Orvosi Hetilap, 1885. április (29. évfolyam, 14-17. szám)
1885-04-05 / 14. szám
1 BuDAPEST, 1883. 14. SZ. --—----------~5— ~ * Április 5. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcz.a 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. 1foNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONKILENCZIDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Hochhalt K. tr. A bujakóros izületbántalom egy esete. — Antal G. tr. Előleges közlemény. Módosított magas húgyhólyag-metszés (sectio alta). — Pollák L. tr. A beszéd agykéregbeli góczbántalmairól. (Folyt.) — A magyar orvosi könyvkiadó társulat közgyűlése 1885. martius 30-dikán. Az igazgató tanács jelentése. Az alapítványi bizottság jelentése. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1885-diki martius 21-dikén. 4. Antal G. tvr. nehány kőműtéti eset bemutatása. 5. Radulescu C. tr. bal könyök-izület nyílt ficzamának gyógyúlt esete. 6. Navratil I. tr. mellkas-sérülés gyógyúlt esete. — Könyvismertetés. Diagnostik der inneren Krankheiten. Von Dr. H. Frühauf. — Lapszemle. Hét ovariotomia. TÁRCZA: Elnöki beszéd a m. orvosi könyvkiadó társulat f. é. martius 30-diki közgyűlésén. — Heti szemle. Szénsav-mérgezés Kőbányán. Nemzetközi egészségügyi értekezlet Romában. A titkos szerek az angol törvényhozás előtt. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1885. ápril-juniusi folyamára. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. A bujakóros izületbántalom egy esetet). Hochhalt Károly ír., kórházi főorvostól. A bujakóros izületbántalom ismerete, úgy látszik, régi eredetű, legalább Schüller és Gies irodalmi ismertetéseikben felhozzák, hogy e bántalom már régibb szerzők (Astrue, Fabre, Svediaurt által említetik, mint olyan, mely a 17. és 18. században különösen gyakran fordult elő. Újabb időben, talán azért, mert a bujakór elhanyagolt alakjai általában gyérebbek, nevezett kóralak a legritkábban előfordulók közé soroztatik, így Zeissl* 2 3)20 éves tapasztalataira hivatkozva, oda nyilatkozik, hogy az úgynevezett »bujakóros arthropathia« alakot átlag 1000 bujakóros beteg közül egynél találta. Említett szerző egyébként a felhozott bántalommal szemben kétkedő állást foglal el. Kérdésesnek és nehezen meghatározhatónak tartja ugyanis, váljon porozok, szalagok és ízületek egyáltalában képezhetik-e a bujasenyv localisatióját. Előfordulnak ugyan — úgymond — az alkati bujakór folyamában különféle izületi bántalmak, így a boka, térd, ritkán a könyök és kéztő-izület affectiói, de ezekre a bujakór-ellenes gyógykezelés tapasztalata szerint teljesen közönyös marad, s inkább a sápkór-, görvély-, köszvény-ellenes, vagy topikus kezelést találta hatékonynak. Tehát már a specifikus gyógyeljárás negatív eredménye is felhozott esetekben kétségessé teszi a bujakóros jelleget. Utóbbira nézve — szerző szerint — egyedül a bonezlelet lehetne döntő, ha annak alapján ily megtámadott ízületekben, vagy azok szomszédságában a bujakór sajátos újdonképletét, a syphilomát lehetne kimutatni. Majdnem hasonló értelemben nyilatkozik Sigmund2, csakhogy ő a porczhártyák, porczok (orr-, gége-, pilla-porczok), inak és izmok bujakór által bántalmazhatóságát elismeri, ellenben kérdésesnek mondja az ízvégek porczainak specifikus megbetegedését, mivel erre nézve hiteles bonczjegyzőkönyvek közölve nincsenek. A bécsi iskola ezen sceptikus nyilatkozata ellenében franczia ■ ---------------szerzők már jóval előbb és különösen az utóbbi évtizedben a positív adatok egész halmazát teszik közzé az »arthropathie syphilitique« tanának védelme mellett. Lancevaux először hozott bizonyító bonczleletet nyilvánosságra. Egy luetikus egyén térdizületében, a subsynovialis kötszövetben gumma találtatott, az íztokban pedig mérsékes mennyiségű savógyülem. Azonkívül közöl több esetet, hol az ízvégek specifikus bántalma mellett következményi synovitis serosa lépett fel. Lehetségesnek tartja, hogy az Ízületek szomszédságában létező gummosus dagok az Ízületekbe áttörnek. Ezen bántalmak lassan fejlődnek. Genyedésre hajlamot majd sohasem mutatnak, s még hosszú tartam után is bujakór-ellenes kezelés mellett gyógyulhatnak. Fournier2) egy, a bujakór második időszakában fellépő sokizületi láb alakot ismertet, mely egészen a csúfos jellegű polyarthritis kórképét és boncztani jellegét mutatja, de attól abban különbözik, hogy enyhébb és lázmentes lefolyású, csak bujakórós egyénnél lép fel, a többi savóshártya megbetegedési hajlamát nem mutatja, s rendes gyógymód mellett egyéb másodlagos tünetekkel együtt enyészik el. Jules Voising az addig ismert alakokon kívül egy újabb sajátlagos kórformát tárgyal, a bujakóros tumor albust, mely az ízvégek megduzzadásával, a tokszalag és környező kötszövetének megvastagodásával jár. 10—15 év után fejlődhetik az elsődleges fertőzés után, rendkívül idült lefolyású, s iod, vagy higany alkalmazására gyógyul. Ezek után a közlemények egész sora következett, névleg Vaffier, de Coninck, Bouilly és Verneuil által oly terjedelmes casuistika lett felhalmozva, hogy a kész anyag felhasználásával Schüller() a német sebészek 1882. évben Berlinben tartott XI. congressusán ezen, mint mondá, a sebészi pathologiának kissé elhanyagolt fejezetére irányíthatá a közfigyelmet, midőn a bujakóros izületbántalmak rendszeres felosztását ismerteté. Schüller észszerű osztályzása, mely a tárgyalt kóralak egész 1) Bemutattatott a budapesti kir. orvosegylet 1885. év január hó 10-én tartott szakülésén. 2) Lehrbuch der Syphilis. 1875. és 1882. 3) Pitha-Billioth. 1872. I. k. 232 lap. *) Traité historique et practique de la syphilis. 1872. 2) L’union. 1872. 3) Contribution ä l’étude des arthropathies syphilitiq. Paris. 1875. 4) Langenbeck. Archiv f. kl. Chirurgie. 28. kötet. M