Orvosi Hetilap, 1885. március (29. évfolyam, 9-13. szám)

1885-03-01 / 9. szám

j3uDAPEST, 1883. 9. sz. yV\ artius 1. ELŐFIZETÉSI ÁR : h e 1 y b e n és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ]0 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél tendok. nádor-ntcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. váczi-utcza Dräsche féle házban. ORVOSI HETILAP. j'foNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZ0NKILENC2EDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Haberem J. P. tr. Közlemény Lumniczer S. tnr. m. tan. sebészi koródájából. A Mikulicz-féle osteoplastikus resectióról. — Róna S. tr. Adatok a buja- és bőrbetegségek tanához. A Rókus-kórház X. (Hochhalt K. tr.) osztályáról. II. Az ondó-készítő és kivezető készülékek kankós gyuladása. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1885. február 21-dikén. Ötvös József a váll-karidegfonat hüdésének esete. Bókái J. tr. »datura stramonium« mérgezés esete. Goldzieher V. tr. köthártya- és szemhártya-lebenykék átültetése. Kelemen M. tr. a pneumatotherapia jelen állásáról. — Könyvismertetés. Contribution ä l’étude de Thémiatrophie cérébrale par sclérose lobaire. Par Ernest Jendrássik és Pierre Marie. — Lapszemle. A magas kőmetszés. Tárcza: Heti Szemle. A VI. nemzetközi pbarmaceutikus congressus. Francziaország népességének fogyása. A berlini Gesundheitsamtban bekövet­kezett változások. Új állati festeny. — Vegyesek. —- Pályázatok. Melléklet : »Közegészségügy és törvényszéki orvostan« I. száma. Közlemény Lumniczer Sándor tnr. ministeri taná­csos sebészi kórodájából. A Mikulicz-féle osteoplastikus resectióról. Haberern Jonathan PAi. tr., tanársegédtől. Az Orvosi Hetilap 1881. évfolyamában1) volt alkalmam a német sebészek tizedik congressusán tartott előadásokat ismertetve, a lábcsonkolások egy új módját röviden leírnom, mely M. tudor­tól, ki akkor még Billroth tanár segéde volt, származik, s melyet egy esetben már is jó eredménynyel alkalmazott. E műtevési mód a M. által azon időben felállított javalatok •szerint az esetek három csoportjában lenne végzendő: 1. Azon esetekben, melyekben a sarkcsont, szökcsont, s az ezekkel érintkező csontok izületi végei gümős csontlob által kóro­san elváltozottak. 2. A sarok bőrének kiterjedt fekélyesedési folyamatainál. 3. Lőtt sebek, s egyéb heveny sértéseknél, melyek a sarok táját roncsolták el. A műtét végrehajtása pedig röviden a következő: A hasán fekvő beteg műteendő végtagjából a vért elszorít­juk. Az első metszést valamivel a sajkacsont gumója előtt kezdve meg, a láb talpán keresztül a csontig hatolva, az ötödik lábközép- csont gumója mögé visszük. Erre a két sebzúgból egy-egy met­szést vezetünk fel és hát felé a megfelelő bokákig, mely metszések végpontjai az alszár hátsó felén egy ívalakú, szintén csontig hatoló metszéssel összeköttetnek. Most a lábtő-izületbe hátulról behatolunk, az ugrócsontot és a sarokcsontot a lágy részekből és izületi össze­köttetéseiből kiválasztjuk, az alszár-csontok bokaizületi végeit, nem­különben a sajkacsont és köbcsont hátsó felét lefürészeljük. A láb ezután a háti felületen lévő keskeny, lágy részekből álló híd által marad összeköttetésben az alszárral, melyből az art. tib. anticán keresztül egészen kielégítően tápláltatik. A fűrész színek egymásra helyezése után a lágy részek egyesítése következik, mire a láb lóláb álláshoz hasonló alakot nyer. l) Haberern J. P. A német sebészek X. congr. tartott előadások, megvitatások, beteg- és műszer-bemutatások. A lábújjak erővel derékszögig háti hajlításba hozatnak, hogy a gyógyulás után járás közben a talpnak megfelelő szolgálatot tegyék. Ha a hajlítás nem sikerülne teljesen, akkor a lábújjak hajlítóinak bőralatti átmetszését kellene végeznünk. Miután a mű­tett láb ezek után valamivel meghosszabbodik, az ép láb czipője talpát ennek megfelelőleg valamivel emelnünk kell. Mikulicznak a congressuson bemutatott betege, melyen első esetben végezte volt e műtétet, egészen ruganyosán lépett fel, s mint értesültünk, különösen botra támaszkodva több óráig volt képes járni. M. a műtettnek művi előlábat is készített, amilyet a Pirogoff-féle műtétnél szoktunk gyakran alkalmazni a láb hiányzó részének elfödésére, s a járás biztosítására. — (Skliffossowsky szerint a Mikulicz által 1881-ben ajánlott műtétet Oroszországban már 1872-ben Wladimiroff végezte volna négy esetben, — melyek állítólag akazani akadémia értesítőjében közöltettek,— spontan csontbántalom miatt, azonban rossz eredményt adtak1). Hogy a bemutatott betegen a műtét által létrehozott ered­mény a sebészek által legalább is figyelemre méltatott, bizonyítja az is, hogy Bardeleben azóta megjelent tankönyvében érdemesnek tartá ennek leírását2). Hueter tankönyve is foglalkozik ezzel, s erre vonatkozó sorait úgy végzi: ->Valjon a gyógyúlt jobban fog-e járni a lábközép csontjainak fejecsein, mint alszára csonkján, azt még a tapasztalat­nak kell bebizonyítania. Ha ez előnyös lesz, akkor a lábtőcsontok nagy kiterjedésű cariesénél a Mikulicz-féle műtétet az alszár-cson- kítás helyett fogjuk végezni, nemkülönben a sarok tájának szét- zúzatásai, melyek mellett a láb középrésze, s a lábhát épek marad­nak, javalatot fognak képezni ezen műtétre3). Miután ma az irodalomban már nyolcz esettel találkozunk, melyekben ezen műtét végrehajtatott, s a Il-ik sebészi kóroda részéről is, ahol Lumniczer tanár úr végzett egy ily Mikulicz-féle osteoplastikus resectiót, hozzájárúlhatunk egy esettel, nem lesz talán érdektelen az eddigi eredmények összeállítása. J) Centrbl. f. Chir. 1884. 42. sz. 695. lap. 2) Bardeleben. Lehrb. der Chirurgie u. Operat.-lehre. IV. Band. 8. Ausg. Berlin. Reimer 1882. 8) Hueter. Grundriss d. Chirurgie. II. Hälfte. Leipzig. Vogel. 1882. Pag. II12. 9

Next

/
Thumbnails
Contents