Orvosi Hetilap, 1883. április (27. évfolyam, 13-17. szám)

1883-04-01 / 13. szám

319 320 rendesen az eléje tartott kéz mellé kap. Finomabb műveletek végezésére útjai különben tökéletesen képtelenek. A csukott szemeknél jelentkező statikus ataxia betegnél nincs jelen, de járásnál az ataxia nagyon feltűnő. Bénult alsó végtagjával, melyet nyugalmi állapotban előszerettel való­equinus állásban tart, egészséges lába körül egy kis félkört ír le, mi­köz­ben dütött lábát, egyenesen kifeszítve, mankó gyanánt használja, mert testének súlypontját reá fekteti. Járása különben meg van nehezítve, biczegő, ingadozó, s gyorsabb fordulásnál jelentékeny tántorgás mutatkozik. Bénult lábán különben ugyanazon izom­érzeti és tápérzéki zavarok mutatkoznak, mint a­melyeket felső végtagjára vonatkozólag említettem. Ha vizsgáljuk a bőr- és izom­reflexeket, mint ama tonikus feszülésnek kinyomatait, melyben úgy a­kar, mint a láb izmai találtatnak, akkor azt látjuk, hogy a hűdött oldalon azok egyáltalán emelkedettek ; nevezetesen a jobb térd­tünemény hyperkinetikus és erőszakolt izgatásnál az egész lábban valóságos tetanikus rángásokat lehet előidézni. Ugyanez áll a bokatüneményre vonatkozólag is. A cremaster és a hasizmok reflexei, úgyszintén a karizmokon kiváltható reflexek szintén fokozódottak. Kétli Károly t­r., t. barátommal megvizs­gáltuk a hüdött testrészek galvano- és farado-elektrikus viszo­nyait is, s találtuk, hogy a galvano-faradikus izomösszehazé­­konyság általában véve nem szenvedett, s csakis annyiban mu­tatkozik talán némi látszólagos eltérés, hogy a bénult végtagok izomösszehúzódásai a hiányzó zsírszövet miatt kissé előtűnőbbek, mintsem az egészséges oldalon; a­mi pedig az electrocutan és az electromuscularis érzékenységet illeti, úgy ez, megfelelőleg az imént említetteknek — összehasonlítva az egészséges oldallal — határozottan csökkent. Az imént felsorolt motorikus, sensitív és trophikus zavarok kiegészítéséül fel kell még említenem a következőket: A beteg látása a hüdött oldalon tágabb, ugyanezen oldali facialisa pate­­tikus, a jobb szemrés valamivel nagyobb. Beteg azt mondja, hogy jobb fogsorán nehezen rág, s ezen oldali szájzugából sok­szor foly a nyál. Ugyanezen oldali pofaizmai valamivel duz­­zadtabbnak látszanak, ez azonban onnan származik, mert fogai bal oldalt hiányzanak. Hüdött testfelén bőre állandóan kékes szí­nezetű és hideg, s hőmérésnél ezen oldalt a hőfok a hónaljárokban O­ 2-del alacsonyabb, mint a túlsó oldalon. Hallása mindkét oldalt egyenletes; ízlelő- és tapintóérzéke az atrophikus nyelvtélen alá­­szállott. Szaglásában zavar nem mutatható ki. A szem háttere Siklósy m­r. t, barátom értesítése szerint mindkét oldalt csak egyen­letes fokú vérszegénységet mutat. Az interosseusok oly feltűnő módon, mint az a gerinczagytól függő izomsorvadásnál látható, nem sorvadtak, hanem egyenletesen kevésbé fejlődöttek mint bal oldalt; a jobb antithenar azonban feltűnőleg sovány. A jobb csecsbimbó alantabb áll, mint a bal. Jobb lábujjai szintén con­­tracturált állásban vannak. Hajzatán és körmein a hűtött oldalon a növésben eltérés nem mutatkozik. Húgyhólyagja és végbele jól működik. Az izomreflexek hüdött testfelén annyira fokozódottak, hogy karját vagy lábát egy ideig a levegőben tartva, csakhamar fibril­­láris reszketés, azután szakadozott tetanikus remegés áll be. Kronikus izomrángások hütött testfelén különben sokszor maguk­tól is fellépnek. Ha mindezen tüneteket összegezzük, akkor azt kell monda­nunk, hogy hemiplegiával van dolgunk, melyhez egyenletes izom­­atrophia, ugyanazon oldali hemianaesthesia és trophoneurotikus zavarok társultak. Mondanom sem kell, hogy ilynemű tünetcso­­portozat felnőtteknél igen ritka; a bántalom oka és agyi vagy gerinczagyi localisatiója felett azonban kár volna akár synthetikai akár analitikai okoskodásokkal az időt vesztegetni, mert eze­ket illetőleg felvilágosít az anamnesis, meg az egyén koponyájá­nak vizsgálata. Betegünk ugyanis előadja, hogy 6 éves korában — mint atyjától hallotta — a II-dik emeletről leesett, utána féloldalán hűdött lett, beszélőtehetségét is elvesztette, s hold. Balassa t­r. által fején megoperáltatott. S csakugyan baloldali koponyáján, a halántékcsont pikkelyének megfelelőleg egy nagy, Y alakú bőrheg látszik, melynek hosszabb szára 4, míg a rövidebb 2 cm. hosszú. A halántékcsont pikkelyes varrata mint éles dudor emelkedik elő, félkör alakú vonalban, melynek hossza mintegy 9 cm. Az Y alakú bőrheg két szára között húsz­krajczáros terjedelmű, heges tapintású depressio tapintható ki, mely felett gyenge cerebralis pulsus érezhető. Ezen depressio mára falcsontnak alsó, a halántékcsont pikkelyével kobzódó részén fekszik, s nyomásra határozottan fájdalmas. Minden jel oda mutat, hogy itt koponya-csonttörés, illetve horpadás történt, s ennek folytán valószínűleg trepanatio vé­geztetett. Az esés erejét mutatja az is, hogy a gyermeki koponya contre-coup folytán egész distorsiót szenvedett, mert jobb oldalt a halánték­csontnak a homlokcsonttal kobzódó része mint éles, kiálló szöglet nyomul elő. A koponyasértés minem­isége tehát kétségtelenné teszi, hogy itt cerebralis, agyi hüdéssel van dolgunk. Az agykéreg, de legnagyobb valószínűség szerint a velőállomány is sértve lett még pedig a csonthorpadás tekintetbevételével épen azon a helyen, melyet mi, mint senso-motorikus tájat ismerünk. A senso-motori­­kus tájék eddigi ismereteink szerint magában foglalja a mellső és hátsó központi tekervényt, mind a három homloktekervénynek hátsó egyharmadát, s az úgynevezett lobulus paracentralist, egye­temben a felső fallebenykének felső részleteivel. Ezeken a helye­ken, az agyműködések localisatiójával kísérleti és kórodai úton foglalkozó búvárok az egyes topikus góczpontokat akként hatá­rozták meg, hogy a mellső és hátsó központi tekervény felső egy harmada magában foglalja az alsó végtagok corticalis köz­pontját , a középső harmad a felső végtagokét és a facialist, az alsó harmad pedig az oro­lingualis központokat. Ezek előtt fek­szik a törzsizomzat központja, s az egész tájék motorikus tulaj­donságain kívül még egyszersmind az illető testrészek érző zóná­ját is képviselné. Ha betegünk fején a koponya-csont sértést megtekintjük, akkor oda kell nyilatkoznunk, hogy ezen esetben a benyomuló koponyacsont-törvéy által épen a középső harmad, tehát a felső végtag gócza és a facialis találtatott. Betegünknél azonban, az ezen tájék elroncsolása által feltételezett kimaradási tüneteken, t. i. a brachialis és facialis monoplegián kívül még több is van jelen! Valójában a körülírt sértés után beállott nagyobb kiterje­désű gócztünetek megfejtése igen meg lenne nehezítve, ha ana­­tomikus ismereteink nem jönnének segítségünkre. Mikép lehetsé­ges az, hogy a központi tekervények középső harmadát érő sér­tés után, az alsó végtagok paresisa is bekövetkezett ? Ezt csakis a kar és lábközpontok következő topographikus elhelyezése tette lehetővé: a lábak agykérgi központja fenni és mediális irányban, a karoké inkább kifelé és alantabb fekszik. Ennek most az a következése, hogy a sugaras koszorúnak a lábhoz tartozó velő­­nyalábai, amint a belső tok felé tartanak, kénytelenítetnek a karok velő­nyalábai alatt elvonulni; a velő­nyaláboknak ezen módon elrendezése folytán könyen érthetővé leszen már most, hogy a kar­centrumot találó sértések, ha felületesek, csak a szürke agy­kérget roncsolják el, s ekkor brachialis monoplegiát fognak elő­idézni, ha pedig mélyebbre, a velőállományba behatolnak, akkor a lábak bénulását is, tehát valóságos hemiplegiát. Ugyan­ily módon értelmezhető esetünkben a törzsizomzat bénulása is. Hogy az alsó végtag paresisa a szenvedett sértésnek csak indirect tünete lenne, az nem igen lehetséges, mert az indirect gócztüne­tek pár hét múlva eltűnnek, s csak a közvetlenek maradnak meg. Volt ezen sértésnek is indirect tünete, mely azonban csakhamar elmúlt t. i. az aphasia, a szólásképtelenség, mit maga a beteg

Next