Orvosi Hetilap, 1886. március (30. évfolyam, 10-13. szám)

1886-03-07 / 10. szám

2) hogy a tömlő tartalmának megapasztását, sőt a folyadék teljes kibocsátását is ezen esetekben semmiféle általános ideges tünetek sem követik és 3) hogy okbeli összefüggés áll fenn a tömlő megtelése, fala­zatának feszülése és a hólyaghüdések, valamint az alsó végtagok spastikus görcsei között. Ha a folyadék subcutan kibocsátása nem von maga után általános ideges tüneteket, a tömlő kiirtása alkalmával sem kellett ezen tünetektől félni, amelyek állítólag néha a gyermek hirteleni halálát vonják maguk után ; sőt reményem lehetett, hogy a tömlő eltávolításával a hűdési tünetek is el fognak múlni. A műtétet 1885. november 26-dikán a hódított betegen Schrodt Jr. és Bakó tr. barátaim segédkezése mellett, valamint Takács Endre magántanár barátom jelenlétében következőképen hajtottam végre. (Lásd I. ábra). A tömlőt teljes hosszában felhasítottam, amikor meggyőződ­hettünk arról, hogy a tömlőt bélelő, sima hártya a gerinczcsatorna kemény agykörének folytatása, s hogy a tömlő a gerinczcsatorná­­val körülbelül egy centiméter haránt-átmérőjű nyílással közlekedik. Lásd az I-ső schematicus ábrát. Ezen közlekedő nyíláson át egy 3—4 mm. vastag és egynéhány vékonyabb ideg lépett a gerinczcsa­­tornából a tömlőbe, amelyek valamennyien elágazódva, a tömlő falá­ban elvesztek; egynéhány vékonyabb idegszál a tömlő oldalain lépett be az üregbe, s miután egy darabon a tömlőben szabadon feküdtek, ismét a tömlő falába merültek. A közlekedő nyíláson át a műtét egész tartama alatt, különösen, midőn a gyermek köhögött, folyton csurgott a gerinczcsatornából a folyadék, anélkül, hogy a gyermeken ezalatt is ideges tüneteket észleltünk volna. Most a tömlő sima bélfalából a nyílás körül 1 centiméternyit meghagyva, a többit a felesleges bőrrel együtt kimetszettem, a gerinczcsatorná­ból kilépő idegeket, miután azok úgyis csak a tömlő falában ága­­zódtak el, egészen közel a nyíláshoz levágtam és a kisérő ütereket lekötöttem, felettük a közlekedő nyílás bélését képező dura mater spinalist pedig összevarrtam; most az egész csonkot, amely a rövidre levágott idegekből és a felettük összevarrt, kemény agykézből állott, a közlekedő lyuk széleiről leválasztottam, mire ez gyorsan a gerincz­­csatornába visszahúzódott, a kemény agykéz tömlője tehát el volt zárva. A nyíláson át ekkor az 5. csigolya és a keresztcsont közti porczkorongot lehetett látni. A tömlő tehát nem volt a dura mater spin. oldal­ kitüremkedése, hanem az alsó vége. A nn. sacrales két­oldalt vonultak lefelé. A nyílás, amelyen át a hydrorrhachis képződött, most előt­tünk feküdt; keletkezett ezen nyílás azáltal, hogy az V-dik ágyék­csigolya hátsó ívének 2 oldala nem egyesült, s így a lyuk felső határát a IV-dik ágyékcsigolya ívének alsó széle, az alsót a kereszt­­csont kivágásának felső széle, a két oldalsót pedig az V-dik csi­golya nem egyesült két ívsegmentuma képezte, amelyek a két oldalon merőlegesen hátrafelé voltak nyomva. (Lásd II. ábra). Ezen nyílás és a hydrorrhachis nyaka között vastag zsírréteg volt, amely eltávolíttatván, kitűnt, hogy a m. multifidus és az errector trunci rostjainak intapadásai köröskörül kibélelik az egész nyílást. Először is hosszas ovális vonalban a lyuk szélétől oldalt mintegy 3 centiméternyire, felül és alul valamivel távolabb az izomzatot egészen a csontig körülmetszettem, úgy hogy mindkét oldalon a hátsó ív fennmaradt két felének tövéig jutottam és most ezeket jó mélyen, körülbelül vastagságuk 3/4-ig bevéstem (lásd II. ábra 8.), s miután a fennmaradó csontléczet letörtem, a merőlegesen hátra­felé tekintő ív­darabokat a középvonal felé nyomtam úgy, hogy azoknak csúcsai a középvonalban a processus spinosus helyén érintkeztek, ahol azokat átöltve összevarrtam ; azonfelül összevarr­tam még a lyuk felső és alsó végei felett a körülmetszett izmokat és inakat is, s így a gerinczcsatornán levő nyílást teljesen elzártam. Ezután összevarrtam a bőrt és alája egy vékony drain-csövet tettem. A gyermek a műtétet jól tűrte, semmiféle ideges tünetek nem mutatkoztak ; a nyílás csontos elzárása per primam egyesült, csupán az elvékonyodott bőrből halt el egy kis rész, amelynek le­válása egy néhány napig lázas mozgalmat okozott. A műtét folyamán Takács Endre azon észleletet tette, hogy a végbél, amely a műtét előtt egészen le volt szállva, a tömlő­folyadék kibocsátásának pillanatában felhúzódott, hogy tehát a levator am­ beidegzése beállott, amint a tömlő feszülése megszűnt. A műtét után következett napon a gyermek már képes volt vize­letét rövid ideig visszatartani és a következő napokon már kezdte a székletéteket bejelenteni; az alsó végtagok spastikus görcsei a műtét után teljesen elmúltak, s azóta, hogy a gyermek 1 hónappal a műtét után gyógyult sebbel felkelt, végtagjait jól használja és csak kissé biczegve jár. A vizeletet a gyermek most is képes tar­tani, ha figyel, úgy hogy ilyenkor 100—150 grammot is képes felgyűjteni; álmában mindenkor összevizeli magát, a székletétet igen sokszor bejelenti, azonban többször megtörténik, hogy magát össze­piszkítja. A beteget a budapesti kir. orvosegyletben I. év február 6-dikán tartott ülésén bemutattam. I-ső ábra magyarázata : 1. a dura mater spin. ürege, 2. idegszálak, amelyek a gerinczcsa­­tornából mennek a tömlőbe, 3. a dura mater spin., 4. a hydrorrhachis nyaka, 5. a hydrorrhachis-tömlő ürege, 6. idegek, amelyek a környezetből lépnek a tömlőbe és falában elágaznak, 7. a hydrorrhachis-tömlő, dura mater bélése, 8. kültakaró, 9. íntapadások a rend­ellenes nyílás széleinek belfelületén, 10. a IV-dik ágyékcsigolya tövisnyujtványa, II. a keresztcsont. II. ábra magyarázata : I. az V. ágyékcsigolya teste, 2. harántnyújtvány, 3. felső izületi nyújtvány, 4. a csigolya­ív fennmaradt és széttolt két fele, 5. a hiányzó processus spinosus kipontozva, 6. a gerinczcsatorna, 7. a rendelle­nes nyilás, melyen át a hydrorrhachis-tömlő a gerincz­­csatornával közlekedett, 8. a bevésések helyei.

Next