Orvosi Hetilap, 1885. október (29. évfolyam, 40-43. szám)

1885-10-04 / 40. szám

•^Budapest, 1885 40. sz. pCTOBER 4. ELŐFIZETÉSI ÁR : b e 1 y be n és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint lő o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. jJoNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Schwimmer E. tnr. A bujakóros bántalmak gyógykezelésének mai állása. II. — Dollinger Gy. tnr. Testegyenészeti közlemények. II. A genyes csigolyagyuladás művi kezelése. — Könyvismertetés. A belgyógyászat tankönyve, orvosnövendékek és gyakorló orvosok szá­mára. Irta Purjesz Zsigmond tnr. — Lapszemle. A dobról. — Syphilis kezelése calomellel. — Gonorrhoikus csúz. — Állandó kötés. — Sclerodermia adultorum.. — Leukoplakia. — Kórjelzési hasmetszés. Tárcza: Az országos orvosi és közegészségügyi congressus Budapesten. Eszmecsere Korányi Fr. tnr. előadása alkalmából. IV, szakosztályi ülés. — Heti szemle. A kiállítás egészségügyi csoportjának kitüntetései. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap oct.-decemberi folyamára. — Pályázatok. A bujakóros bántalmak gyógykezelésének mai állása. Schwimmer Ernő egyetemi tanártól. n. Forduljunk most a czikksorozatom bevezetésében felvetett 2. kérdés fejtegetéséhez: Mely gyógymód a legajánlatosabb a már kitört syphilis ellen ? Az előbbiekből1) láthattuk, hogy az óveljárás, melyet a syphi­lis kitörésének megakadályozása végett a kezdeti sclerosis elron- csolása, vagy kimetszése által szoktunk véghezvinni, korlátolt becsű, minthogy az általa elért eredmény bizonytalan. Annál biztosabb eredményeket mutatnak fel azon győgyeljárások, melyeket a már kitört syphilis ellen szoktunk alkalmazni. Tulajdonképen ezen eljárások foganatosítása képezi a gyakorló orvos főfeladatát. Váljon melyik gyógymódnak tulajdoníthatunk nagyobb, vagy csekélyebb értéket, azt részben a kórházakban nyert kórodai tapasz­talatokból, részben a magángyakorlatban kínálkozó egyes észleletek­ből határozhatjuk meg. Utóbbiak néha előnyösebbek, amennyiben nem ritkán az annyira fontos utóészleletekre nyújtanak alkalmat. Ezen betegek a már véghezvitt kezelés után is többször szoktak szemünk elé kerülni, s így képesek vagyunk meggyőződni arról, váljon tartósan egészégesek maradtak-e, vagy felléptek-e náluk egyes a syphilisnél oly gyakori következményi bántalmak. Nem kis feladatot tíizünk magunk elé, midőn a syphilis- therapiába felvett különféle gyógymódok közül meg akarjuk hatá­rozni, hogy melyik a legjobb és legczélszerűbb. A syphilisnek rend­kívüli elterjedése az egész földkerekségen, valamint a megbetegedés lényegének practikus ismerete lehetővé tették, hogy a bujakór kezelésében bizonyos gyógyszereknek nagyobb, vagy kisebb jelen­tőséget és értéket tulajdonítottunk. Eltekintünk e helyt a bujakóros bántalmak kezelése körül egyesektől ajánlott expectativ eljárástól, amely sok hívőre sohasem talált és minden tapasztalt orvostól joggal elitéltetik. Egyes gyógyszerek, kiváltképen a higany, mindenhol elis­merésre találtak, habár az égalj, életmód, egyéni alkat, társadalmi ') O. H. 24. sz. viszonyok stb. okúi szolgáltak arra, hogy az ezen szerrel véghezvitt kezelési módok nem egyformák, s így a különféle nemzeteknél és orvosi iskoláknál különféle gyógymódok jöttek alkalmazásba. Azonban az összes orvosi gyógykezelésben sem találunk oly álta­lános és tartós hajlamot egyes szerek iránt, mint amely épen a syphilis-therapiában már évszázadok óta a higanynyal és nehány év­tized óta (t. i. mióta azt felfedezték) a ioddal szemben mutatkozik. Ezen két szer minden ismert antisyphilitikus gyógyeljárás alapját képezi. Megkisérlették a legkülönbözőbb ásványi és növényi gyógy­szereket, de mindennek daczára nem nélkülözhették a higanyt, mely a bujakóros bántalmak specialis gyógyszerének bizonyúlt. Mindazonáltal voltak egyes korszakok, midőn egészen mellőzték a már a középkorban is használatos higanygyógymódot, amennyiben a higanynak túlságos adagolása gyakran rósz következményeket vont maga után. így még századunk elején Sámuel Cooper *)) a londoni St.-Bartholomews-kőrházról elmondja, hogy ott »a legtöbb bujakóros beteg szájukból kilógó fekélyes nyelvvel szaladgált, nyáluk patakként folyt és a betegek a száj nyákhártyájának borzasztó duzzadásában és gyuladásában szenvedtek«. Ily észleletek és tapasz­talatok egyes orvosokat arra buzdították, hogy a higanyt a syphilis- therapiából teljesen kiküszöböljék. Ezen törekvést egyik indítója Fergusson*) volt, ki mint az angol hadsereg főorvosa egy Portugá­liával vivott háború alkalmával meggyőződött arról, hogy ezen ország összes nagyobb kórházaiban nem használták a higanyt, s hogy a betegek főzetek és helybeli kezelések által gyógyúltak és szabadúltak meg bajaiktól. Nemsokára ezután általánossá lett ezen gyógymód Angolországban Thomsoti, Rosé, Gutrie, Hill, Graves, s mások ajánlatára. Később hasonlóképen a higany használata ellen nyilatkoztak Francziaországban Jourdaín. Broussais, Desruelles, Németországban pedig Brüninghausen és Frühe (Hamburg), úgy hogy nevezettek és más a higany hatásáról jobb tapasztalatokkal rendelkezők közt nagy irodalmi vita fejlődött, s mercurialisták és antimercurialisták közt e század elején vivott harcz nem volt cse­kélyebb mint az, mely a múlt század első évtizedeiben ugyanez b Dictionary of practical Surgery. London. 1811. 2) Observations on the venereal Diseases. — Med. chir. Transactions. London. 1813. 40

Next

/
Thumbnails
Contents