Orvosi Hetilap, 1884. november (28. évfolyam, 44-48. szám)
1884-11-02 / 44. szám
44. sz. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-tele házban. ORVOSI HETILAP. Budapest, 1884. ELŐFIZETÉSI ÁR : he ly be 11 és vidéken egész évre I0 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAPI HONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Moravcsik E. E. tr. A bujakóros psychosisokról három eset kapcsán. (Közlemény a sz. Rókus-közkórház elmebeteg-megfigyelő osztályáról.) — Portik O. tr. Recklinghausen és De Bary tinok intézetéből Strassburgban. Az actinomycosisról új eset kapcsán emberen. (Vége.) — Bakó S. tr. A méh-daganatoknak hasmetszés után végzett műtétéhez. (Vége.) — A budapesti kir. orvosegylet 1. ülése 1884. é. October 25-dikén. Ludvik E. tr. kizárt és üszkös czomb-sérv esete. Székács B. tr. perihepatitisből származó abscessus saccatus esete. Róna S. tr. syphilis hereditaria esete. Radulescu C. és Ötvös J. tr-ok esetei. Moravcsik E. tr. esete és Kétli K. tr. előadása. — Könyvismertetés. Klinische Beiträge zur Gynäkologie u. Geburtshülfe. — Lapszemle. Sarcoma a bárzsingban. Tárcza : Balogh K. tr. A therapeutika fejlődésének némely útjai. III. — Heti Szemle. A közegészségügyi felügyelők. A fehér vértestecsek kivándorlásáról. A comma bacillusok. — Vegyesek. — Pályázatok. A bujakóros psychosisokról három eset kapcsán. (Közlemény a sz. Rókus-közkórház elmebeteg-megfigyelő osztályáról.) Moravcsik Ernő Emil Jr., egyetemi tanársegédtől. A syphilisnek lassan kint mindig mélyrehatóbb szerepe jut az egyes betegségek kóroktanában. Alig van kórforma, melynek hátteréből nem bukkannék elő. S sokszor, — hogy úgy mondjam, — örömmel fogadja azt a gyógytan oly esetekben, midőn normális viszonyok között kevés, vagy épen semmi reménynyel sem kecsegtet a betegség természete. Sokat írtak a bujakórról, s az egyes betegségekhez való viszonyáról. Egész nagy irodalom nőtte ki magát e közlemények halmazából, melyben a psychiatriának is jó része van. Az elmebetegségek tanában a bujakórral szemben még nem találkozunk eléggé megállapodott véleményekkel. A búvárok egy része merőben tagadja a syphilitikus befolyást, más része ismét túlságig menve, nagyobb szerepet tulajdonít neki, mintsem azt megérdemlené. A higgadt tárgyilagosság azonban kellő határok között kénytelen elismerni a befolyást. Leginkább a paralysis progressivát illetik a túlzások, melyeknek helyes mederbe terelése még sok megejtendő észlelet és kutatásnak lesz feladata. Az irodalom terén Jessen és Esmarch munkáit illeti az elsőség érdeme (1857). Alberst) beható tanulmányokat tett a syphilis folytán az agyat és koponyát illető elváltozások, s tüneteket illetőleg. Oly esetekben, midőn a fájdalom az egész fejre kiterjed (nagyfokú melancholia, s deliriumoknál), az arachnoidea visceralis részének, s az alatta fekvő pia mater edényeit nagyon telteknek találta. A régibb bujakórnál, midőn gyakori a szédülés, s gutaütés-szerű állapot, hüdést, vagy halált okozva, az egyes edények vannak elváltozva (megvastagodottak, atheromatosusan elfajultak, főleg az agy szövetébe mélyedők). A lues által előidézett agytüneményeket három csoportba osztja: 1) syphilitikus hypochondria; 2) syph. typhus, vagy meningitis; 3) gutaütéssel, s ez után következő tébolyodottsággal összefüggő izgalmi tünemények. Meyer1) az agy constitutionalis syphilisét tárgyalva, nyolc bonczolás alá került esetet közöl, hol kiváló agyelváltozások mellett érdekes psychikus rendellenességek is jelentkeztek (melancholikus, hypochondrikus depressio, maniakalis izgatottság, terjedő hüdéses butaság tüneményei, fejfájások, szédülések, apoplecti- és epileptiformis rohamok mozgás- és beszédzavarok kíséretében.) Westphalnak* 2) a paralysis progressivára vonatkozó két jól észlelt esete kiváló figyelmet érdemel, bár a bántalom specifikus természetére nem vethet elég fényt. Mendel 1868-ban az öröklött bujakór viszonyát fejtegette az elmebántalmakhoz. Erlenmeyer (1869—70) számos érdekes esettel világítja meg a kérdéses viszonyt. A francziáknál Hildebrandt 3 * 3 5 7), Lancereaux 4 5), Legneaub), Zambaco6 7) gazdagították az idevágó irodalmat. Guislain és Leubuscher azon meggyőződésnek adtak kifejezést, hogy a syphilis nagyon ritkán okoz psychosist, míg Esquirol és Jacobi ellenkező tapasztalatra jutottak. Sőt egyesek (Cofin) a paralysis progromat egyenesen a syphilisnek tulajdonították. A vitába később a statistika is belevegyítette nyomós érveit. Willer azt találta, hogy a Münsterlingen és Rheinauban kezelt (501 férfi, 596 nő) elmebetegek között 16 férfinél, s 12 nőnél (3 °/0 férfi, 20/0 nő) syphilis szerepelt aetiologikus momentumképen. Wille azonban meggyőződését fejezi ki, miszerint nagyobb százalékot lehetne felvenni tulajdonképen már csak a syphilisnek nagy elterjedtsége folytán is. Azonban egyrészt az anamnestikus adatok hiányosak különböző okokból, másrészt sok beteg nem kerül tébolydába. Ripping8) is érdekes adatokat sorol fel. A düreni intézetbe n) Ueber constitutionelle Syphilis des Gehirns. Allgem. Zeitschr. f. Psych, 1861. XVIII. B. 3 H. 2) Ueber zwei Fälle von Syphilis des Gehirns. Allgem. Zeitschr. f. Psych. 1863. XX. B. 5. H. 3) De la syphilis dans ses rapports avec l’aliénation mentale. 4) Des affections nerveuses syphilitiques. Paris 1861. 5) Maladies syphilitiques du Systeme nerveuse. Paris, i860. 6) Des affections nerveuses syphilitiques. Paris. 1862. 7) Die syphilitischen Psychosen. Allgem. Zeitschr. f. Psych. XXVIII. B. 4. 5. H. 1872. 8) Ueber die Beziehung der Syphilis zu den Geisteskrankheiten mit und ohne Lähmungen. Allgem. Zeitschrift f. Psych. XXXVII. B. 6. H. ') Die Syphilis des Gehirns und die daraus hervorgehenden Nerven und psychische Leiden. Allgen). Zeitschrift f. Psych. 1859. XVI. B. 3 H. 44