Orvosi Hetilap, 1885. november (29. évfolyam, 44-48. szám)
1885-11-01 / 44. szám
"BuDAPEST, 1885 44. sz.OVEMBER 1. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP I8IONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint lő o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZOKKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Konrád J. tr. Hallucinánsok hall- és lázidegeinek villamos reactióiról. — Scheiber S. H. tr. Idegkórtani közlemény apopleptikus rohamok után észlelhető némely ritkább tüneményekről egy igen complicált és több más idegkórtani eset kapcsán. III. — Ónodi A. D. tr. Mihalkovics Géza ny. r. tr. boncztani és fejlődéstani intézetéből. Rendellenes alakviszonyok az idegtan köréből. (Vége.) — J± budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1885. October 24-dikén. Csapodi István tr., diphtheritis conjunctivae es amaurosis hysterica egy-egy gyógyult esete. Haberem J. Pál Jr., adatok a Mikulicz-féle osteoplastikus resectióhoz. — Könyvismertetés. Contribution á l’étude du Non-Restraint par Manuel Tagle y Alfonso. — Lapszemle. Szakcsont alatti bárzsingmetszés. Tárcza : Heti szemle. A veszettség kifejlődésének meggátlása. — Harveian Oration. (Harvey-beszéd.) Tartotta Richard Quain tr.— Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. Hallucinansok hall- és lázidegeinek villamos reactióiról 1. Konrád Jenő tr-tól Bécsben. A hallucinatio nemcsak gyakorlati szempontból képezi az elmekór egyik kiválóan fontos tünetét, hanem az a tudományos kutatás előtt is mindig érdekes jelenséget képezett, mely jelenség mibenlétének felkutatására a búvárok mindenha annyival szívesebben vállalkoztak, mivel keletkezési módjának feltételei, ha lényegükben felismertetnek, mintegy kezünkbe adnák a kulcsot a psychikus műveletek többféle, ma még csak homályosan érthető aberratióihoz. A különböző psychiatrikus irányzatok és iskolák — mindegyik a maga módja szerint — mind törekedtek megoldani a kérdést. Eddigelé a siker persze kérdéses, mert a többé-kevésbé jól fundált elméletek, magyarázzanak bár megvesztegető módon, még nem bírnak elég bizonyító erővel. A feladat ennélfogva ma is csak az, ami volt, t. i. gyűjteni tárgyilagos, kézzelfogható adatokat, hogy a talaj, melyen az épület felemelkedik, ingatag ne legyen. Hosszabb idő óta foglalkozom electrotherapeutikus kísérletekkel elmebetegeknél, kiknél a status nervosusnak a kezelés előtt megállapítása természetesen szintén feladatomhoz tartozik. Ezen foglalkozásom közben nem kerülhette el figyelmemet a hallucinatiók annyira fontos tünete sem, s emlékezvén Jolly már-már feledésbe ment, s utánzásra alig talált electromos vizsgálataira, melyeket hallucinánsok hallidegeinek ingerlékenységi állapotának megállapítása czéljából tett, alkalomszerűleg magam is tettem ez irányban kísérleteket, s ezeket — homokszemek gyanánt a hallucinatiók theóriájához — a belőlük esetleg vonható következtetésekkel együtt e czikkben közölni szándékom. Vizsgálataim csak a hall- és lázérzékre terjeszkednek ki, mert ezek villamos ingerlékenységi viszonyai normális, s az előbbinél kóros állapotban is legjobban vannak tanulmányozva, s mert ezen értékek hallucinatiós elmebetegeknél is a leggyakoriabbak. A nehézségek, melyekkel az elmebetegek ilynemű vizsgálatainál küzdeni kell, sokfélék és könyen érthetők, ha szemünk elé tartjuk a vizsgálat sikerének feltételeit; nyugtalanság, zavartság, ellenkezés meghiúsítják a kísérletet; bizonyos fokú elmegyengeség és intelligencia-hiány megbízhatlan eredményeket szolgáltat. Nem csoda tehát, ha hosszú és fáradságos kísérletek után a bő anyag daczára is csak csekély számú eset marad rendelkezésre. I. Hallérzéki hallucinatiók. Mielőtt eseteim ismertetésébe bocsátkoznám, nem lesz talán egészen felesleges a hallideg villamos ingerlékenységéről általában, s röviden megemlékezni. Tudvalevőleg az ideges halláskészülék — az acusticus környi végződése — a galvánáram behatására specifikus módon, azaz hangzatokkal felel, s pedig ezen visszahatás bizonyos törvényszerűséggel történik, mely a motorius rángási törvénynyel congruál. Az állandó áram különböző ingermozzanatai az áramerő belterjessége szerint előbb, vagy később okozzák e reactiót, így mérsékelt áramerőnél csak KaS vált ki nyilvánuló ingerületet, erősebb áramnál AnO is szül gyengébb visszahatást. Erősebb áramoknál a KS nemcsak pillanatnyi hangsensállót okoz, de az áram zárvatartása mellett az előidézett hangzat csak fokozatosan csökkenve tűnik el; itt tehát a KaS tetanus analógiájával van dolgunk. A hangsensatiók minősége egyénileg igen különböző ; lehet az zúgás, búgás, fütyülés, zörej, erősebb áramoknál inkább zenei jellemű hangzat, csengés, érezhang stb. A normalis acusticus reactiója tehát a következő formulában nyer kifejezést: KaSKl = hangos csengés KaDKlJ· = fokozatosan csökkenő csengés KaO —- == semmi AnS — '== » AnD — = · AnO kl = rövid, enyhe csengés. Kóros állapotban ezen formula sokszoros módosításokat szenved a szerint, amint csak egyszerű, mennyileges idegtúlérzékenységgel; vagy pedig egyszersmint a galvanikus reactio minőségi változásaival van dolgunk, mely utóbbi változások megint hyperaesthesia nélkül is jelen lehetnek; végre — ritka esetekben —■ a 44 ') Előforduló rövidítések: ma — milliampere ; Ka = kathod; An = anod; S = zárás; D = tartam ; O = nyitás; Kl = hangsensatio; Kl'› Kl‘‹ Kl‹ ki.