Orvosi Hetilap, 1884. június (28. évfolyam, 22-26. szám)

1884-06-01 / 22. szám

. v' ' .'i.•■*>!; >).,-*& -,.r ' : ^ " ’ . ' ; ]3udapést, 1884 22. sz. JuNIUS 1, ELŐFIZETÉSI ÁR : h e 1 y b e n és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. potsahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Dräsche-féle írázban. ORVOSI HETILAP. j'foNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUS20NNY0LCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Kétli K. tnr. A hemiplegia kiséretében fellépő arczideg-bénulás kórjelző értékéről. — Szénássy S. tr. Kovács J. tnr. egy. I-ső sebészeti koródájából. Az álképletek kórismézése. (Folyt.) — Badik J. tr. Egy fegyencz története. —- A budapesti kir. orvosegylet r. ülése 1884. május 24-dikén. Goldzieher V. tr. önkéntes lencse-ficzamodás esete. Róna S. leucoderma syphiliticum és bromexanthema esetei. Tóth L. tr. előadása a betegségek tanának újabb átalakulásairól. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat utolsó közgyűlése. (Vége.) — Könyvismertetés. Psychiatrie. Klinik der Erkrankungen des Vorderhirns. Von Dr. Theodor Meynert. — Lapsze?nle. Szemölcs-dagok kiir­tása a hólyagból. Tárcza : Markusovszky L. tr. Fővárosunk építkezéséhez. — Heti Szemle. Pasteur vizsgálatai a hydrophobiáról. A torinói orvosi akadémia jutalom­díja. — Vegyesek. — Pályázatok. A hemiplegia kiséretében fellépő arczideg-bénulás kórjelző értékéről.1) Kétli Károly tr. tnr-tól. Agybeli kórgóczok kiséretében az esetek túlnyomó számánál mozgatási zavarokat, főleg bénulási tüneteket látunk fellépni. S ezek közt gyakoriságra nézve ismét a féloldali hüdések válnak ki. Már Galen óta ismeretes azon tény, hogy a féloldali hüdést okozó ágy­béli kórgócz a hüdéssel ellenkező oldalon ül; vagyis, ha a féloldali hüdés a bal oldalon van, az agybeli gócz a jobb agy-féltekében fészkel és viszont. Ezen körülmény boncztani okát a nyúltagy loborkereszteződésében ismerjük. Ezen szabály alól csak igen gyér kivétellel találkozunk. Főleg a régibb irodalom említ fel idevágó kivételes eseteket, melyeknél az agybeli kórgócz a féloldali bénu­lással hason oldalon találtatott. Ezeknek bizonyító erejéhez azon­ban sok szó fér, s én egészen osztom Charcot nézetét, ki a régibb, s így kevésbé tökéletes vizsgálatoknál könnyen megeshetőnek tartja, hogy a boncznok figyelmét kisebb kóros góczok, melyek épen jellemzők lehettek, kikerülték. Azután pedig figyelembe veendők a góczbántalmak ú. n. távhatásai is; ha pl. valamely vérzés vagy még inkább dag az egyik agyféltekében közel a középvonalnál fészkel, esetleg oly közönbös ponton, melynek roncsolása vagy nyomatása nem okoz látható zavarokat, akkor az ellenoldali test­félen nem lép fel hüdés, de megeshetik, hogy ezen kórgócz nyo­mása az ellenoldali agyfél egy nem közönbös pontjára hat, mely­nek működési zavara azután a test azon oldalán hoz létre (tegyük fel féloldali) hüdést, hol a boncznok az agy-góczot később felleli' Ilynemű hibásan magyarázott tünetek azután vihetnek azon téves következtetésekre, hogy agybeli bántalmak nem keresztőzött fél- hüdéseket okoznak. Egy idevágó esetet ír le Wernicke* 2), melynél a középső halántékárokba történt vérzés folytán a hasonoldali agykocsány az alaptól felemeltetett, de sértve nem lett, míg az ellenoldali agykocsányra a vérömleny közvetve oly nyomást gyakorolt, hogy az a koponya­alaphoz nyomatott. Itt is a vérzéssel azonoldali félhüdés állott fenn. *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet april 5-diki rendes ülésén. 2) L. Lehrbuch d. Gehirnkr. III. köt. 307. 1. Nézetem szerint tehát a régibb szerzők idevonatkozó esetei nem bírnak meggyőző erővel, s újabban nem ismerek oly adatokat, melyek agybeli nem-keresztözött bénulás mellett szólanának, ha csak azon eshetőségre nem gondolunk, hogy létezhetnek veleszüle­tett képződési eltérések, melyeknél a loborkeresztőzés hiányzik. Lehetnek azonban mégis olyan beteges viszonyok a koponya- űrben, melyeknél a góczczal hason oldalon lépnek fel a bénulás tünetei, s ezek az agyhártyákra vonatkoznak Ugyanis Bochefontaine és Duret élettani vizsgálatok alapján mutatták ki, hogy a kemény agykéreg izgatására nem keresztőzött, hanem hasonoldali tünetek mutatkoznak. Erre vonatkozólag kórtani észleletek is állanak már rendelkezésünkre; ugyanis Grasset1) említ egy esetet, hol az agy­hártyák bántalma mellett a hasonoldali végtagok bénulása volt jelen. Ezen viszonyt figyelembe véve, igen könnyen meglehet, hogy a régibb szerzők által felemlített esetek, hol az agybeli góczczal ugyanazon oldalon találtatott a féloldali hüdés, az agyhártyák bántalmai közé tartoztak. A míg tehát a központi kórokok folytán támadt féloldali hüdéseknél majd minden esetben joggal felvehetjük, hogy az ágy­béli gócz a hüdéssel ellenoldali agy-féltekében fészkel; nem mindig így áll a viszony az arczídeg-bénulással szemben. Ismeretes azon körülmény, hogy féloldali bénulás kiséretében igen gyakran az arczideg is kisebb-nagyobb fokban hüdést mutat. Ha a kórgócz az agy-féltekében létez, akkor az arczideg-hüdés a góczczal ellenkező oldalon lép fel, épen úgy, mint azt a végtagokra nézve kimutattuk; miután az arczideg rostjai szintén teljesen keresztőznek a nyúltagy varrányában — raphe. — Egyúttal azonban azt is látjuk, hogy az ily módon támadott arczideg-bénulásoknál a hüdés az esetek legtöbbjében csak részletes, vagyis nem érinti az arczideg minden ágát, hanem csupán az orr- és száj körüli ideg-ágakra az ú. n. Bell-féle légzőrészre terjed; míg a homlok és szem zár-izmaihoz futó ágak érintetlen maradnak. Az arczideg-hüdés ezen alakját naponkint látjuk agyvérzés folytán féloldali bénulásban szenvedők­nél, s a legtöbbször pathognomostikus értékkel bir a hüdés köz­ponti eredetére nézve, ellentétben az arczideg periphericus hüdé- seivel, melyeknél a bénulás az ideg minden ágát szokta érinteni. *) Maladies du Systeme nerveux. Paris 1881. 22

Next

/
Thumbnails
Contents