Orvosi Hetilap, 1884. szeptember (28. évfolyam, 36-39. szám)

1884-09-07 / 36. szám

I W’ ~—-—­__ _______ ■Budapest, 1884. 36. sz. September 7. ELŐFIZETÉSI ÁR : h e 1 y b e n és vidéken egész évre ;0 irt., félévre 5 frt. A közlemények és lizetések bérmentesí­tene), ö'k. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VA.SARNAP­Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 23. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Dräsche-féle házban. ORVOSI HETILAP. j-IoNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓP.3U VÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNYOLCBADI K ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Hirschler A*. tr. Közlemény Korányi Fr. tnr. belgyógyászati koródájából. Hemichorea postliemiplegica esete. — Kozma A. Közlemény Arkövy J. tr. nyilv. fog-gyógyintézetéből. Kísérletek az aconitin érzéstelenítő hatásáról a dentin érzékenységénél. — Lenhossék M. tr. Scheuthauer G. tnr. kórboncztani és kórszövettani intézetéből. A rostos szövetközti májlob különböző fajairól. (Vége.) — Könyvismertetés. A. de Bary. Vergleichende Morphologie u. Biologie der Pilze, Mycetozoen u. Bacterien. — Lapszemle. Struma retrobranchialis. — Laryngocentesis a gégébe jutott tű kihúzásához. — Idegen test a gégében. Tárcza : Iff. Bókái f. tr. A pesti szegény-gyermekkórház története 1839-től 1883-ig. (Vége.) — Heti Szemle. A hágai nemzetközi közegészségi congressus. A cholera állása. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény Korányi Frigyes tnr. kir. tanácsos belgyógyászati kórodájából. Hemichorea postliemiplegica esete'1'). Hirschler Ágoston tr., kórodai gyakornoktól. A folyó tanév február havában a hemichorea posthemiplegica egy esetét volt alkalmunk észlelni, melyet e kóralak ritkább elő­fordulásánál fogva közlésre méltónak tartok. Az eset a következő: R- J-, 33 éves, takács-segéd, négy éves koráig mindig egész­séges volt. Az ekkor történt eseményeket, mint jelen bajának kór­előzményi adatait, szüleinek közléséből következőleg adja elő: Négy éves korában, teljes egészség közben, éjnek idején őt — leírása szerint — gutaütés-szerű roham lepte meg. Ezt környeze­tének elbeszélése szerint úgy adja elő, hogy reggelre, eddig teljesen ép jobb felső és alsó végtagját többé nem volt képes mozgatni; emellett beszélő-képességét teljesen elvesztette, s jobb szájzuga mélyeb­ben állott a bal oldalinál. Arra azonban határozottan emlékszik, hogy érzése, úgyszintén eszmélete zavartalan maradt; a hozzáinté­zett szavakat teljesen megértette. Felemlíti, hogy a szemrések nyitásában, zárásában és a szemtekék mozgatásában semminemű zavar sem mutatkozott. A beszélő-képesség hiánya körülbelül egy hónapig tartott, a midőn a beteg azt fokozatosan visszanyerte, s ez időtől fogva az teljesen zavartalan is maradt. A jobb oldali végtagoknak tökéletes hüdése kilencz hónapig tartott, mely időt a beteg ágyban töltötte, s orvosi gyógykezelés alatt állott. Ez idő után, tehát a betegség kezdetétől számítva kilencz hónap múlva a beteg jobb lábújjait kezdte mozgatni; fokozatosan helyreállt az alszárnak, czombnak —• bár korlátolt — mozgási képessége. Körülbelül négy héttel később a jobb felső végtagnak mozgathatósága is beállott. De evvel egyidejűleg a betegnek környezete előtt feltűnt, hogy a bántalmazott végtagokban a gyermek akaratától független mozgások jelentkeznek, melyek — leírásuk után Ítélve — úgy a nagyobb mint a kisebb izomcsoportokra kiterjedtek, s álom alatt teljesen szüneteltek. E kóros tünemények ez idő óta folyton fenn- állanak, állítólag gyermekkora óta változatlan minőségben. 32 éves korában a beteg egy ízben vért köpött, s ez óta köhög. 1884. február 27-én a koródára vétetett fel. Jelen állapot: A magasabb termetű, elég jól fejlett csont- és izomrendszerrel biró férfibeteg bőrszíne rendes, s a bőr alatti köt­’) Bemutattatott a kir. orvosegylet 1884. martius 15-diki ülésén. szövet közép zsírtartalmú. A köthártyák és egyéb látható nyák­hártyák közép vértartalmúak; a láták közép tágak, egyenlők, fényre visszahatnak. A szemtekék mozgásai a láttér minden irányában szabatosak; a homlok ránczai annak mindkét oldalán egyformán kifejezvék ; a jobb oldali orr-ajkbarázda kevésbé kifejezett mint a bal oldali, s a jobb szájzug valamivel mélyebben áll a bal oldalinál. A nyelv kinyujtáskor közepetti állást foglal el; a nyelcsap rendes állású, s hangoztatáskor az egy magasságban álló garatívek jól mozog­nak. Nyelés szabad, étvágy jó, szomj nem fokozott, székletét ren­des. A nyak részarányos, a mellkas keskeny, hosszú és lapos; lég­zéskor a jobb mellkas mellső felső részletében visszamarad. Szív- csúcslökés és szívlüktetés rendes helyen és kiterjedésben láthatók és tapinthatók. A tüdők felett kopogtatási eltérés csak annyiban észlelhető, hogy a jobb kulcs-csont feletti és alatti tájakon, úgy­szintén a jobb tövis-feletti árokban és a lapocz-közti tájon tompúlt a kopogtatási hang; ugyan e területnek megfelelőleg határozatlan be- és kilégzés hallható. Szív, máj és léptompulat rendesek; a szív és nagy edények hangjai tiszták. A beteg köhög, esténkint mérsé­kelt fokban lázas hőmérsékű (38—38-3). Köpete genyes-nyákos; górcső alatt genysejteket és sok szemcsézett tüdőhámsejtet mutat. Oly tünemények, melyek a jobb tüdő felső lebenyének tömörülését engedték felvenni. Betegnél a következő rendellenességek észlelhetők : A jobb arczfél Bell-féle légzési izmai a mimikus mozgások kivitelekor renyhébben mozognak, mint a bal oldaliak; a szemrés nyitása és zárása zavartalanul megy végbe. A beteg jobb felkarját a törzshöz közelítve, alkarját távolított és egyszersmind borintott helyzetben tartja; a jobb kéz a kéztő-izületben túlhajlított helyzet­ben ; az újjak erősen meghajlítva, majdnem ökölre szorítva tartat­nak. A végtagnak e helyzete azonban mintegy pillanatszerű válto­zásoknak van alávetve a végtagban jelentkező akaratlan mozgások által, melyek annak úgy nagyobb mint kisebb izomcsoportjaira ki­terjednek és akkép nyilvánúlnak, hogy az alkar majd hajlíttatik, majd feszíttetik, s majd pronált majd supinált helyzetbe jut. Az újjak mozgásai hajh'tás és feszítés alakjában nyilvánúlnak és egyszerre majd több majd csak egyes újjra vonatkoznak. Ezen önkénytelen működések minden rend és czél nélkül, a legkülönbözőbb sorrend­ben és combinatiókban, a nagyobb izomcsoportokban mintegy lökés­szerűen, a kisebbekben valamivel lassúbb lefolyással mennek végbe és a betegnek úgy nyugalmi állapotában mint valamely művelet­nek szándékolt kivitelekor jelentkeznek. A szándékolt mozgások kivihetőségére nézve azt találjuk, hogy a felkar emelése, közelítése, távolítása, úgyszintén az alkar hajlítása és feszítése pontosan vitetnek ki; az alkar pronatiója, supinatiója hiányosan eszközöltetik. A kéznek activ mozgásai a 36

Next

/
Thumbnails
Contents