Orvosi Hetilap, 1884. december (28. évfolyam, 49-52. szám)

1884-12-07 / 49. szám

Budapest, 1884. 49. sz. december 7. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél •Jádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasehe-tele házban. ORVOSI HETI LAP. MEGJELEN MINDEM VASARNAP’­­ ELŐFIZETÉSI ÁR : h o. 1 y b­e 11 és v­i­d­é­k­e­n egész évre 10 fpt., félévre 6 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­tendek. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 1­5 o. é. kr .'JONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONKYOLCZADIK É­VFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Tauffer V. tnr. Műtői gyakorlatomból. 106 hasmetszési műtétel. — Babes V. tr. Tanulmányok a choleráról. — Portik C. tr. Reckling­hausen tnr. kórtani intézetéből Strassburgban. (Vége.) — Radulescu C. tr. Közlemény Lumniczer S. tnr. egy. II. sebészi korodájáról. Az általam szerkesztett iodoform-fuva ismertetése. — A budapesti kir. orvosegylet r. ülése 1884 nov. 29-dikén. Irsai A. tr. a cocain alkalmazásának módja és haszna. Szabó D. tr. a szülészeti eszközök kiállításának módja. Hutyra tr. a cholera-bacillusok bemutatása. Dollinger Gy. tr. a genyedő csigolya-gyuladás gyógykezelése. — Könyvismertetés. Das chlorsauere Kali, seine physiologische, toxische und therapeutische Wirkungen. Von Dr. J. v. Mering. — Lapszemle. Az orrkagylók bántalmai.Tárcza : Heti Szemle. A cholera állása. — Erőss Gyula tr. Úti jegyzetek Közép-Európa gyermek-gyógyintézeteiről. V. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : A Szemészet 6. száma. Műtői gyakorlatomból. 106 hasmetszési műtétel. Tauffer Vilmos tanártól. (Folytatás.) Tanulságos ezen összeállításban az, hogy amíg a kedvező anatómiai viszonyokat nyújtó kocsányos tömlő miatt operált 31 beteg közül csak 1 halt meg, addig a kocsány nélküli subserosus széles alapú daganat miatt operált 19 eset közül 3. Ha tehát egy adott esetben a műtét jóslata iránt akarunk magunknak ítéletet alkotni, igen fontos annak eldöntése, hogy kocsányos, vagy subse­rosus daganat-kifejlődéssel van-e dolgunk. Ezen megismerés még a műtét idejének czélszerű meghatáro­zására is befolyással van, mert arra utal a tapasztalás, hogy a subserosus excessiv nagy daganatoknál, a medenczebeli hashártya felemelése mellett, a daganat, a széles méhszalag lemezei, vagy a méh és hólyag között fejlődve, vagy végre az S. romanum mesen­­teriumának szétfejtése után, olyan nehéz és veszélyes viszonyokat hoz létre, melyek által a késői műtét mellett, a jóslat nagy mér­tékben kétségessé válik. Másrészről arra is tanít a tapasztalás, hogy mérsékelt nagyságú, a hasfalakat már feszítő subse­rosus daganatnál az épen említett nehéz és veszélyes anatómiai szövődmények még nem fejlődtek ki nagy mértékben és a daga­natnak tompa kifejtése a serosus tokból még elég könyen sikerül, úgy­hogy ezeknél a jóslat alig valamivel rosszabb, mint a kocsá­nyos daganatoknál. Ezekből részemre azon tanulság származik, hogy subserosus daganat esetén a műtét haladék nélkül történjék meg, mikor a daganat a hasfalakat feszítni kezdi, amikor véle­ményem szerint a kocsány­képződés már nem remélhető. Külön csoportban veendők szemügyre azon nehéz esetek, melyekben a daganatnak tökéletes kiirtása egyáltalán lehetetlen, melyekben a tömlő egy részletének kimetszése után a visszamaradó részletnek kivarrásához és drainezéshez kell látnunk. Ilyen esetem 4 volt (7., 11., 12., 21. szám) és mindenik meggyógyult. Ezen dagana­tok többnyire nem parovarialisak, hanem a petefészekből indulnak ki, s csak a széles méhszalag lemezei közzé való belenövés — a részben subserosus kifejlődés — közös tulajdonuk a parovarialis eredésűekével ; ezeknél csak kivételesen találjuk az amott ismere­tes, könyen szétválasztható kötszöveti réteget; a tömlőfal vastag, edénydús, a környezettel szorosan összenőtt, a szétválasztás némelykor lehetetlen ; annak a méh széléig terjedése, a medenczebeli hashártya felemelése, az S. romanum mesenteriuma lemezének szétválasztása, a hólyag és méh közzé való benyomulása, s végre a mellső hasfal peri­tonealis lemezének felemelése — nehezítik a viszonyok felismerését; a szomszédos szervek sérthetősége, a nagy edények, a húgyvezérek és a hólyagnak közvetlen érintkezése a daganattal a mélységben, a tompa kifejtés mellett elég gyakran fellépő vérzés, a peritoneumá­­tól megfosztott nagy sebfelület — a legnagyobb veszélyt hordják magukban és elég gyakran lehetetlenné is tehetik a daganatnak a teljes eltávolítását. Ezekben az esetekben a műtői erély mérséklése a bölcseség; bizonyos az, hogy a műtő tapasztalásának gyarapodásával sok olyan esetben is lehetőnek bizonyul a teljes kiirtás, hol előbbi időben talán elállottunk volna attól; tagadhatlan azonban (amint ezt valamennyi nagyobb közleményben feltalálhatjuk), hogy mindig marad egy része az eseteknek, hol más kisegítő eszközről kell gondoskodnunk. Az én részemre ezen kisegítő eszköz a tömlő­részlet kivarrásában és az ű­r legmélyebb részének a hüvelybolto­zaton át való drainezésében rejlik. Eljárásom helyessége mellett bizonyít az elért eredmény, mert 4 hasonló esetem közül egy sem halt meg és (habár hosszadalmas utókezelés után) mindannyi sipoly és kiújulás nélkül végleg gyógyulva van. Tubaris daganattal eseteim közül kettő volt szövődve (50., 59. szám); ezeknél a dolog súlya tulajdonképen a tubaris daganat körüli eljárásra esik, s csak azért állítottam ezen sorozatba, mert a további részletezés csak az áttekinthetőség rovására történhetnék ; mindkét beteg gyógyult. A széles méhszalagnak solid daganatával (myo­fibroma) két­szer találkoztam (20. 56. szám) ; a daganatoknak ezen helyen való­­ rendkívüli nagysága előttem feltűnő volt és szorgos megfigyelésre indított az iránt, hogy nem találok-e valamely kocsányszerű össze­függést a méh és daganat között; a daganat savós hártyájából és köt­szöveti burkából mindkét esetben egészen könyen volt kiválasztható, közötte és a méh között összefüggés nem volt constatálható. bizo­49

Next