Orvosi Hetilap, 1886. április (30. évfolyam, 14-17. szám)
1886-04-04 / 14. szám
371 372 hogy a rohamok alatt a betegek gyakran amblyopiáról, kettős látásról panaszkodnak. Esetemnél a rohamok alatt állandóan kettős látás áll fenn, a roham alatt kisfokú strabismus divergens mutatkozik, mely a szabad időközben teljesen elmúl. Oka tehát csupán a szemizmok periodikus görcsében kereshető. Eichhorst, tankönyvében a rohamok alatt fellépő hólyagzárizom-görcsről is tesz említést, minek folytán a betegeknél a vizelet-kiürítés időszerűleg akadályozott volt. Érzési zavarokról is van említés téve egyes esetekben, de ezek nem állandók, s nem jellegzetesek a tetaniára nézve. Az egyes rohamok tartama igen különböző, néha percekig állnak azok csak fenn, máskor órákra elhúzódnak; épen úgy változik azok gyakorisága is, néha csupán egy roham képeziaz egész megbetegedést, máskor napok, hetek, sőt hónapok alatt jelen meg egy-egy roham, ismét máskor számtalan roham követi egymást. A rohamok alatt rendesen fájdalmas érzés áll fenn a görcsösen összehúzódott izmokban, vagy azoknak idegeiben. A rohamok közti szabad időközökben a betegek jól érzik magukat, azonban rendszerint psychikus izgalom, vagy, amint Trousseau azt kimutatta, a felkar idegeire, főleg a nervus medianusra eszközölt inger, nyomás, vagy villamos izgatás a görcsöt azonnal előidézi. Kussmaul azután reájött, hogy a görcsöt épen oly biztosan, sőt még gyorsabban ki lehet fejteni, ha az ideg helyett a mellette lefutó véredény nyomatik össze. Ezen tünet jelenléte azóta biztos ismérvül szolgál arra, hogy megmondjuk, váljon a tetania teljesen megszűnt-e, vagy csak szünetel, miután a tetania gyógyultával többé az idegre, vagy a véredényre gyakorlott inger sem képes az illető végtagban a tonikus izomgörcsöt létrehozni. A bántalom néha már napok, többször hetek múlva rendszerint gyógyulással végződik. Kivétel gyanánt látunk kis gyermekeknél oly complicatiókat fellépni, melyek halált okozhatnak. Ritkaság az is, ha a gyógyulás hónapokra húzódik el. Azonban tapasztalatom alapján azt állíthatom, hogy a bántalom kiújulási hajlamot mutat; azon egyénnél, kinek keresetét e sorokban közlendő leszek, a tetania 21 év óta már 5-öd ízben jelentkezett. A mozgató idegek villamos és mechanikus túlingerlékenysége az egész körfolyamat alatt fennáll, egyes esetekben ez még az arczidegen is kimutatható, mint ezt Chvostek és Weiss N. közléseiből látjuk, s mint ezt magam is tapasztaltam. Trousseau a tünetek súlyos volta szerint a tetania 3 fokát különbözteti meg : 1. Az izomgörcsök csupán a végtagokra szorítkozvak; a rohamok nem gyakoriak és az általános részullét tünetei hiányzanak. 2. A törzs izmai is részt vesznek a tonikus görcsökben; a rohamok sűrűen jelentkeznek, s étvágytalanság, láz, izzadás mutatkoznak. 3. Az arcz-, a rágó-, s légző-izmok is részt vesznek a görcsös folyamatban. A bántalom kórbonoztam alapját illetve még homályban vagyunk ; minden valószínűség szerint functionális zavarokkal állunk csupán szemben, miután azon elváltozások, melyekről Weise I. és Langhaus tesznek említést, hihetőleg csak esetleges, vagy másodlagos complicatiók gyanánt tekinthetők. Berger megbízható vizsgálatai a körzeti idegeket teljesen épeknek mutatták. A bántalom symmetrikus kétoldali megjelenése, főleg a mozgató sphaera megbetegedése valószínűvé teszi, hogy az izgatási gócz a gerinczvelő mellső szarvainak dúczsejteiben keresendő. A bántalom kezelését illetőleg tekintettel kell lennünk az aetiologikus viszonyokra. Riegel pl. többször sikert ért el bélféregellenes eljárással ott, hol ilyenek mutatkoztak. Máskor a salicylsavas natrium adagolása hoz létre javulást; mások ismét jódkaliumot, meleg fürdőket, bromkészítményeket ajánlanak. Én chinin és kalium bromatum együttes adagolása által gyors javulást láttam fellépni. Én úgy ajánlom az állandó villámáram alkalmazását a gerinczoszlop hosszában leszálló irányban, míg az izgatóbb hatású átterjedő áram vagy épen nem, vagy csak nagyon gyengén használtassák. Ezek után áttérek idevágó keresetem leirására, melyet a f. é. febr. 27-dikén tartott orvosegyleti ülésben be is mutattam. Sz. István, 48 éves, malommunkás, szellemileg és szervileg különben ép egyén, i. é. február hó 11-dikén vétette fel magát a Rókus-kórház vezetésem alatt álló xső belgyógyászati osztályára. Előadásából kitűnt, hogy felvétele előtti napon, általa nem tudott okból, munkája közben heves tonikus görcstől lepetett meg, főleg felső végtagjaiban, kisebb fokban alsó végtagjaiban, a törzs izmain , légzése nehéz lett, beszélni a roham alatt nem tudott, s a görcsök alatt izmaiban erős fájdalmakat érzett. Ezen roham 4 óra hosszat tartott. Egyúttal elbeszélte, hogy ilynemű baja már több ízben volt, először 21 év előtt táborozás közben, szerinte meghűlés után, akkor 4 havi kórházi kezelés után teljesen meggyógyult, s utána négy évig egészséges maradt; ekkor, vagyis 1869-ben hasonló tünetek közt betegedett meg, s azóta majd minden 3-dik év telén rövidebb-hosszabb ideig utoléri e baj. Az egyén jól kifejlett csontrendszerrel bír, mérsékelten táplált. A láták rendes viszonyokat mutatnak. Az érzékszervek épek. A bőrérzés rendes, a bőrreflex nincs megnagyobbodva ; a sphincterek működése rendes. Az inreflex mindenütt rendes, csupán a patellaris inreflex hiányzik. Szemei épek. Hőmérsék állandóan 37—-37'5° C. Érlökés elég erős, rhytmikus, 70 egy perez alatt. Rohammentes időszakban a mozgási viszonyok sem mutatnak rendellenességet, amennyiben úgy az egyszerű, mint a complicált mozgásokat biztosan és zavartalanul viszi véghez. Benfekvése első napjaiban a leírt rohamhoz teljesen hasonlók naponta 1—2-szer jelentkeznek. Ekkor a beteg hajlított ülőhelyzetben, hajlított karokkal és kézujjakkal, s merev lábakkal nyögve látható, beszélni alig tud, sok nyálat választ el; látási zavarokról, kettős képekről panaszkodik. Görcsös izmai deszkakeménységűek és fájdalmasak. A rohamok l/a—*/« óráig tartanak. Rohammentes időszakban a nervus medianusra, vagy még könnyebben a karatérre gyakorolt nyomásra néhány 2-od percz alatt ki lehet fejteni a tonikus görcsöket, melyek azonban nem szoktak oly általánosokká válni, mint spontán fejlődésüknél. A nagy roham alatt a gégeizmok, a diaphragma, a tarkóizmok és a törzs izmai is görcsös állapotban vannak. A szemtekék kissé merevek, s nem kellően mozgékonyak, egész közeli tárgy rögzítésénél nem convergálnak, s mint már említem kisfokú strabismust mutatnak, a szemizmok tonikus görcse állván fenn. Ebben rejlik oka a tetaniánál előforduló kettős látásnak. A nervus radialis nyomása vagy faradisálása nem fejt ki tetaniát, valamint a szár- ésürideg, vagy a szombatér nyomása is eredmény nélkül marad. Megvan azonban a Chvostek által leírt arczideg-tünet, ugyanis a fültőnél az arczideg törzsére kopogtató kalapácscsal gyakorlott gyenge ütésre az egész arczfél izmain, még a platysma myoidesen is, rángások állnak be. A mozgató idegek ingerlékenysége mindenütt tetemesen meg van nagyobbodva, s pedig mindennemű mechanikus inger iránt, szintúgy faradikus és galvan-izgatásra is. Ann. facialis, medianus, radialis és peroneus galvánárammal izgatva, már 1 milliamper áramerő mellett erős KZ (kathodzárás) és Any (anodnyitás) és gyengébb AZ (anodzárás) rángással feleltek. 1112—2 milliamper áramerőnél már kathodzárási tetanus, sőt kathodnyitási rángás is mutatkozott, mely utóbbi lelet tudtommal csupán Erb által lett tetaniánál észlelve Az izmok direct izgatásánál azonban az ingerlékenység a rendes fokútól alig különbözik. A bőr csípésére és a nyaki együttérző dúczaira gyakorlott nyomásra azonban, mint azt Weiss N. találta, tetaniát létrehozni a betegnél nem lehetett. A kezelés az első 2 napon salicylsavas nátrium 5 gm-nyi adagolásában állott, észrevehető javulással, azután chinin mumat, és bromkaliumból 3 gm-ot vegyítve adtam több napon át. Két ízben 28° R. meleg fürdőt vétettem a beteggel, de a fürdőzés, után mindannyiszor tetemes roszabbulás állván be, azoktól elálltam, s most csupán az utóbb említett gyógyszer alkalmazása és az állandó áram használata mellett a gerinczoszlop hosszában, naponta