár volna akár synthetikai akár analitikai okoskodásokkal az időt vesztegetni, mert ezeket illetőleg felvilágosít az anamnesis, meg az egyén koponyájának vizsgálata. Betegünk ugyanis előadja, hogy 6 éves korában — mint atyjától hallotta — a II-dik emeletről leesett, utána féloldalán hűdött lett, beszélőtehetségét is elvesztette, s hold. Balassa tr. által fején megoperáltatott. S csakugyan baloldali koponyáján, a halántékcsont pikkelyének megfelelőleg egy nagy, Y alakú bőrheg látszik, melynek hosszabb szára 4, míg a rövidebb 2 cm. hosszú. A halántékcsont pikkelyes varrata mint éles dudor emelkedik elő, félkör alakú vonalban, melynek hossza mintegy 9 cm. Az Y alakú bőrheg két szára között húszkrajczáros terjedelmű, heges tapintású depressio tapintható ki, mely felett gyenge cerebralis pulsus érezhető. Ezen depressio mára falcsontnak alsó, a halántékcsont pikkelyével kobzódó részén fekszik, s nyomásra határozottan fájdalmas. Minden jel oda mutat, hogy itt koponya-csonttörés, illetve horpadás történt, s ennek folytán valószínűleg trepanatio végeztetett. Az esés erejét mutatja az is, hogy a gyermeki koponya contre-coup folytán egész distorsiót szenvedett, mert jobb oldalt a halántékcsontnak a homlokcsonttal kobzódó része mint éles, kiálló szöglet nyomul elő. A koponyasértés minemisége tehát kétségtelenné teszi, hogy itt cerebralis, agyi hüdéssel van dolgunk. Az agykéreg, de legnagyobb valószínűség szerint a velőállomány is sértve lett még pedig a csonthorpadás tekintetbevételével épen azon a helyen, melyet mi, mint senso-motorikus tájat ismerünk. A senso-motorikus tájék eddigi ismereteink szerint magában foglalja a mellső és hátsó központi tekervényt, mind a három homloktekervénynek hátsó egyharmadát, s az úgynevezett lobulus paracentralist, egyetemben a felső fallebenykének felső részleteivel. Ezeken a helyeken, az agyműködések localisatiójával kísérleti és kórodai úton foglalkozó búvárok az egyes topikus góczpontokat akként határozták meg, hogy a mellső és hátsó központi tekervény felső egy harmada magában foglalja az alsó végtagok corticalis központját , a középső harmad a felső végtagokét és a facialist, az alsó harmad pedig az orolingualis központokat. Ezek előtt fekszik a törzsizomzat központja, s az egész tájék motorikus tulajdonságain kívül még egyszersmind az illető testrészek érző zónáját is képviselné. Ha betegünk fején a koponya-csont sértést megtekintjük, akkor oda kell nyilatkoznunk, hogy ezen esetben a benyomuló koponyacsont-törvéy által épen a középső harmad, tehát a felső végtag gócza és a facialis találtatott. Betegünknél azonban, az ezen tájék elroncsolása által feltételezett kimaradási tüneteken, t. i. a brachialis és facialis monoplegián kívül még több is van jelen! Valójában a körülírt sértés után beállott nagyobb kiterjedésű gócztünetek megfejtése igen meg lenne nehezítve, ha anatomikus ismereteink nem jönnének segítségünkre. Mikép lehetséges az, hogy a központi tekervények középső harmadát érő sértés után, az alsó végtagok paresisa is bekövetkezett ? Ezt csakis a kar és lábközpontok következő topographikus elhelyezése tette lehetővé: a lábak agykérgi központja fenni és mediális irányban, a karoké inkább kifelé és alantabb fekszik. Ennek most az a következése, hogy a sugaras koszorúnak a lábhoz tartozó velőnyalábai, amint a belső tok felé tartanak, kénytelenítetnek a karok velőnyalábai alatt elvonulni; a velőnyaláboknak ezen módon elrendezése folytán könyen érthetővé leszen már most, hogy a karcentrumot találó sértések, ha felületesek, csak a szürke agykérget roncsolják el, s ekkor brachialis monoplegiát fognak előidézni, ha pedig mélyebbre, a velőállományba behatolnak, akkor a lábak bénulását is, tehát valóságos hemiplegiát. Ugyanily módon értelmezhető esetünkben a törzsizomzat bénulása is. Hogy az alsó végtag paresisa a szenvedett sértésnek csak indirect tünete lenne, az nem igen lehetséges, mert az indirect gócztünetek pár hét múlva eltűnnek, s csak a közvetlenek maradnak meg. Volt ezen sértésnek is indirect tünete, mely azonban csakhamar elmúlt t. i. az aphasia, a szólásképtelenség, mit maga a beteg