Orvosi Hetilap, 1886. május (30. évfolyam, 18-22. szám)

1886-05-02 / 18. szám

499 ismertetni, melyek Korányi tar. úr megbízása és utasításai alapján általam végeztettek. A Korányi tanár úr által kitűzött vizsgálati eljárás első­sorban oda irányult, hogy megállapíttassék, váljon egészséges ember­nél az életfolyamatnak közönséges viszonyai között miként viszonylik a haemoglobin-tartalom,­­ hogy ezáltal megbízható alapot nyerjünk a pathologikus viszonyok megítélésére. Kísérleteinknél legelőbb az étkezés befolyását akartuk tanul­mányozni a haemoglobin mennyiségének változására. Ismeretes a physiologiából, hogy a vér az étkezés után egy bizonyos idővel hígabb lesz, a vörös vérsejtek száma pedig aránylag csekélyebb létrehozva ez, a vérbe felszívódó tápanyagok és víztől; szükséges­nek látszott tehát előttünk, hogy a haemometer adataiban kifejezve ismerjük meg e különbséget, hogy így azután ismerjük meg azon körülményeket, melyek tekintetbe veendők akkor, ha pontos méré­seket akarunk végezni, vagy más szóval, hogy ismerjük meg a haemometer értékében azon középszámot, mely az étkezés előtt és után végzett vizsgálat között van, mely tehát a vizsgálat ideje szerint, hol levonandó, hol hozzáadandó a nyert értékhez, ha átla­gos napi mennyiséget akarunk kapni. Hogy ezt megkaphassuk, első­sorban sok vizsgálatot kellett tennünk, hogy így a különféle egyéni sajátságok, vagy esetleg az emésztő szervek részéről jelen volt nem épen normális állapotok más ellenkező viszonyok által ellensúlyozva, lehető legyen a közép­szám kiszámítása. Persze, hogy erre egészen egészséges embereket kellett volna használnunk; miután azonban ez kivihető nem volt, oly kórodai betegek használtattak e czélra, kiknél az emésztő szervek ép volta, s többnyire kisebb jelentőségű szervekre szorít­kozó betegségük csekélyebb foka miatt felvehető volt, hogy vérük normális. E czélból a vizsgálatokat reggel 7 és 8 óra között, d. u. pedig 3 órakor végeztem, első esetben tehát éhgyomorra, máso­dik esetben pedig 3 órával az étkezés után. Az eredményt alább táblázatosan közlöm (lásd I. számú tábla). Ha már most ezen vizsgálatok végeredményét keressük akkor a következőket fogjuk találni: 1. A nyert adatok általában véve alacsonyabbak a Fleischle által normálisnak felvettnél. Ezt bizonyítja, hogy a megejtett 45 vizsgálat közül étkezés előtt felül volt a haemoglobin mennyisége a ioo-on 15, míg alatta 30 esetben. A legmagasabb szám 1­4, a legalacsonyabb 61 volt. Az étkezés utáni vizsgálatok még kedvezőtlenebb eredményt tüntetnek fel, amennyiben itt ioo-on felül négy esetben, míg ioo-on alól 41 esetben találtatott a hae­moglobin. A legmagasabb szám volt 105, a legalacsonyabb 61. 2. Étkezés előtt minden esetben magasabb volt a haemo­­globin-százalék, mint étkezés után. A különbözet 20 és 60­0 között ingadozott. 3. Átlagos különbség az étkezés előtti és utáni vizsgálatoknál 6­ 3-nek találtatott. Ami az általunk nyert alacsony számok okát illeti, arra nézve azt hiszem, hogy elég magyarázatul fog szolgálni az, hogy a vizsgált egyének a kórodán tartózkodó, tehát zárt helyen levő egyének voltak, kiknél pedig ha máskülönben ép szervezettel bír­nak is, az anyagcsere nem történik oly tökéletesen mint szabad­ban élőknél. Ami az étkezés előtti és utáni vizsgálatok adatai közötti különbséget illeti, ennek oka már fenntebb említve volt. Most még csak azt akarom megemlíteni, hogy a különbözetet 2 0°/0-nak csak egy esetben találtam, s okát a délelőtt folyamán fellépett heves hasmenésben gondolom feltalálni. Miután így bebizonyítottnak véltük azt, hogy az étkezés után csakugyan kevesebb a haemoglobin, érdekesnek látszott már most azt kitudni, hogy mikor éri el a vér ismét előbbi sűrűségét, s hogy így mikor fog egy téregységben épen annyi haemoglobin foglaltatni mint előbb. Erre nézve ismét vizsgálatokat tettem, még pedig az étkezés után 3 és 6 órával, s e vizsgálatok eredményét is táblázatosan közlöm (lásd II. tábla). A végeredmény következőkben foglalható össze: 1. Étkezés után 3 órával felül volt a haemoglobin mennyi­sége a too-on 6, alatta 24 esetben. Legmagasabb szám volt 110, legalacsonyabb 5­5. 2. Étkezés után 6 órával felül volt a haemoglobin mennyi­sége a 100-on is, alatta 19 esetben. Legmagasabb szám volt 113, legalacsonyabb 6­2. 3. Étkezés után 6 órával minden esetben magasabb volt a haemoglobin-százalék, mint étkezés előtt 3 órával. A különbözet 12—6 °/c között ingadozott. 4. Átlagos különbség a 3 és 6 órai vizsgálatok között 50/0. Hogy miért több este 6 órakor a haemoglobin mint d. u. 3 órakor, arra nézve kellő magyarázatot fognak adni az ezen idő alatt a vérből történő kiválasztások. Kísérleteink 3-dik sorozatában, oly kóros esetekkel foglal­koztunk, hol a betegek vérének haemoglobin-tartalma különböző behatások következtében megfogyott volt, s hol ennek pótlása czéljából vas adagoltatott. Czélunk volt e vizsgálatoknál meg­győződni arról, hogy váljon a vas hal-e, s hogy képes-e ezt a haemometer kimutatni. Az ily esetek csekély száma miatt, fájdalom, nem vagyok azon helyzetben, hogy számos észlelet eredményét közölhessem, az alább közölt eset azonban, azt hiszem, kellőleg fogja bizonyítani a haemometer e téren való alkalmazhatóságát. Esetünk következő: D. Ferencz, 30 éves, nőszabó, 1886. mártius 14-dikén véte­tett fel a korodára. A kórelőzményből kitűnik, hogy egészen a legújabb időkig mindig váltóláz-rohamokban szenvedett, minek következtében rendkívül elgyengült, sápadt lett. E bántalmához múlt év augustus havában gyomorfájdalmak és vérhányás társultak; 2 ízben mintegy egy liternyi sötét darabos vért ürített ki, székletére pedig kátrányszerű volt. Februárban újra vért hányt, s e­miatt jött a kórodára. Az akkor felvett jelen állapotból kiemelendőknek tart­juk a következőket. A bőrszín rendkívül halavány, az arczon kissé sárgásba lát­szó. Az epigastrium nyomásra érzékeny. Máj, lép megnagyobbodott. A szív felett anaemikus, a vena jugularis felett apácza-zörejek. A vér igen halavány-vörös, vizes, nehezen alvad, górcső alatt a vörös vérsejtek nem egyforma alakúak, hanem vannak a rendesnél kisebb és a többinél még halaványabb sejtek, továbbá szemcsés és egy nyúl­­ványú körte­ alakú sejtek. A haemometer szerint haemoglobin 20 °/v. A beteg kórodai előadás tárgyát képezvén, a diagnosis »ulcus rotundum ventriculi, tumor lienis et hepatis malarious, anaemia majoris gradus«-ra létetett. A gyógykezelés tápláló étrend és liquor ferri sesquidhlor, adagolásából állott (3-szor naponta 5 csepp). Ettől kezdve én a beteget minden második nap megvizsgál­tam, még pedig mindig ugyanazon időben, t. i. d. u. 3 órakor, s az eredményt következőkben adhatom. A gyógyszerelés kezdeti napján, martius 22-dikén­­ 20. Martius 24-dikén 25. Martius 26-dikán 32. Martius 29-dikén 45. Martius 29-dikétől ápril 3-dikáig heves gyomor­fájdalmak léptek fel, minek következtében étrendje csak tejből állott, a vas azonban tovább adatott. Ekkor a haemometer következőket mutatta : Martius 31-dikén 35. Aprilis 2-dikán 38. 5°°

Next