Orvosi Hetilap, 1886. április (30. évfolyam, 14-17. szám)

1886-04-04 / 14. szám

Budapest, 1886. 14. sz. április 4. ELŐFIZETÉSI ÁR : h­e­l­y­b­e­n és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. 14oni­s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. HARMIN­CZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom : Kétli Károly t­r. A tetaniáról. — Hutyra Ferenci, tr. Adatok a májdaganat tanához. A máj adenomája és göbös hyperplasiája. — Polgár Zsigmond tr. Franczia szülészeti eszközök. — A magyar orvosi könyvkiadó-társulat közgyűlése 1886-diki martius 31-dikén. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1886. évi martius 27-dikén. Báron Jónás tr., lágyéksérvben szenvedő beteg bemutatása. Schwimmer Ernő tr., lues hereditaria tarda, egy, favusban szenvedő gyermek bemutatása. Róna Sámuel tr., dermatitis exfoliativa. Weszelovszky Károly tr., Magyarország népesedési statistikájáról. — Könyvismertetés. Krankheiten der Nase etc. Von Dr. Gottfried Scheff. — Lapszemle. Koponya­sértés és agytuberculosis — Térdalji ütérdag műtevése Antillus módja szerint. — A koponyalékelés javalatai. — A fekélyesedő higanyos szájlob kóroktanához és kezeléséhez. — Az alsó ajak hámbagjának egy válfajáról. Tárcza: Elnöki beszéd a magyar orvosi könyvkiadó-társulat 1886. mártius 31-diki közgyűlésén. — Heti szemle. A törvényhatóságokról szóló törvény­­javaslat 80. szakasza. A tatai meleg források. — Évi kimutatás Árkövy József tr. egyet. m. tanár nyilv. fog-gyógyintézetének működéséről az 1885/6-diki tanévben. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1886. ápril-juniusi folyamára. — Pályázatok. Mellékletek: A »Szemészet« 2. száma. — »A balatonfüredi gyógyapparátus. 1886.« Dr. Mangold Henrik fürdőorvostól. — Alsó-Tátrafüred gyógyfürdő. A tetaniáról. Kétli Károl­y ír., egyet. ny. rk. tanártól. A német szerzők Steinheim­ot említék e kóralak első felis­merőjének, míg a francziák Dance részére vindicálják az elsőbb­séget, ki az Arch. de Méd. 1831. évfolyamában kimerítően írta le azon jellegző kórtüneteket, melyek alapján később Corvisart') a mai nap is leginkább használt »tetania« elnevezést alkalmazta. „Tetania“ elnevezés alatt rohamokban fellépő tonikus izomgörcsö­­ket értünk, melyek rendesen bizonyos izomcsoportokat támadnak meg, melyeknek mozgató idegei megnagyobbodott villamos és mechanikus ingerlékenységet mutatnak. Ezen megbetegedés túlnyomólag a zsenge gyermekkorban lép fel, azután a fejlődési időszakban 13—30 év közt, azon túl már igen ritkán észlelhető, úgy hogy Riegel* 2) ese­tét, ki azt egy 40 éves férfiúnál észlelte, a ritkaságok közé sorolják. Alkalmi ok gyanánt ezen kóralaknál is, mint számos másnál, első­sorban a meghűlés szerepel, s ezekből a legtöbb orvos csúfos eredetűnek írja és tartja a tetaniát. S csakugyan a legtöbb eset­ben notórius meghűlés után szokott az fejlődni. Máskor ismét heveny fertőző betegségek után lép fel, azonban valószínű, hogy ilynemű megbetegedések csupán hajlamosítást szülnek, s még egy speciális ártalomnak kell odaszegődnie, hogy a kór kifejlődjék. Néhány esetben körzeti ingerek reflectorius után hozták létre a tetaniát alkotó tonikus izomgörcsöket; ily okból magyarázzák a csecsemők fogzásánál, vagy bélférgek jelenlétében fellépő tetaniát. Weiss N. 3 esetben golyva-kiirtás után látott tetaniát fejlődni. Több ízben észlelték a bántalom epidemikus felléptét is, így 1846-ban Brüsselben az állami fogház lakói közt tömeges megbetegedések észleltettek, néhány esetben leánynöveldékben sorra betegedtek meg a növendékek, s csak az elkülönítés által sikerült azt megszüntetni. A betegségek aetiológiájának újabb irányú kutatása azonban meglepően sok esetben mutatja ki, hogy az eddigien meghűlés, vagy ú. n. rheumatikus eredetűnek tartott bántalmak infectio által lépnek fel. Áll ez főleg számos idegbántalommal szemben, így fertőzés által létrejött betegségnek ismerjük ma már a gümős és genyes agyhártyalábot, a sokféle kép alatt mutatkozó álcrás malá­riát, az idegrendszer syphilisét. Valószínűséggel sorozzuk ide a lyssát, s a neuritis multiplex degenerativát, a tetanust, a diphthe­­ritis után fejlődő bénulásokat, talán a heveny csúzos izületlábot követő choreát is. Moebius, legújabb művében (Allg. Diagnostik der Nervenkrankheiten, 1886.) a szétszórt góczú agy-gerinczvelőkemé­­nyedést is fertőzésre viszi vissza, sőt annyira megy, hogy az eddig tisztán meghűlésből származtatott arczideg-bénulások okát is fer­tőzésben keresi. Ha ezen viszonyokat figyelembe vesszük, épen nem kell nagy merészség hozzá, ha a tetania valódi okát, legalább sok eset­ben, szintén fertőzésből magyarázzuk. Akkor könyen érthetővé leszen a fenntemlített epidemikus megjelenése a bajnak oly helyeken, hol sok egyén együtt lakik. Nekem alkalmam volt már tetania egy esetet észlelni és 1883-ban az Orvosi Hetilap 10. számában köz­leni is, hol a rézgalicz-mérgezés egyéb tünetei mellett fejlődött az ki. Ami a tünetek fellépését illeti, meg kell jegyeznem, hogy a tulajdonképeni izomgörcsös rohamokat gyakran prodromális tüne­tek előzik meg ; néha heteken, máskor csak napokon át ízület- és izomfájdalmasság áll fenn, a felső végtagokon hangyamászásszerű érzés jelenkezik, máskor fejfájás, szédülés mennek előre. Egyes ese­tekben azonban közvetlen a tulajdonképeni tetania képe áll elő, minden előzmény nélkül. A tonikus izomgörcs leggyakrabban a felső végtagokon lép fel, s pedig majdnem kivétel nélkül mindig symmetrikusan mindkét oldalon. Könnyű esetekben csak az ujjak és a kéztő hajlító izmai lesznek megtámadva, többször azonban az alkar hajlító és a fel­kar közelítő izmai is részt vesznek a görcsös folyamatban. Kifejezet­tebb esetekben azonban az alvégtagok izmai sem maradnak meg­kímélve, s itt is majd a lábujjak izmai, majd nagyobb terület izmai jutnak a görcsös folyamat alá. Az ú. n. jóindulatú tetaniá­­nál az izomgörcsök nem is terjednek át egyéb részekre, hanem rögzítve maradnak a végtagok izmain , de a súlyosabb alakú meg­betegedéseknél részt vehetnek azokban a törzs, a légzés, a gége, sőt a nyelv izmai is, mint azt bemutatott betegemnél láttam. A tetania tárgyalásánál a szerzők mindegyike kivétel nélkül felemlíti. 14­ ­) Lucien Corvisart. De la tetanie chez l’adulte. Paris, 1852. 2) Archiv f. kim­. Medicin. XII. 1873.

Next