Orvosi Hetilap, 1883. október (27. évfolyam, 40-43. szám)

1883-10-07 / 40. szám

1047 azután a bacillusokat tartalmazó egyedüli szervnek kell minket vigasztalni. Íme még más figyelemreméltó viszonyok a két képlet közt: Állatoknak oly heveny tuberculosisában, melyben a bacillusok óriási számban vannak jelen és embernél is oly esetekben, melyek­ben nagyon sok a bacillus, óriási sejtek akárhányszor nincsenek. A lepránál, (lepra tuberculosa) melynél a bacillusok nagyon számosak, az óriási sejtek igen ritkák. Igaz, hogy van azután sok oly gümőkóros eset, melyben sok az óriási sejt és sok a bacillus, melyben azonban a bacil­lusok az óriási sejtekben vannak. Mielőtt pedig ezen előzmények alapján véleményt mondanék, nézzük meg közelebbről azon óriási sejteket, melyek tuberculosisban találtatnak. A­mint már említem, meg kell különböztetni többféle eredetű óriási sejtet. Azon óriási sejtek keletkezését, melyek a legkisebb gümők közepében vannak, a legtöbb szerző akként értelmezi, hogy a gümőnek eredetileg apró sejtjei annak közepén duzzadtakká, szem­csésekké vagy egyöntetűekké lesznek, s egymással, valamint a köztük levő anyaggal (reczézettel) összefolynak. Nem tagadom, hogy sok óriási sejt — a tuberculosisnál is — úgy keletkezik, s ily módon származási módjukat könyen képzelhetjük, ha fel­vesszük, hogy a legapróbb gümőkóros gócz bacillusok ingere által okoztatik. A bacillusok, melyek a gócz közepében vannak, leginkább az ott levő sejtekre gyakorolják kóros befolyásiakat. Azok duzzadnak, összefolynak, s így bezárják a bacillusokat. Sőt kísérleti tuberculosisban meg is győződtem arról, hogy úgy van az. Körülbelül nyolcz nappal a beoltás után a bacillusok a beoltási hely körül részben apró sejt­halmazok közepében vannak, míg tizennégy nap múlva azok a sejt­halmaz közepében fejlődött szem­csés halmazba, melyben még magtörmelékek észlelhetők, be van­nak foglalva. Továbbá 3—5 hét múlva az egészen kicsiny gócz bacillusokat tartalmazó szemcsehalmazzá lett­). De többnyire az óriási sejt más eredetű. Emlékezzünk vissza azon tényre, melyet a tuberculosis terjedését illetőleg megállapítottam, t. i. hogy azok többnyire a legkisebb nyírkutakon terjednek el. Ha valahol tuberculotikus gócz fejlődik, annak első okát többnyire edényekben felhalmozódott vándorsejtekben levő bacil­lusok képezik. E sejtek részben az edényben maradnak, részben kivándorolnak, s mind azoknak halmaza képezi a gümőt. Az edényekben foglalt sejtek, melyekben a bacillusok vannak, elfa­­julnak, megduzzadnak és összefolynak, s ezek az edény duzzadt és megszaporodott belhámjával együtt, melybe bacillusok szintén be­vándoroltak, képezik az óriási sejtet. Állatoknál néha tisztán látni, miszerint az óriási sejt össze van téve gömbölyű szemcsés tömegből és belhámból álló koszorúból. De emberben se nehéz e keletkezési módról meggyőződni. Tüzetesebb vizsgálatnál látjuk, hogy az óriási sejt belseje más állományból áll mint kör­zeti részlete, s hogy főleg néha éles szél által elválasztott, hogy köröskörül a magvak félkörben vagy körben úgy vannak elren­dezve, mint szaporodásuk következtében egymás felé préselt bel­­hámsejtek, s azáltal is kiderül, hogy azok nem vándorsejtek magvai, minthogy néha indirect oszlásban vannak. Igen gyakran még észrevehetni az edényfalat és köröskörül a szövet concentri­­kus elhelyezését, s végre az óriási sejt nyúlványaiban sokszor az edényt belhámmal és ártérrel ismerhetjük fel. Az óriási sejt közepében levő bacillusok, mint a legrégib­bek leggyorsabban mennek tönkre, míg azon bacillusok, melyek a volt belhámsejtekben voltak, még a körzeti magsorban a magvak mellett, ezekkel egy irányban, feltalálhatók. De még ily régibb óriási sejtek közepében is találni néha vándorsejtek törme­lékeit, zsírcseppeket, magrészleteket és magukat a már nem szí­nezhető bacillusokat. Más esetben az ily óriási sejtek már kez­dettől fogva hyalin elfajulást mutatnak, mely csakhamar az egész sejtet ellepi, úgy hogy többé az azt alkotó elemek fel nem ismer­hetők. A bacillusok azonban ilyenkor még jól észrevehetők. Hyalin óriási sejtekben azonban többnyire igen kevés a bacillus. Végre van eset, melyben az óriási sejtben festenyes beszűrődés vagy elfajulás keletkezik, mely mellett a bacillusok szintén sokáig lehetnek láthatók. Más esetekben, nevezetesen régi, lassan fejlődő kötszöveti és edény-újképződéssel járó gümőkórban, melyben a szövet ébré­­nyi szövetre, vagy nagy­sejtű húsdagra emlékeztet, az óriási sej­tek más alakjaival találkozunk, t. i. olyanokkal, melyek ébrényi edényfalakkal függenek össze, bunkósak, vagy háromszögüek, sok­szor közvetlenül oszlásban levő magvakkal és egyöntetű sárgás szegélylyel, szóval edénybimbók elfajulásából származó képletek­kel, melyekben ritkán találni bacillusokat. Azonkívül az ily óriási sejtek nem ritkán tartalmaznak vacuolákat, vörös vértestecseket, festényt vagy hyalin anyagokat. Az óriási sejteknek másik része az, mely mirigy­csator­nákban származik. Itt az azokat kibélelő sejtek összefolynak, le­válnak az alaphártyától és valamely központ körül csoportosul­nak. Ezen központ nem valamely sejt, hanem többnyire idegen­­szerű szemcsés képlet, melylyel a következőkben még bővebben akarok foglalkozni. Ily óriási sejtek, melyeknek eredetét néha nehéz kimutatni, mégis átmeneti az alakok tekintetbe vevése mellett, az azokat környező kötszövet concentrikus csoportosulásánál, de főleg előfordulási helyüknél fogva (a herében, a vesében, a máj interlobuláris szövetében), mint olyanok ismerhetők fel. Ezekben igen gyakran találni bacillusokat. De mindezekkel nem fejeztük be azon különböző óriási sejtalakok felsorolását, melyek tuberculosisnál találtatnak. Igaz, ezek között is több olyan alak van, melynek eredete eddig elé nem volt ismeretes, de leginkább azon alak, mely a tuberculo­­sisra legjellemzőbb, eddig a búvárok által nem igen vizsgáltatott, az a­melyről itt bővebben akarok szólni. Leírják ugyan, hogy az óriási sejtek szemcsések, itt-ott tompa nyúlványokkal ellátottak, s magvai a körzeten vannak sorba elhelyezve, de mind­ezeket a dolgokat tüzetesebben nem tanulmányozták. Én pedig azon nézetben vagyok, hogy a tuber­culosis oly fontos betegség, s annak kórterményei annyira jel­lemzők, hogy azáltal a kutatónak kötelességévé válik ez utób­biakat lehetőleg tüzetesen vizsgálni. Ha a gümőkór sok esetében az óriási sejteket jól meg­nézzük, azt találjuk, hogy azok nem mint az imént leirottak a szövet folytatólagos alkatrészeiként szerepelnek, hanem, hogy azok mint valamely idegen testek kiválnak a szövetből. Köztük és a többi szövet közt többnyire vacuolák képeztetnek, melyek néha összefolynak, s így az óriási sejtet mintegy kiküszöbölik. Ez azután csak egyes tompa, mintegy letört nyúlványok által függ még vele össze. Az ily tompa nyúlvány sokszor nem más, mint finom vér­vagy nyirkedény, melynek belhámját és árterét néha jól kive­hetni. Ez egy darabon valamely szemcsés anyaggal, mely óriási sejt testéből származik, el van dugaszolva ; néha pedig ez épen követhet valamely fiatal edényt, mely egyszerre roppantul meg­­ l) Az ily módon származott óriási sejtek egyenlőtlen nagyságúak, többnyire gömbölydedek, s bennük a magvak egyenletesen vannak a sejtben elosztva. Az azt alkotó sejtek sokára ismertettek meg. Azoknak határa és magvai legelőbb a sejt közepén tűnnek el. 1048

Next