Orvosi Hetilap, 1883. szeptember (27. évfolyam, 35-39. szám)

1883-09-02 / 35. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi-1 tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 0. é. kr. UDAPEST, 1883. ORVOS I H ETI LAP. fíONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HÜSZOKHETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Müller K. tr. Az ütér-keményedés tanának jelen állásáról. (Vége.) — Scheiber S. H. tr. Az epilepsia egy ritka esetéről. — Könyvismer­tetés. Recherches sur le passage des éléments figurés ä travers Te placenta, suivies de considérations sur la variole foetale et la vaccine congénitale. Par le dr. Chambrelent. — Lapsze?nle. Az orr válaszfalának csonkolása. — A fitymaszor kezeléséről tágítás által. Tárcza : Heti szemle. Szünidőbeli orvosi tanfolyam. A cholerajárvány állása. A southall parki tébolyda égése. — Konrád J. tr. Gheel. Úti leve­lek. II. Antwerpen, 1883. május. — Vegyesek. — Pályázatok. 35. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. jbEPTEMBER 2. Az ütér-keményedés tanának jelen állásáról. Müller Kálmán tr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvostól. (Vége.) Ha a következmények által helybenhagyottnak találjuk azon felvételt, hogy a fennt érintett okok képezik az ütér-kemé- nyedésnek kezdetét és kiindulását, úgy másrészt tudjuk tapasz* talatból azt, hogy mindezen okok hosszabb behatására — néha évekre — van szükség, hogy a bántalom kifejlődjék, s ennélfogva természetes, hogy a bántalom fejlődési szakát sok esetben inkább csak gyaníthatjuk, még pedig bizonyító tünetek hiányában. A vérnyomásnak az említett okokból származott fokozása legköze­lebb is két tünetet szolgáltat, t. i. a kemény, feszült érverést és a főér második hangjának néha majdnem pengő ékeltségét, mely két tünetet minden bővebb magyarázat nélkül a vérnyomás fokozá­sára vezethetünk vissza. Ha a második hang ezen ékelt voltát, egyik másik szerző teltünő körülményességgel a billentyűk nagyobb feszülésére vezeti vissza, úgy csakugyan beismerhető, hogy a második hang ezen ékeltsége nem igen teszi valószínűvé Talmanak azon újabb, még pedig kísérleti alapon kifejtett állítását, hogy a második hang nem a billentyűknek feszülésétől származik; mert ha folyadék helyett a billentyűket levegővel feszítette és iparkodott rezgésbe hozni* akkor a billentyűk záródása hangot egyáltalán létre nem hozott ; sőt tovább megy és azt állítja, hogy azon esetben, ha a billen­tyűknek feszülése csakugyan képes volna is hangot adni, e rez­gések és az általuk okozott hang a szívben semmi esetre sem jöhetnének létre, mert a billentyűkhöz csapódó véroszlop a vékony billentyűk rezgéseit megakadályozná, s a véroszlop mozgásai a rezgések által keletkezett hangot teljesen elfojtanák, a miért is ő vérrezgésekben keresi a második hang okát. Könyű belátni, hog:y ezen elmélet a második hang ékelt- ségének, pengő voltának, a vérnyomás által ily szabályosan módo­sított vérrezgésnek, értelmezésére nem igen alkalmas. Mindkét tünet mulékony lehet és állandó feszülésnek gyanúját csak akkor fogja kelteni, ha maguk is hosszabb észlelés alatt állandóknak bizonyulnak, s ha a fenntnevezett okoknak valamelyike a beteg­nél kimutatható; úgy e két tünet jelenléte ütér-keményedésnek fejlődését kezdetben legalább lehetségesnek és későbbre annál valószínűbbnek fogja feltüntetni, minél tovább van alkalmunk meggyőződni arról, hogy azok mélyebben fészkelő, állandó okok által létrehozott állandó feszülésnek tünetei. Ilyen esetekben tehát tisz­tán az észlelés tartama dönthet a felvétel helyes vagy nem helyes volta felett, különösen akkor, ha az a megnehezített keringés még további tünetének fejlődéséig kiterjed, t. í. a bal gyomrocs túltengéseig. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ennek kimutatása a gyakorlatban és különösen az ütér-keményedésben szenvedő egyéneknél kézzel fogható okok miatt sok esetben lehetetlen. Ott, a hol nagy fokú pangásnak hatása a jobb szív felé terjed, a betegek pangási vérbőség által kisebb-nagyobb fokban hajlandók hörghurutra; korosabb egyéneknél a mellkas tágulékonysága csökken, mely hiányt a tüdőszélek tágulása ellensúlyozza; végre a betegek egy része hosszabb időn át nehéz munkát szokott volt I végezni, ismét egy újabb ok arra, hogy a tüdőszélek puffadása i fejlődjék. Mindhárom esetben a bal tüdő mellső szélének puffa­dása az, mely a bal gyomrocs túltengésének kimutatását meg­nehezíti vagy teljesen lehetetlenné teszi ; mert lehetetleuné teszi a nagyobbodott tompulatnak vetületi kimutatását, a túltengéssel i járó erősebb csúcslökést is elfedi, végre pedig oly kedvezőtlen I hangvezetést hoz létre, mely a főér második hangjának ékeltsé- gét sem vezeti kellően. A szív túltengése elég fontos forduló pontot képez a bán- talom fejlődésében. Először, mert kimutatható biztos alapot szol­gáltat azon, esetleg már régibb idő óta fennállott gyanúnak, hogy az illető egyénnél állandó, fokozott oldalnyomás mellett ütér-keményedés van fejlődőben, másodszor pedig, mivel a bán- talomnak további lefolyása ezentúl ép úgy, mint a billentyű-bántal- maknál attól függ, hogy a keringési akadályokkal járó nagyobb munkára mennyire alkalmazkodik a szív, mennyire nem. A viszo­nyok egyéb szívbántalmakkal szemben aránylag kedvezők, mert a szívizomzatnak szöveti épségét feltételezve, a keringési akadá­lyok oly lassan fejlődnek, hogy az alkalmazkodásra, a kiegyen­lítésre elég idő van megadva. A kiegyenlítés évekig eltarthat, noha tagadhatlan, hogy a bántalom tartamával mindinkább labi­35

Next

/
Thumbnails
Contents