Orvosi Hetilap, 1884. június (28. évfolyam, 22-26. szám)
1884-06-01 / 22. szám
. v' ' .'i.•■*»!; »).,-*& -,.r ' . ^ ' ’ . ' ; ]Budapest, 1884 22. sz. JuNIUS 1. Megrendelhető minden kir. potsahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle írásban. ORVOSI HETILAP. j'foNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. Tartalom : Rétli K. tnr. A hemiplegia kiséretében fellépő arczideg-bénulás kórjelző értékéről. — Szénássy S. tr. Kovács J. tr. egy el-ső sebészeti korodájából. Az álképletek kórismézése. (Folyt.) — Badik J. tr. Egy fegyencz története. — A budapesti kir. orvosegylet I. ülése 1884. május 24-dikén. Goldzieher V. tr. önkéntes lencse-ficzamodás esete. Róna S. leucoderma syphiliticum és bromexanthema esetei. Tóth L. tr. előadása a betegségek tanának újabb átalakulásairól. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat utolsó közgyűlése. (Vége.) — Könyvismertetés. Psychiatrie. Klinik der Erkrankungen des Vorderhirns. Von Dr. Theodor Meynert. — Lapszenle. Szemölcs-dagok kiirtása a hólyagból. Tárcza : Markusovszky L. tr. Fővárosunk építkezéséhez. — Heti Szemle. Pasteur vizsgálatai a hydrophobiáról. A torinói orvosi akadémia jutalomdíja. — Vegyesek. — Pályázatok. A hemiplegia kiséretében fellépő arczideg-bénulás kórjelző értékéről.1) Kétli Károly tr. tar-tól. Agybeli kórgóczok kiséretében az esetek túlnyomó számánál mozgatási zavarokat, főleg bénulási tüneteket látunk fellépni. S ezek közt gyakoriságra nézve ismét a féloldali hüdések válnak ki. Már Galen óta ismeretes azon tény, hogy a féloldali hüdést okozó ágybéli kórgócz a hüdéssel ellenkező oldalon ül, vagyis, ha a féloldali hüdés a bal oldalon van, az agybeli gócz a jobb agyféltekében fészkel és viszont. Ezen körülmény boncztani okát a nyúltagy laborkereszteződésében ismerjük. Ezen szabály alól csak igen gyér kivétellel találkozunk. Főleg a régibb irodalom említ fel idevágó kivételes eseteket, melyeknél az agybeli kórgócz a féloldali bénulással hason oldalon találtatott. Ezeknek bizonyító erejéhez azonban sok szó fér, s én egészen osztom Charcot nézetét, ki a régibb, s így kevésbé tökéletes vizsgálatoknál könnyen megeshetőnek tartja, hogy a boncznok figyelmét kisebb kóros góczok, melyek épen jellemzők lehettek, kikerülték. Azután pedig figyelembe veendők a góczbántalmak ú. n. távhatásai is, ha pl. valamely vérzés vagy még inkább dag az egyik agyféltekében közel a középvonalnál fészkel, esetleg oly közönyös ponton, melynek roncsolása vagy nyomatása nem okoz látható zavarokat, akkor az ellenoldali testfélen nem lép fel hüdés, de megeshetik, hogy ezen kórgócz nyomása az ellenoldali agyfél egy nem közönbös pontjára hat, melynek működési zavara azután a test azon oldalán hoz létre (tegyük fel féloldali) hüdést, hol a boncznak az agy-góczot később felleli. Ilynemű hibásan magyarázott tünetek azután vihetnek azon téves következtetésekre, hogy agybeli bántalmak nem keresztezött félhüdéseket okoznak. Egy idevágó esetet ír le Wernicke* 2), melynél a középső halántékárokba történt vérzés folytán a hasonoldali agykocsány az alaptól felemeltetett, de sértve nem lett, míg az ellenoldali agykocsányra a vérömleny közvetve oly nyomást gyakorolt, hogy az a koponyaalaphoz nyomatott. Itt is a vérzéssel azonoldali félhüdés állott fenn. Nézetem szerint tehát a régibb szerzők idevonatkozó esetei nem bírnak meggyőző erővel, s újabban nem ismerek oly adatokat, melyek agybeli nem-keresztezött bénulás mellett szólanának, ha csak azon eshetőségre nem gondolunk, hogy létezhetnek veleszületett képződési eltérések, melyeknél a laborkeresztezés hiányzik. Lehetnek azonban mégis olyan beteges viszonyok a koponyaűrben, melyeknél a gócczal hason oldalon lépnek fel a bénulás tünetei, s ezek az agyhártyákra vonatkoznak Ugyanis Rochefontaine és Duret élettani vizsgálatok alapján mutatták ki, hogy a kemény agykéreg izgatására nem keresztezött, hanem hasonoldali tünetek mutatkoznak. Erre vonatkozólag kórtani észleletek is állanak már rendelkezésünkre, ugyanis Grassett említ egy esetet, hol az agyhártyák bántalma mellett a hasonoldali végtagok bénulása volt jelen. Ezen viszonyt figyelembe véve, igen könnyen meglehet, hogy a régibb szerzők által felemlített esetek, hol az agybeli góczczal ugyanazon oldalon találtatott a féloldali hüdés, az agyhártyák bántalmai közé tartoztak. Amíg tehát a központi kórokok folytán támadt féloldali hüdéseknél majd minden esetben joggal felvehetjük, hogy az agybéli gócz a hüdéssel ellenoldali agyféltekében fészkel; nem mindig így áll a viszony az arczideg-bénulással szemben. Ismeretes azon körülmény, hogy féloldali bénulás kíséretében igen gyakran az arczideg is kisebb-nagyobb fokban hüdést mutat. Ha a kórgócz az agyféltekében létez, akkor az arczideg-hüdés a góczczal ellenkező oldalon lép fel, épen úgy, mint azt a végtagokra nézve kimutattuk, miután az arczideg rostjai szintén teljesen kereszteznek a nyúltagy varrányában — raphe. — Egyúttal azonban azt is látjuk, hogy az ily módon támadott arczideg-bénulásoknál a büdés az esetek legtöbbjében csak részletes, vagyis nem érinti az arczideg minden ágát, hanem csupán az orr- és száj körüli idegágakra az ú. n. Bell-féle légzőrészre terjed, míg a homlok és szem zár-izmaihoz futó ágak érintetlen maradnak. Az arczideg-hüdés ezen alakját naponkint látjuk agyvérzés folytán féloldali bénulásban szenvedőknél, s a legtöbbször pathognomostikus értékkel bír a hüdés központi eredetére nézve, ellentétben az arczideg periphericus hüdéseivel, melyeknél a bénulás az ideg minden ágát szokta érinteni. *) Maladies du Systeme nerveux. Paris 1881.22 *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet ápril 5-diki rendes ülésén. 2) L. Lehrbuch d. Gehirnkr. III. köt. 307. 1.