Orvosi Hetilap, 1885. április (29. évfolyam, 14-17. szám)

1885-04-05 / 14. szám

--—----------~5— ~ * j 3uDAFEST, 1883. 14. SZ. ELŐFIZETÉSI AR : h e 1 y b e n és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesít tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. Aprilis 5. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcz.a 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI H ÉTI LAP. jfoNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONKILKH CZIDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Hochhalt K. tr. A bujakóros izületbántalom egy esete. — Antal G. tnr. Előleges közlemény. Módosított magas húgyhólyag-metszés (sectio alta). — Pollák L. tr. A beszéd agykéregbeli góczbántalmairól. (Folyt.) — A magyar orvosi könyvkiadó társulat közgyűlése 1885. martius 30-dikán. Az igazgató tanács jelentése. Az alapítványi bizottság jelentése. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1885-diki martius 2I-dikén. 4. Antal G. túr. nehány kőműtéti eset bemutatása. 5. Radulescu C. tr. bal könyök-izület nyílt ficzamának gyógyúlt esete. 6. Navratil I. tnr. mellkas-sérülés gyógyúlt esete. — Könyvismertetés. Diagnostik der inneren Krankheiten. Von Dr. H. Frühauf. — Lap­szemle. Hét ovariotomia. TÁRCZA: Elnöki beszéd a m. orvosi könyvkiadó társnlat f. é. martius 30-diki közgyűlésén. — Heti szetnle. Szénsav-mérgezés Kőbányán. Nemzetközi egészségügyi értekezlet Romában. A titkos szerek az angol törvényhozás előtt. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1885. april-juniusi folyamára. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. A bujakóros izületbántalom egy esete1). Hochhalt Károly tr., kórházi főorvostól. A bujakóros izületbántalom ismerete, úgy látszik, régi ere- detű, legalább Schüller és Gies irodalmi ismertetéseikben felhozzák, hogy e bántalom már régibb szerzők (Astrue, Fabre, SvediaurJ által említetik, mint olyan, mely a 17. és 18. században különösen gyakran fordult elő. Újabb időben, talán azért, mert a bujakór elhanyagolt alakjai általában gyérebbek, nevezett kóralak a legritkábban előfordulók közé sorozta tik. így Zeissl* 2 3) 20 éves tapasztalataira hivatkozva, oda nyilatkozik, hogy az úgynevezett »bujakóros arthropathia« alakot átlag 1000 bujakóros beteg közül egynél találta. Említett szerző egyébként a felhozott bántalommal szemben kétkedő állást foglal el. Kérdésesnek és nehezen meghatározhatónak tartja ugyanis, váljon porozok, szálagok és Ízületek egyáltalában képezhetik-e a bujasenyv localisatióját. Előfordulnak ugyan — úgy mond —- az alkati bujakór folyamában különféle izületi bántalmak, j így a boka, térd, ritkán a könyök és kéztő-izület affectiói, de ezekre a bujakór-ellenes gyógykezelés tapasztalata szerint teljesen közönbös marad, s inkább a sápkór-, görvély-, köszvény-ellenes, vagy topikus kezelést találta hatékonynak. Tehát már a specifikus gyógyeljárás negativ eredménye is felhozott esetekben kétségessé teszi a bujakóros jelleget. Utóbbira nézve — szerző szerint — egyedül a bonezlelet lehetne döntő, ha annak alapján ily megtáma­dott Ízületekben, vagy azok szomszédságában a bujakór sajátos ujdonképletét: a syphilomát lehetne kimutatni. Majdnem hasonló értelemben nyilatkozik Sigmund2), csakhogy ő a porczhártyák, porczok (orr-, gége-, pilla-porczok), inak és izmok bujakór által bántalmazhatóságát elismeri, ellenben kérdésesnek mondja az ízvégek porczainak specifikus megbetegedését, mivel erre nézve hiteles bonczjegyzőkönyvek közölve nincsenek. A bécsi iskola ezen sceptikus nyilatkozata ellenében franczia ■---------------­J ) Bemutattatott a budapesti kir. orvosegylet 1885. év január hó 10-én tartott szakülésén. 2) Lehrbuch der Syphilis. 1875. és 1882. 3) Pitha-Billroth. 1872. I. k. 232 lap. szerzők már jóval előbb és különösen az utóbbi évtizedben a posi­tiv adatok egész halmazát teszik közzé az »arthropathie syphilitique« tanának védelme mellett. Lanceraux) először hozott bizonyító bonczleletet nyilvános­ságra. Egy luetikus egyén térdizületében, a subsynovialis kötszövet- ben gumma találtatott, az íztokban pedig mérsékes mennyiségű savógyülem. Azonkívül közöl több esetet, hol az ízvégek specifikus bántalma mellett következményi synovitis serosa lépett fel. Lehet­ségesnek tartja, hogy az Ízületek szomszédságában létező gummosus dagok az Ízületekbe áttörnek. Ezen bántalmak lassan fejlődnek. Genyedésre hajlamot majd sohasem mutatnak, s még hosszú tartam után is bujakór-ellenes kezelés mellett gyógyúlhatnak. Fournier2) egy, a bujakór második időszakában fellépő sok- izületi-lob alakot ismertet, mely egészen a csúzos jellegű polyar­thritis kórképét és boncztani jellegét mutatja, de attól abban különbözik, hogy enyhébb és lázmentes lefolyású, csak bujakórós egyénnél lép fel, a többi savóshártya megbetegedési hajlamát nem mutatja, s rendes gyógymód mellett egyéb másodlagos tünetekkel együtt enyészik el. Jules Voisin2) az addig ismert alakokon kívül egy újabb sajátlagós kórformát tárgyal, a bujakóros tumor albust, mely az ízvégek megduzzadásával, a tokszálag és környező kötszövetének megvastagodásával jár. 10—15 év után fejlődhetik az elsődleges fertőzés után, rendkívül idült lefolyású, s iod, vagy higany alkal­mazására gyógyúl. Ezek után a közlemények egész sora következett, névleg Vaffier, de Coninck, Bouilly és Verneuil által oly terjedelmes casuistika lett felhalmozva, hogy a kész anyag felhasználásával Schüller4) a német sebészek 1882. évben Berlinben tartott XI. congressusán ezen, mint mondá, a sebészi pathologiának kissé elha­nyagolt fejezetére irányíthatá a közfigyelmet, midőn a bujakóros izületbántalmak rendszeres felosztását ismerteté. Schüller észszerű osztályzása, mely a tárgyalt kóralak egész *) Traité historique et practique de la syphilis. 1872. 2) L’union. 1872. 3) Contribution ä l’étude des arthropathies syphilitiq. Paris. 1875. 4) Langenbeck. Archiv f. kl. Chirurgie. 28. kötet. M

Next

/
Thumbnails
Contents