Orvosi Hetilap, 1884. október (28. évfolyam, 40-43. szám)

1884-10-05 / 40. szám

-ßuDAPEST, 1884. 40. SZ. jDcTOBER ELŐFIZETÉSI ÁR : h e 1 y b e 11 és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. ORVOSI HETILAP. j'ÍONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONH YOLCZADIK KYFOL.YAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Genersich A. tr. Adatok az amyloid-elfajulás kortanához.— Irsai Ar, tr. Schröt ter tnr. bécsi gége-kórodájából. Gégeszükiiletek mechanicai kezelése. — Könyvismertetés. A. de Bary. Vergleichende Morphologie u. Biologie der Pilze, Mycetozoen u. Bacterien. (Folyt.) — Lapszemle. Dongaláb kezelése. — Helybeli sublimat-befecskendés. TÁRCZA : Heti Szemle. Az »Association fran^aise pour Tavancement des sciences« ez idei gyűlése Blois-ban. A nemi élet az ázsiai holland birtokokon. — Eröss Gy. tr. Jegyzetek a prágai lelenczház koródáján. IV—VI. — f Zeissl Hermann tnr. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1884. october-decemberi folyamára. — Pályázatok. Melléklet : Kőmetszetű tábla Irsai Ar. tr. czikkéhez. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. Adatok az amyloid-elfajulás kortanához. Genersich Antat. tanártól Kolozsvárt. Már 42 éve, hogy Rokitansky tankönyvében az általános amyloid-elfajulást, mint szalonnás elfajulást jellemzően leírta és har- mincz éve, hogy Virchow (majdnem egyidejűleg Meckel) az amyloid- szövetek sajátságos visszahatását a iodra és kénsavra felfedezte, s az eltérés szövettanát részletesen ismertette. Ezen idő óta a válto­zás kutatásával igen sokan és behatóan foglalkoztak: boncztani, szövettani viszonyait illetőleg sok új adatot nyertünk, de a baj lényegét illetőleg mai nap is sötétben tapogatódzunk, az anyag vegyi természete nincs prácisirozva, a változás oktana homályos, következményei ismeretlenek. Az elváltozás macroscopikus képe befejezettnek mondható. Ismeretes, hogy senyves egyének hullájában az általános amyloid- elfajulás igen gyakran találtatik, főleg a nagy hasi zsigerekben, s ha nagyobb mérvű, igen jól felismerhető, mert az illető szerv (máj lép, vese, hasnyálmirigy, mellékvese) mérsékelt duzzadás mellett mere­vebb, törékenyebb, könyen vágható és vérszegény; metszlapja sima, száraz, zsírfényű, egészben, vagy nagyobb foltokban áttünőbb, vagy pedig a szervek bizonyos részletei, pl. a vesében a gomolyok, a lépben a Malpighi-testecsek duzzadtak, a metszlapon kiemelkednek és szürkén áttíinők. Csekélyebb fokú amyloid-elváltozás szabad szemmel vagy épen nem, vagy csak bizonyos reagensek segélyével (iodvíz és kénsav) előidézett barnás-vörös színváltozás által ismer­hető fel. A szövettani viszonyokat illetőleg még nem jutottunk min­denben egyértelmű vizsgálati eredményhez. Az első leírások sze­rint az elfajult szervekben a kisebb véredények, a kötszöveti alap­szövet, s a protoplasmatikus sejtek megváltoznak, felduzzadnak, egyöntetűen fénylők, áttünők és törékenyek lesznek, s a iod-reactiót adják, az apróbb literek és átmeneti hajszál-edények pedig kiválón betegednek meg, ezek a legkülönbözőbb szervekben és első sorban változnak el, a hajszál-edényekben az egész fal vastagodik, ürterük szükül, de átjárható marad ; az ütérkékben legelőször a közép­hártya izom-elemei fajúinak el, azután a belső hártya, végre a külső hártya is. A kötszövetfélékből az alaphártyák, a mirigycsatornák hártyája és a reticularis, s interstitialis kötszövet változik meg. Mióta Wagner (1861, Archiv der Heilkunde. II.) figyelmez­tetett arra, hogy a májban a közönséges amyloid-elfajulásnál nem a mirigysejtek változnak, a hogy előbb gondolták, hanem csak a májsejteket körül foglaló, főleg a lebenyke külső részében levő hajszál-edények, míg a májsejtek csak elzsirosodnak, vagy elsorvad­nak, azóta kérdésessé vált, hogy váljon a protoplasmatikus sejtek­ben egyáltalában előfordúl-e ezen változás, vagy sem, s a vita a mai napig tart. Csak azt tudjuk biztosan, hogy a kötszöveti sejt­közti anyagon kívül még a lép, s a nyirkmirigyek gerendázatát alkotó csillagszerű sejtek is részt vesznek a változásban. A legtöbb vizsgáló elfogadja, hogy a nyirkmirigyek és a lép gyúrmasejteiben, továbbá a véredények sima izomsejteiben is előfordul az amyloid- elfajulás ; de még specifikus mirigysejtekre nézve (máj, vesehám) is egészen mereven állnak szemben egymással a búvárok, s míg a legutóbbi dolgozatokban Rottcher (Virchow Archiv 72. 506 és Virchow Arch. 84. 570.), s még részletesebben Kyber (Virch. Archiv 81. 278. és 420. 1.) leírják, hogy a májsejtekben épen a változás kezdetleges alakjainál elfajulást láttak, Jürgensenpedig (V. A. 65.194.) mondja, hogy nemcsak a májsejtek, hanem igen nagyfokú amyloidnál a vese­szemölcsökben néha a vesehámok is elfajulnak ; addig Eberth (Virchow Arch. 80. 138. ésjVirchow Arch. 84. in.) határozottan tagadja, hogy a májsejtekben, vesehám- vagy bármilyenféle hámban ezen változás előfordulna, sőt határozottan tagadja azt is, hogy a nyirkmirigyek nyirksejtei, a lép gyurmabeli vagy a Malpighi-testekben levő sejtek, valamint sima izomsejtek, vagy haránt izomsejtek kemnyésen elfajulná­nak, s úgy vélekedik, hogy valamennyi vizsgáló, kik a nevezett sejtek amyloid-elfajulását leírták, csak a kemnyés elfajulás közben felduzzadt, alakját változtató és a többi szövet-elemeket véglegesen elsorvasztó kötszövetet látták. Az újabb kórboncztani tankönyvek szerzői (Birch-Hirschfeld II. kiadás 44. és Ziegler II. kiadás 43.) is inkább ezen nézethez csatlakoznak, habár utóbbi nem akarja egyenesen állítani, hogy hámsejtek sohasem lehetnek amyloiddá. A milyen könyűnek látszik ezen kérdés eldöntése, oly nehéz annak gyakorlati kivitele, s vélemé­nyem szerint ez az eddigelé alkalmazott vizsgálati eljárások szerint majdnem lehetetlen, mert az elfajúlt szövetrészek eredeti alakjukat 40

Next

/
Thumbnails
Contents