Orvosi Hetilap, 1884. november (28. évfolyam, 44-48. szám)

1884-11-02 / 44. szám

1191 1192 1880-ig felvett 690 elmebeteg között 22 (tehát 3­2 °/C) már előbb, vagy akkor szenvedett syphilisben. A hildesheimi tébolydában 1855—77-ig ápolt 3017 elmekóros között 30-nál említtetett lues. Az endenichi magántébolydában 5 év alatt kezelt 273 beteg közül 27 (9'8°/p) szenvedett már bujakórban. Debeke azonban valóban aetiologikus momentumul csak 14-nél (5'i°/p) ismeri el a syphilist. Mendel nagyszámú paralytikusnál (58 '/o) találta azt kórok gya­nánt. Midőn Erb a természetvizsgálók és orvosoknak 1879-ben Baden-Badenben tartott ülésén felemlítette, hogy a tabetikusok oly nagy számánál fordult előre syphilis, miszerint a kettő között az össze­függést tagadni nem lehet. Snell is hangsúlyozta, hogy a dementia paralyticával épen így állnak a dolgok; a paralytikusok 75°/0-nál fordult elő bujakór. Ugyancsak Snellt­ említi, hogy az 1882. évi ápr. 1-én a hildesheimi intézetben levő 21 paralytikus férfi közül 11 szenvedett általános syphilisben; egynél valószínű, míg négynél a penisen ugyan találtattak hegek, de biztos adatok nem voltak beszerezhetők. Három női paralytikusnál nem lehetett szó luesról. Snell azon körülményt, hogy a nők ritkábban szenvednek paralysis progressivában, mint a férfiak, abból magyarázza, hogy nőknél nem oly gyakori a syphilis. A prostituáltaknál azonban nem látszik rit­kának. Obersteiner* 2 * 4) roop elmebeteg közt előforduló 175 paralyti­kusnál 21­7°/0-nyi és 825 nem-paralytikusnál 4­1 °/0-nyi syphilist talált. Az infectio és az agy-megbetegedés között 6—7 év folyt le. Mansurrows) szintén több ideg- és elmebetegséget látott fel­lépni syphilis mellett. Schulz R.*) a dementia paralytica esetét közli bujakóros alapon, melynél maniakalis izgalmak, epileptikus görcsök, nagyzási téveszmék jelentkeztek. A bonczlelet edény-el­változásokat tüntetett fel. Ezek fala megvastagodott, s keményedett itt-ott fehéres-szürke plaque-okkal. Microscopikus vizsgálatnál az agy­edények adventitiája apró sejtekkel volt infiltrálva. Legrand du Saulié5) a Salpétriére-kórházból a syphilitikus alapon fejlődött elme-bántalmaknak 16 esetét közli, s a »folie syphilitique«-nek három alakját említi fel: a) dépression intellec­­tuelle; b) excitation maniaque; c) pseudo-paralyse générale, mind­egyiket több példával illustrálván. Hazai irodalmunkban is találunk a bujakóros psychosisra vonatkozó közleményeket, milyenek Korányi6 7), Schreiber’), Laufe­­nauer8) értekezései. A syphilitikus alapon fejlődő elme-bántalmak többnyire chro­­nikus lefolyásúak. Leggyakrabban fordul elő a terjedő hüdéses butaság, ritkább a melancholia, s legritkább a mania, mint tiszta alak. Ez utóbbinak érdekes esetét közli Snella). A hildesheimi tébolydába 1878 ápr. havában felvett 65 éves nőnél nagyfokú eszmetolongás, gondolat-szökellés, illusio mutatkozott; folyton kiabált, dalolt, ugrált, fecsegett. E mellett, a­mi a mániánál rendes körül­mények között szokatlan, — erős fejfájásról panaszkodott. Gátján, s anusa körül széles alapú condylomák találtattak. Antisyphilitikus gyógy­kezelésre (iodkalium és higany) a maniakalis izgalom egészen eltűnt. Rippings) 22 esete közül 4-nél melancholia, 4-nél mania, 4-nél tébolyodottság, egynél imbecillitás és 9-nél paralysis mutat­kozott syphilis után. Wille*) említi, hogy 77 esetből 40-nél a szel­lemi erőnek általános hanyatlása észleltetett, részint nagyfokú fele­­dékenység mellett butaságba menve át, részint acut psychikus zavarokkal megszakítva. 15 esetben maniakális állapot volt, majd melancholia zavartalansággal váltakozva, 9-ben tartós hypochondrico­­melancholikus lehangoltság, s téveszmék jelentkeztek. 8-szor acut delirium, 8-szor mania nagyzási téveszmékkel mutatkozott. Egyes esetekben a további lefolyásban a moral insanityvel is találkozott. Általában a tiszta elmekór-alakok syphilitikus alapon igen ritkák, többnyire kevertek, s sokszorosan komplicálódtak. A syphilis és az elmebántalmak között nagyon is szembeötlő­ viszony folytán a búvárok igyekezete valami, ezt illető specificitás felderítése felé irányult. Azonban sem a kórbonc­tani kutatások, sem a tünemények figyelmes észlelése nem nyújtottak kielégítő eredményeket. Syphilis következtében találunk elváltozásokat úgy a koponya­csontokban, mint az agyburkokban és magában az agyszövetben. Albers() részint az arachnoidea és pia mater vérkeringési rend­ellenességét, részint az agyüterek atheromatosus elváltozását észlelte. Meyer*) által felsorolt, s bonczolás alá került nyolcz eset közül hatnál kifejezett gammák találtattak a kemény agyburkon, s az agy különféle részein, kettőnél pedig csupán azok nyomai. Ezek mellett pachymeningitis, periencephalitis, s itt-ott agylágyulás és sorvadás. Westphallo)­két esetében hasonló elváltozások lettek con­­statálva. Snell szintén talált 1881-ben egy betegénél gummákat. A búvárok eleinte a gummát vélték specificumnak az agybántalmak­­nál, de midőn azok jelenléte oly ritkának bizonyult be, másutt keresték az okot. Heubner­) közleménye más irányba terelte a figyelmet. ( u. i. az agyedények chronikus endarteritisét észlelte syphilisnél, s azt tekintette specificumul. Csakhamar több észlelet is igazolni látszott feltevését. Ily edény-elváltozások nagy szerepet játszanak az agyvérzések keletkezésénél, mint ez Lechnernek"­) ide­vágó érdekes tanulmányából kitűnik. Azonban kiderült, hogy ily elváltozások syphilis nélkül is felléphetnek, s Friedländer, Baum­garten, Anna, Mendel, Meyer, Ripping­ben erős ellenzékre talált Heubner tana. Sok esetben kifejezett psychikus tünetek mellett semmi agy­béli elváltozás sem volt kimutatható. Épen így a tünettanban sem találunk jellemző sajátságokat. A psychikus zavarokhoz motoriusak is szoktak csatlakozni. Wille szerint az eseteknek több, mint felében azon motorius zavarokkal találkozunk, melyek az általános paralysis progr. képét alkotják. Túlnyomólag coordinationális rendellenességek nagyfokú gyengeséggel, esetleg hüdösek is léphetnek fel; kevésbé gyakoriak a féloldaliak. Sokkal ritkább a paraplegia, mely rendesen az alsó végtagról a hólyag és végbélre terjed. Legritkább complicatio az egyes végtagok hüdése, ellenben egyes agyidegekéi (oculomotorius, abducens, trochlearis, facialis) inkább fordulnak elő. Későbbi le­folyásban a beszélő, nyelő és légző­szervek idegeiben lép fel tüdös. Nagy szerepet játszanak a syphilitikus psychosisoknál a gör­csös motorius zavarok. A convulsiók vagy általánosak, vagy egy­ ') Ueber die Beziehung der Syphilis zu den Geisteskrankheiten mit, oder ohne Lähmungen. Alig. Zeitschr. f. Psych. XXXVII. B. 6. H. 2) Die syphilitischen Psychosen. Alig. Zeitschr. f. Psych. 1872. XXVIII. B. H. 2. 1872. 3) Die Syphilis des Gehirns. 1. f. 4) Ueber Constitutionelle Syphilis des Gehirns. 1. f. 5) Ueber das Verhältniss der Dementia paralytica zur Syphilis. 1. f. 6) Die luetische Erkrankung der Hirnarterien. 1874. Leipzig. ’) Zur Pathogenese der Gehirnblutungen der luetischen Friihformen. Wien. 1881 *) Ueber das Verbältniss der Dementia paralytica zur Syphilis. Allgem. Zeitschr. f. Psych. XXXIX. B. 2. H. 1883. 2) Syphilis und Dementia paralytica. Neu. Centralbl. Nr. 7. 1883. s) Die tertiäre Syphilis. "Wien 1877. 4) Dementia paralytica. Syphilitische Erkrankung der Hirngeiasse. Neur. Centralblatt. Nr. 4. 1883. 5) La syphilis du cerveau. Gazette des höpitaux. 1884. Nr. 70, 73, 76, 80, 85, 88, 93. 6) Egy tanulmány a bujasenyvtan köréből. Orvosi Hetilap. 1859. 42. 43. 45. 46. 49. 50. 51. sz. 7) Az agybujakór három esete. Orvosi Hetilap. 1865. 45, 46 sz. 8) Adatok az agybujakór gyógykezeléséhez. Orvosi Hetilap. 1876. 53- sz. 9) Ueber das Verhältniss der Dementia paralytica zur Syphilis. Alig. Zeitschr.' f. Psych. XXXIX. B. 2. H. 1883.

Next