Orvosi Hetilap, 1883. augusztus (27. évfolyam, 31-34. szám)
1883-08-05 / 31. szám
827 828 tartja, de drain-csövet alkalmaz a sebváladék elvezetésére, (Clini cal lectures on Wound treatement, by dry and infrequent dres sing, rest and pressure. Lancet. 1879. Febr. 8. és Sept. 27.) később a draint ismét elhagyhatónak mondja, s kotszerül hygroscopikus gaze-t és gyapotot alkalmaz (a clinical lecture on absorbent and antiseptic surgical dressings, London 1880.). Az ő példáját követik Potts, Liston, Robinson, Erichsen, kik csupán tiszta vizet használnak a sebtisztításra, de a drainezésre fektetnek fősúlyt, mert a váladék pontos és biztos elvezetésében látják a jó siker biztosítékát. Verneuil hallgatagon elfogadja az antiseptikus carbolsavat, de visszatér az állandó vízfürdők alkalmazására. (Du bain antiseptique prolongée ou permanent avec quelques considerations sur les allures du poison septique. Arch. gén. de méd. 1879. Juillet, Rout.) melyeket már 30 év előtt ajánlott Langenbeck nagyobb izületi műtétek kezelésénél, csakhogy most mint antiseptikus fürdőket hozza javaslatba 1—2 ° C carbolsavval keverve naponta 1—3 óra hosszant. Ha a seb fertőzve van már, akkor erősebb oldatot, de rövidebb ideig alkalmaz, s ha a beteg a carbolszagot nem tűrné, 1 ° C chloralhydratot vagy üszkös sebnél chlorsavas nátrium-oldatot (liqueur de Labarraque) ad a fürdőhöz. A fürdők közötti időben hasonló folyadékkal áztatott gazedarabot tesz a sebre, erre gyapotot és gummitafotát. 14 nap múlva a fürdőket elhagyva csak gyapotkötést alkalmaz. Ugyanezen állandó antiseptikus fürdőket legújabban ajánlja a német sebészek XI. Congressusának 1882-ben május 31. ülésén Sonnenburg oly esetekben, hol a közönséges antiseptikus eljárás cserben hagy. (Lgb. Arch. 28. 920 lap). Azon módosítások, melyeket Neudörfer és Dumreicher az eredeti Lister-féle eljáráson tettek, csak az ő egészen sajátos elméleti álláspontjuk kifolyásai, s széles körökben utánzókra nem találtak. Ha Neudörfer a sebeket érő káros befolyásokat nem a microorganismusokból származtatja, hanem oly külső kártékony hatányokból, melyek a sebre erjedésszerűleg hatnak, melyeket a műtteM segédeinek kezén, műszereken, szivacsok — közanyagok — vízben és levegőben vél felelhetni, s ezen meggyőződésében Lister ellen — mint mystifikáló ellen — kímélet len kritikával lép fel, (Die chir. Behandlung der Wunden. Wien 1877) vagy ha Dumreicher a seb gyógyulásának lefolyását nem csupán azon behatások által véli feltételezve, melyek kívülről hatnak a sebre, hanem lényeges szerepet tulajdonít a sebzett egyéniségének, s közállapotának, (Allgemeinbefinden) a beidegzés, vérmennyiség és vérösszetételnek, (Über Wundbehandlung. Wiener m. Wsch. 1877 : 6—10.) akkor nem fogunk csodálkozni azon, hogy mindkettő ezen egészen sajátos meggyőződésének ad kifejezést sebkezelési eljárásában is. Sem Neudörfer sem Dumreicher azonban a fertőztelenítő szereket el nem hagyta, az első carbolsavat használ keményítetlen (unappretirt) calicoval, az utóbbi 4—8'/o chlorzink-oldatot gyapot, jute vagy lágy szivacsok alkalmazása mellett. Eltekintve azonban ezen megtámadásoktól, melyeknek Lister eljárása azok részéről volt kitéve, kik — mint a felhozottak — eljárása alapelvét, a levegő fertőző csíráinak elméletét, elfogadni nem akarták és ellenkező elméleteik alapján más eljárásokat pártoltak, Lister közvetlen és közvetett hívei által az eredeti Lister-féle eljárásnak számos módosítása lön megkísértve. Sok kísérlet meghiúsult, de végre több módosítás lépett életbe, melyek az eljárást egyszerűsíteni és javítani látszottak. Legelőször a „protective silkd tűnt ki feleslegesnek. Azután a „mackintoshu helyett más olcsóbb vízhatlan anyagok használtattak (guttaperchapapir, pergament, a Billroth-féle battist.) A carbolgaze-nek, melyről Kaufmann kísérletei kimutatták, hogy carbolsav-tartalmát gyorsan elveszti (Carbl. f. Chir. 1879. 50.) egyszerű és kényelmes készítési módjára tanított Bruns (Zur Antiseptik im Kriege. Lgb, Arch. 24, 339. 1.), ki a Lister által ajánlott paraffint okozván a carbolkötés alatt fellépő bőrláb létrehozatalában, e helyett gyantát ajánl a gaze áztatásával). A gaze helyett Köhler Bardeleben korodáján 5°/0-os carbololdattal áztatott és 2°/0-os carbololdatban eltartott jute-t hoz javaslatba (D. med. Wsch. 1876. 13.). Védrénes a gaze helyett a gyapotot tartja előnyösnek, mert a beteg szállítására nézve kö nyebb alkalmazni (Etude sur le pensement ouaté au point de vue de la chir. d’armée. Mem. d. méd. mii 1879. 2.). Weljaminow Reyher korodáján sz. Pétervárott a io°/0-os carboldattal áztatott pacumot (széttépett régi hajókötelek) ajánlja gaze vánkosokba takarva (Ctrbl. f. Chir. 1880. 41.), épúgy Esler* 23 *) is. Kötszerül ajánl továbbá a gaze helyett Burchardt io°/C-os carbolsavval kevert közönséges borszeszes shhellack oldatba (politura) áztatott vászondarabkákat, melyeket staniol lemezzel befed (Lgb. Arch. 20, 191 lap), Boeckel tarlatant, glycerin és lánggal kevert carbololdatba áztatva.) (Gaz. méd. de Strassbourg 1881. 3.). Végre ugyancsak kétanyagul ajánlja Makuschina E. orosz orvosnő, a közönséges kenderkóczot (Flachs), melyet régebben e czélra Medvedev már használt, ezen anyag szerinte kellőleg kimosva és zsírtalanítva, igen lágy, fehér, s nagy mérvben vízszivó. Ugyanezt alkalmazta Schmidt is Moskvában jó sikerrel, noha vízszivóképessége a gazé és gyapoté mögött áll. (Ctbl. f. Chir. 1883. 26). A catgut nélkülözhetetlen volta is túlzottnak tűnt fel, mert Czerny a fertőztelenített selyemmel ugyanoly vagy néha szebb sikereket ért el; Barwell pedig egyenesen ellenzi a catgut használatát, mert néha igen gyorsan szívódik fel, s akkor utóvérzés oka lehet, ajánl helyette ökör-aortából készült fonált (Lancet, 1881. July 30.). A drain-cso sem maradt menten a sebészek módosítási törekvéseitől. Burchardt ezekben látja az infectio okát, s azért azokat a kötésen keresztül kivezeti, s külső végüket egy rövid üvegcső közbeiktatásával apró gummilabdával köti össze, mely carbol-oldattal van megtöltve, s mely a genynek kiszivattyúzására, s felvételére szolgál, s ha tele van könnyen felcserélhető másikkal. (Lgb. Arch. 20. 191. lap) És így ártalmasoknak tartja a draincsöveket Kocher, mivel a gyógyulást hátráltatják, s azért azokat egészen el is hagyja, hanem késő varratokat alkalmaz 24—48 óra múlva. (Smlg. kimn. Vortr. Nr. 224). Nicaise a sima draincsöveket, melyek mindenféle kaucsukhulladékból vannak gyúrva, s így sok salakot tartalmazván könnyen fertőző anyagot vihetnek a sebbe, nem alkalmazza, hanem csak a rovátkos felületű fekete és veres draincsöveket, melyek fűrészeléssel készített lapokból vannak összesodorva. (Revue de chir. 1881. 12). Trendelenburg felszívható drain-csöveket ajánlott madárcsontokból; ilyeneket használ Neuber G. marhacsontból készítve, s mesztelenítve (1 : 2) sósavas vizes oldatban 10 órai fekvés által. (Lgb. Arch. Bd. 24. 314 lap és Lgb. Arch. 25, 116 lap). Ugyancsak Neuber G. Esmarch korodáján, később *) Bruns a carbolgazet következőleg készíti. Egy kilo gazere (körülbelül 25—38 Q m.) vesz 400 gm. gyantát, melyet keverés közben 2 liter borszeszben felold, ehhez 100 gm. carbolsavat 80 gm. ricinus olajat vagy 100 gm. glycerint, s ezen keverékkel lapos edényben a gaze-t leöntvén, benne 2—3-szor kifacsarja. Azután 5—10 perezre felakasztja a gazét gyors száradás végett, s ezzel az használatra kész. 2) A seb 8 % -os chlorzinkkel kimosatik, csontdrain, azután az oacum vánkosok 3—4 ujjnyi vastag rétegben, s nagy területen, erre paraffinpapir, s carbol-oldatba mártott gazepólya. A kötés 8—10 napig marad fekve, s rendkívül olcsó. 35000 r. víz, 500 r. alcohol, 500 r. glycerin, 300 r. carbolsav keverékben áztatik a tarlaton 8 napon át, azután meg lesz szárítva.