Orvosi Hetilap, 1885. május (29. évfolyam, 18-22. szám)

1885-05-03 / 18. szám

479 480 Természetes, hogy e czélra közönségesen alkalmazott, megtört tengelyű spectroscopok nem alkalmazhatók, hanem olyanok, melyek­nek tengelye egyenes, amint azt nevezni szoktuk, spectroscopok a vision directe. A színkép-elemző vizsgálat ráeső fénynél nemcsak végrehajtható, hanem érzékenyebb is, mint áteső fénynél, mivel míg ez utóbbi esetben a fény a vett vastagságú folyadékrétegen egyszerűen keresztül halad, addig a ráeső fény melletti vizsgálat­nál a fénysugarak két ízben hatolnak át a folyadékon, először a folyadék felszínétől az edény fenekéig, másodszor a reflectálás után az edény fenekétől ismét a folyadék felszínéig, vagyis más szavakkal ugyanoly vastagságú folyadék­réteg mellett a ráeső fény­nél a fénysugarak hosszabb utat tesznek meg a folyadékban, s így az elnyelés erősebb, mint áteső fénynél. Sőt hogy elnyelés jöjjön létre, arra nem is szükséges, hogy a fénysugarak a folyadékba behatoljanak, ha a színes folyadékot fekete falú edénybe öntjük, melynek falai a fénysugarakat elnyelik, színelnyelés még akkor is jön létre, amit máskép nem magyarázhatunk, mint abból, hogy a fénysugarak reflectálása a folyadék felületéről történt. Ezen utóbbi eredmény önként felveti elénk azon kérdést hogy az állati test felületéről reflectált fénysugarak nem mutatják-e a vérnek ismert színképét olyan helyeken, ahol a bőr piros színű, vagy még inkább a csak hámmal borított nyakhártyákon, s csak­ugyan az említett helyeken a vér színképe bemutatható ilyen egyenes tengelyű spectroscop segélyével, igen jól látható a kellő világítás mellett pl. fiatal egyének piros arczára, njakára tekintve. Ha most a vérnek intra vitam vizsgált színképét olyan test­részen észleljük, mely könyen körülfogható, leszorítható, akkor a keringés locális beállítása miatt a vér azon a részen meg nem újulhat, a keringésből kikapcsolt vérnek előnye a szövetek által elnyomatik, szóval létre kell jönni a reducált haemoglobin ismert színképének. Ezekről könyen meggyőződhetünk, ha valamelyik ujjunk utolsó perczének tenyérnyi felületét vizsgáljuk, miközben ezen ujjperczet vékony kaucsuk-cső segélyével leszorítottuk. A leszorítás után rövid idő múlva a két csík homályosodni kezd, végre egygyé, a reducált haemoglobin csíkjává olvad. A reductio gyorsabban következik be, ha a test megelőzőleg mozgott, lassab­ban, ha nyugalomban volt, s talán olyan esetekben, ahol a clini­cus az anyagforgalom tempójáról akarna magának felvilágosítást szerezni, nem volna megvetendő vizsgálati módszert). Ezzel meg van adva a lehetőség arra nézve, hogy a mérges gázok hatását a vérre intra vitum vizsgálhassuk, a vérnek azon legérzékenyebb reactióját véve alapul, mely a különböző behatá­sokra fellépő optikai változásokban áll. A vizsgálatok kivitelénél nagy fontossággal bírt a kísérleti állat minőségét oly módon választani meg, hogy elegendő nagy, szőrtelen, vékony felhámréteggel bíró testrész álljon rendelkezésre, melynek ezeken kívül leszoríthatónak is kellett lennie, hogy a vér­nek reducálhatósága felül meggyőződést szerezhessünk. Legalkal­masabbnak látszott e czélra a házi nyúl füle, mely részint ráeső, részint pedig vékonyságánál és áttetszőségénél fogva áteső fényben is vizsgálható volt, s a leszorításra is alkalmasnak kínálkozott. A fül lapos alakja mellett a leszorítás legjobban sikerült egy csipte­­tővel, melynek szárai valamivel hosszabbak voltak, mint közön­ségesen, s amelyekre az egyenletes nyomás elérésére, s a zúzás kikerülése végett vékony kaucsuk-csövek lettek ráhúzva. Ezen csip­­tető a laposan kiterített fülre könyen alkalmazható volt, az állat annak nyomását közönyösen tűrte. A fülnek szőrtelenítését meg­próbáltam szőrmaró folyadékkal, nátrium-kéneggel, mely azonban helyenkint a felhámréteget is felmarta, emiatt kiszáradt pergament­­szerű, egyenetlen felületű, vastagodott foltok jöttek a fülön létre, melyek a vizsgálat kivitelénél nagy hátrányt okoztak, miért is attól elállván, a szőrtelenítés óvatos leborotválás által éretett el. Az egyes mérges gázok belélegeztése gazométerből történt az állat fejére húzott üveg tölcsér segélyével. Áttérhetek most a vizsgálatok eredményére, egyenként véve a mérgező hatású légnemeket, s ezek között első­sorban a szén­­éleget. Erre nézve kevés említeni valóm van. Mondanom sem kell, hogy az eredmény ugyanaz, ami eddig vizsgálatok által már ki van derítve. A szénéleg-haemoglobin két csíkja nem redukálható, a fül szorítása után a két csík megmarad. Ami a részleteket illeti, alkalmaztam olyan elegyet a légzéshez, mely 100 rész levegőben 5 °/u világítógázt tartalmazott és olyat, melyben a világítógáz 50 °/0 volt­). Kísérlet előtt a padra kifeszített nyúl nyugodtan légzik, a fül­nek leszorítása után 25 mp. múlva a két esik halaványodik,­­ és a0 perez múlva a reductio tökéletes. Az 5°/0-ás gázelegy belégzése után */* óra múlva a leszorí­tott fülön még négy perez múltán is kivehető a két esik, a közti tér kissé homályos. Az állat ezen idő alatt elhasznált 425 kcm. világítógázt, azaz 21­6 kcm. szénéleget. Az állat életben maradt. Az 50'/C-os elegy­ből egy másik nyúl 2­5 perczig lélegzett; a fül leszorítása után 15 percz múlva csak igen csekély a reductio, amennyiben a két esik mint ilyen kivehető, de a két esik köze kissé homályos. Eddig az állat belégzett 1966 kcm. gázelegyet, az­az 983 kcm. világitógázt (1­03’8 kcm. szénéleget). Néhány pereznyi szünetelés után egy perez lefolyásáig kapja az elegyet, melyből el­használt 785 kcm-t, azaz 392 kcm. világitógázt (1­24^4 szén­éleget). A fal leszorítása után a két csík némi reductio mellett megmarad. Most az állat öt perczig szabadon légzett, a légzés erő­­södött, időnkint cronikus görcsök. Öt percz múlva már a reductio kifejezettebb, a két csík contourjai elmosódtak. Egy negyed óra múlva, a leszorítás után 3/4 percz elteltével bekövetkezik a reductio. Egy másik nyúl halálosan mérgeztetett, elhasznált 2750 kcm. gáz-elegyet, tehát 1375 kcm. világító gázt (1­89­3 kcm. széneleget). Igen természetes, hogy a halál után a két csík még mindig megvolt, megmaradt addig, amíg bekövetkező bomlás miatt a fül vizsgálata egyáltalán lehetséges volt és ezen körülmény nem egészen közönyös emberi hullák vizsgálatára nézve. A hulla-vér, amint azt utóbb látni fogjuk, az egy szénéreg-mérgezést kivéve reducált haemoglobint tartalmaz, s az annak megfelelő egy diffus elnyelési csíkot mutatja, miről meggyőződhetünk, ha a vért olyan cautelák mellett vesszük ki a hullából, hogy levegő ne férkőzhessék hozzá, mert különben azonnal oxyhaemoglobinná élenyül. Az em­lített eljárás mellett ezen cautelák nem szükségesek, mivel a vért a sértetlen edényben vizsgálhatjuk, pl. valamely hullafoltnak meg­­felelőleg ráeső fénynél, s ha két csikót kapunk, akkor szénéleg­­haemoglobinra gondolhatunk, csakhogy egy igen jelentékeny meg­szorítás mellett. Ugyanis nedves helyen fekvő, vagy nagy hidegnek kitett hullákon a hullafoltok — amint az ismeretes — élénk vörös színűek, az azokat képező vér nem reducált haemoglobint, hanem oxyhaemoglobint tartalmaz, azért, mert nedves helyen a víz beivó­dik a bőr szövetébe, magával viszi az elnyelve tartott levegőt, mely­nek elenye a reducált haemoglobint oxyhaemoglobinná élenyíti, s így az ilyen hullafolt szintén két elnyelési csikót adna, csakhogy *) L. Yierordt. Physiologische Spectralanalysen. Zeitschrift für Biologie. 1878. 14 kt. 422 j. *) A kolozsvári világitógáz a helybeli egyetemi vegytani intézetben az 1879/30. év telén elemeztetett (ekkor CO-tartalma 6*46% volt. Ezen eredményt használtam a szénéleg mennyiségének számításánál.

Next