Orvosi Hetilap, 1883. november (27. évfolyam, 44-47. szám)

1883-11-04 / 44. szám

1159 1160 kettőzet a hasürön kívül fekszik, míg csapos varratnál bennt marad a hasürben. Régebben Köberlé is a csapos varratot használta, de 1874 óta eltért attól, s azóta a hassebet két rétegű varrattal egyesíti, melyek közül a belső vastag selyemmel az izomréteget, míg a felső, carlsbadi tűkkel és nyolczas varrattal a bőralatti zsírszövetet és a bőrt egyesíti. Érdekes eljárását czélszerűnek vélem Tauffer tanári­ leirása után részleteiben is felsorolni. 20 cm. hosszú egye­nes tűvel (melybe, vastag selyemfonál van fűzve) a hassebet egyik oldalon kissé kifordítván, a legnagyobb pontossággal a subperi­­tonealis kötszövetbe szúr be, s az izomrétegen áthatolva, közvet­lenül ennek felső szélén szúr ki ;­­ ugyanezt az ellenkező oldalon oly pontossággal ismétli, hogy egyetlen miliméternyire sem tér el a correspondeáló helytől ; a következő varrat 1­5—200 cm­­nyi távolban alkalmaztatik. A varratok az izomréteg tökéletes egymásra illesztése mellett szorosan göcsöztetnek, s ezáltal egy­szersmind az is czéloztatik, hogy a peritoneum sebszélei egy­mással érintkezésbe jöjjenek. A fonalak göcsözése után a has­seb mély rétege tehát el van zárva, a felső része azonban még tátong. E részek egyesítése czéljából carlsbadi tűk lesznek elhe­lyezve 1 cm-nyi távolban, pontosan a megfelelő helyen szúratván be és ki. E tűk elhelyezése után a mély varratok fonalai a seb­szélek közt emelkednek ki, mennyiben az átgengedés után ezek kihúzandók lesznek. A sebszélek szoros összetartása czéljából a tűk felett nyolc­as menetek lesznek alkalmazva. Ezenkívül K-nél fontos szerepet játszik a hasfal gyámolításában a műtét után két óra múlva alkalmazandó colladiumkötés is. Köberlé varrati módjában mindazon kellékeket megtaláljuk, melyek a hasfal pontos egyesítésére, s annak későbbi biztosítá­sára szükségesek, s a midőn petyüdt hasfallal van dolgunk, nincs is kétség abban, hogy az ő varratával egyszersmind a hashártya­­szélek is érintkezésben maradnak. Másként áll azonban a dolog, ha a hasfal előbb kevéssé, vagy épen nem volt megfeszülve. Ilyen esetekben a hasfal átmetszése után a hashártya visszahúzó­dik, s itt már Köberlé mély varrata sem nyújt biztosítékot a has­­hártyaszélek együtt maradásáról. Ennek egy tanulságos esetét Strassburgban volt alkalmam látni. A hasmetszés az epehólyag­ban felhalmozódott, s már hosszú időn át igen nagy fájdalmat okozó epekövek eltávolítása végett történt a városi kórháznak Böckel tanár vezetése alatt álló sebészi osztályán. A beteg nem egészen egy nap múlva a műtét után meghalt; a bonczolat heveny hashártyalábot mutatott ki, mely különösen a seb kör­nyékén volt kifejlődve, a hashártya pedig a sebvonal mentén néhol több mint egy cm-re volt visszahúzódva* 2). A hasfal egye­sítése itten Köberlé eljárásának megfelelőleg végeztetett. Hegar castratióknál nagyon előnyösnek tartja, hogy a has­fal átmetszése után gyorsan a hashártya a hasfallal, később azu­tán eltávolítandó egy pár öltéssel összevarrassék. Ennek okát abban keresi, hogy így a műtét alatt sebváladék vagy vér nem megy át a hasűrbe, s különösen az előtoluló zsírszövet és a kényen vérzékeny izmok megkíméltetnek. Azt hiszem, ezen óv­intézkedésnek nem kis előnye az, hogy a hashártyát a vissza­húzódás ellen biztosítja addig, míg a hasfal bezárása — Hegarnál a hashártyát is átszúró csomós varrattal —— bekövetkezik. 3. A hasfal egyesítésének harmadik neménél a hashártya külön varratik össze, a mint az Kovács tanár úr korodáján min­den hasmetszési esetben megtörténik. Ezáltal a hashártya seb­széleinek összenövése tényleg biztosítva van, s nincs kitéve azon esélyeknek, melyek az előbb említett varratnál bekövetkezhetnek, továbbá az összevarrt hashártya nem hozatik oly helyzetbe, mint ez I. pont alatt leírt varratnál megtörténik. A hashártya össze­­varrására catgut használtatik szűcsvarrattal. A hasfal többi részeit a hashártya előtti kötszövetig hatoló csomós varratok egyesítik, s a bőrseb széleit a pontos illeszkedésben még egy felületes szűcs­varrat biztosítja. Ezen, a rendesen követett sorrendtől csak rit­kán történik eltérés, így szerfelett vastag hasfal egy esetében az említett három varraton kívül, a mély rétegek egyesítésére, még külön elsülyesztett catgut-varrat létetett. Nagyon vékony hasfal­nál a hashártya egyesítése után elegendő a mélyreható szűcs­varrat, midőn a bőrseb külön egyesítése nem szükséges. A hasfali varratoknak nem ritka szövődményét szokta képezni a hasfali tályog. Életveszélyt az esetek túlnyomó nagy számában tudvalevőleg nem képez, de néhány napig tartó lázat, a hasfalban fájdalmat okoz és késlelteti az egyén gyógyulását, a­mi különös fontossággal bír, s a tályog helyén létrejött heg gyön­gíti a hasfalat. A tályogképződést általában infectionak tulajdo­nítják a varrati anyagok részéről, s ebben találja okát a folyto­nos törekvés új meg új varrati anyagok után. Miután azonban oly műtőknél is találjuk e szövődményt, kik a szigorú antisepti­­kus eljárásról ismeretesek, alig hihető, hogy az esetek nagy számában infectio volna jelen, főleg ha tekintetbe vesszük még azt is, hogy a test más részein hasonló nagy és mély sebeknél az érintkező sebfelületek közt, vagy a fonalak mentén oly ritka a tályogképződés. Valószínűleg más körülmény játsza itt a fősze­repet. Oly hasfalak, melyek műtét előtt nagyon kitágítva voltak, műtét után összeesnek, s a seb v­onal több centiméterrel, néha ere­deti hosszának egy harmadával megrövidül. Ezen hasfalban, hol a véreloszlás, nedvkeringés még ki nem egyenlítődött, történik az összevarrás, s ha a bőrszéltől távol létezik a be- és kiszúrás, a fonal által körülvett lágyrész-tömegben a csomó erős meg­kötése után vérszegénység támad, míg az egyes csomók közti téren vérbőség esetleg vérömleny. A test más részein az alkal­mazandó kötéssel oly egyenletes nyomást lehet elérni, mely ezen vérbőséget kiegyenlíti, de a­ hasfalnál erre hiányzik a megfelelő alap, s így ezen vérbő hely, esetleg vérömleny szolgáltatja az indító okot és anyagot a tályogképződésre. Hegar és mások ajánlják, hogy a hasfal bezárása előtt a cseplezt terjesszük szét a hasfal mögött, hogy ezáltal a praeperitonealis eltákolódásnak egy neme jöjjön létre, s így a szúrcsatornán át beszivárgó vér, későb­ben a geny se juthasson a hasürbe. A szúrcsatornán át csak a szúrás alatt jöhet vérzés, s azontúl a fonál elzárva tartja az utat, az egyes csomók közti vér meg nem mehet a fonalakig az ott levő nagyobb nyomás miatt. A geny rendesen kifelé ürül és pedig vagy a csomók közti téren a sebvonalban, vagy ha a tályog oly nagy, hogy körébe vonta a fonal helyét is, akkor a más meglevő csatornán, a szárcsatornán hatol kifelé. Mindezekből kifolyólag a hasfal varratánál a következők tartandók szem előtt: 1. A hashártya külön összevarrása minden esetben. 2. A hasfal többi rétegeinek pontos egyesítése a másik oldal felelkező helyeivel. Az e czélra alkalmazni szokott mély varratoknál a be- és kiszúrás a bőrseb szélétől i*o—1­ 5 cm-nyi távolban történjék, s ugyanez legyen az egyes varratok egymástóli távola is. E varratokra czélszerűbb a görbe tű, melylyel a has­falnak különböző távolban visszahúzódott rétegeit felölthetjük, főleg ha a kivitelnél ügyelünk a Kovács tanár úr által hang-44* *) Orvosi Hetilap, 1877. 30. sz. 2) A bonczolatot Recklinghausen tanár intézetében Portik Ottó Jr. első tanársegéd úr végezte, s az ő szívességének köszönhetem, hogy ezen, sok tekintetben igen érdekes bonczolatnál jelen lehettem.

Next