Orvosi Hetilap, 1884. december (28. évfolyam, 49-52. szám)

1884-12-07 / 49. szám

Budapest, 1884, 49. sz. Pecember 7. ELŐFIZETÉSI ÁR : h o. 1 y b e 11 és v i d é k e n egész évre 10 fpt.. félévre ő frt. A közlemények és fizetések bérmentesi tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 1 5 o. é. kr MEGJELEN MINDEM VASARNA1’ ­Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél •íádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasehe-tele házban. ORVOSI HÉTI LAP. j'ÍONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONKYOLCZADIK 2 YFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Tauffer V. tnr. Műtői gyakorlatomból. 106 hasmetszési műtétel. — Babes V. tr. Tanulmányok a choleráról. — Pertik 0. tr. Reckling­hausen tnr. kórtani intézetéből Strassburgban. (Vége.) — Radulescu C. tr. Közlemény Lumuiczer S. tnr. egy. II. sebészi koródájáról. Az általam szerkesztett iodoform-fuvó ismertetése. — A budapesti kir. orvosegylet r. ülése 1884 nov. 29-dikén. Irsai A. tr. a cocain alkalmazásának módja és haszna. Szabó D. tr. a szülészeti eszközök kiállításának módja. Hutyra tr. a cholera-bacillusok bemutatása. Dollinger Gy. tr. a genyedő csigolya-gyuladás gyógykezelése. — Könyvismertetés. Das chlorsauere Kali, seine physiologische, toxische und therapeutische Wirkungen. Von Dr. J. v. Mering. — Lapszemle. Az orrkagylók bántalmai. Tárcza : Heti Szemle. A cholera állása. — Eröss Gyula tr. Úti jegyzetek Közép-Europa gyermek-gyógyintézeteiről. V. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : A Szemészet 6. száma. Műtői gyakorlatomból. 106 hasmetszési műtétel. Tauffer Vilmos tanártól. (Folytatás.) Tanúlságos ezen összeállításban az, hogy amíg a kedvező anatómiai viszonyokat nyújtó kocsányos tömlő miatt operált 31 beteg közül csak 1 halt meg, addig a kocsány nélküli subserosus széles alapú daganat miatt operált 19 eset közül 3. Ha tehát egy adott esetben a műtét jóslata iránt akarunk magunknak ítéletet alkotni, igen fontos annak eldöntése, hogy kocsányos, vagy subse­rosus daganat-kifejlődéssel van-e dolgunk. Ezen megismerés még a műtét idejének czélszerű meghatáro­zására is befolyással van, mert arra utal a tapasztalás, hogy a subserosus excessiv nagy daganatoknál, a medenczebeli hashártya felemelése mellett, a daganat, a széles méhszálag lemezei, vagy a méh és hólyag között fejlődve, vagy végre az S. romanum mesen- teriumának szétfejtése után, olyan nehéz és veszélyes viszonyokat hoz létre, melyek által a késői műtét mellett, a jóslat nagy mér­tékben kétségessé válik. Másrészről arra is tanít a tapasztalás! hogy mérsékelt nagyságú, a hasfalakat már feszítő subse­rosus daganatnál az épen említett nehéz és veszélyes anatómiai szövődmények még nem fejlődtek ki nagy mértékben és a daga­natnak tompa kifejtése a serosus tokból még elég könyen sikerül, úgy hogy ezeknél a jóslat alig valamivel rosszabb, mint a kocsá­nyos daganatoknál. Ezekből részemre azon tanúlság származik, hogy subserosus daganat esetén a műtét haladék nélkül történjék meg, mikor a daganat a hasfalakat feszítni kezdi, amikor véle­ményem szerint a kocsány-képződés már nem remélhető. Külön csoportban veendők szemügyre azon nehéz esetek, melyekben a daganatnak tökéletes kiirtása egyáltalán lehetetlen, melyekben a tömlő egy részletének kimetszése után a visszamaradó részletnek kivarrásához és drainezéshez kell látnunk. Ilyen esetem 4 volt (7., ii., 12., 21. szám) és mindenik meggyógyult. Ezen dagana­tok többnyire nem parovarialisak, hanem a petefészekből indúlnak ki, s csak a széles méhszálag lemezei közzé való belenövés — a részben subserosus kifejlődés — közös tulajdonuk a parovarialis eredésűekével ; ezeknél csak kivételesen találjuk az amott ismere­tes, könyen szétválasztható kötszöveti réteget; a tömlőfal vastag, edénydús, a környezettel szorosan összenőtt, a szétválasztás némelykor lehetetlen ; annak a méh széléig terjedése, a medenczebeli hashártya felemelése, az S. romanum mesenteriuma lemezének szétválasztása, a hólyag és méh közzé való benyomúlása, s végre a mellső hasfal peri­tonealis lemezének felemelése — nehezítik a viszonyok felismerését; a szomszédos szervek sérthetősége, a nagy edények, a húgyvezérek és a hólyagnak közvetlen érintkezése a daganattal a mélységben, a tompa kifejtés mellett elég gyakran fellépő vérzés, a peritoneumá- tól megfosztott nagy sebfelület — a legnagyobb veszélyt hordják magukban és elég gyakran lehetetlenné is tehetik a daganatnak I teljes eltávolítását. Ezekben az esetekben a műtői erély mérséklése a bölcseség; bizonyos az, hogy a műtő tapasztalásának gyarapodásával sok olyan esetben is lehetőnek bizonyúl a teljes kiirtás, hol előbbi időben talán elállottunk volna attól; tagadhatlan azonban (amint ezt valamennyi nagyobb közleményben feltalálhatjuk), hogy mindig marad egy része az eseteknek, hol más kisegítő eszközről kell gondoskodnunk. Az én részemre ezen kisegítő eszköz a tömlő­részlet kivarrásában és az tir legmélyebb részének a hüvelybolto­zaton át való drainezésében rejlik. Eljárásom helyessége mellett bizonyít az elért eredmény, mert 4 hasonló esetem közül egy sem halt meg és (habár hosszadalmas utókezelés után) mindannyi sipoly és kiújulás nélkül végleg gyógyulva van. Tubaris daganattal eseteim közül kettő volt szövődve (50., 59. szám); ezeknél a dolog súlya tulajdonképen a tubaris daganat körüli eljárásra esik, s csak azért állítottam ezen sorozatba, mert a további részletezés csak az áttekinthetőség rovására történhetnék ; mindkét beteg gyógyult. A széles méhszálagnak solid daganatával (myo-fibroma) két­szer találkoztam (20. 56. szám) ; a daganatoknak ezen helyen való í rendkívüli nagysága előttem feltűnő volt és szorgos megfigyelésre indított az iránt, hogy nem találok-e valamely kocsányszerű össze­függést a méh és daganat között; a daganat savós hártyájából és köt­szöveti burkából mindkét esetben egészen könyen volt kiválasztható, közötte és a méh között összefüggés nem volt constatálható; bizo­49

Next

/
Thumbnails
Contents