Orvosi Hetilap, 1886. május (30. évfolyam, 18-22. szám)
1886-05-02 / 18. szám
499 ismertetni, melyek Korányi tar. úr megbízása és utasításai alapján általam végeztettek. A Korányi tanár úr által kitűzött vizsgálati eljárás elsősorban oda irányult, hogy megállapíttassék, váljon egészséges embernél az életfolyamatnak közönséges viszonyai között miként viszonylik a haemoglobin-tartalom, hogy ezáltal megbízható alapot nyerjünk a pathologikus viszonyok megítélésére. Kísérleteinknél legelőbb az étkezés befolyását akartuk tanulmányozni a haemoglobin mennyiségének változására. Ismeretes a physiologiából, hogy a vér az étkezés után egy bizonyos idővel hígabb lesz, a vörös vérsejtek száma pedig aránylag csekélyebb létrehozva ez, a vérbe felszívódó tápanyagok és víztől; szükségesnek látszott tehát előttünk, hogy a haemometer adataiban kifejezve ismerjük meg e különbséget, hogy így azután ismerjük meg azon körülményeket, melyek tekintetbe veendők akkor, ha pontos méréseket akarunk végezni, vagy más szóval, hogy ismerjük meg a haemometer értékében azon középszámot, mely az étkezés előtt és után végzett vizsgálat között van, mely tehát a vizsgálat ideje szerint, hol levonandó, hol hozzáadandó a nyert értékhez, ha átlagos napi mennyiséget akarunk kapni. Hogy ezt megkaphassuk, elsősorban sok vizsgálatot kellett tennünk, hogy így a különféle egyéni sajátságok, vagy esetleg az emésztő szervek részéről jelen volt nem épen normális állapotok más ellenkező viszonyok által ellensúlyozva, lehető legyen a középszám kiszámítása. Persze, hogy erre egészen egészséges embereket kellett volna használnunk; miután azonban ez kivihető nem volt, oly kórodai betegek használtattak e czélra, kiknél az emésztő szervek ép volta, s többnyire kisebb jelentőségű szervekre szorítkozó betegségük csekélyebb foka miatt felvehető volt, hogy vérük normális. E czélból a vizsgálatokat reggel 7 és 8 óra között, d. u. pedig 3 órakor végeztem, első esetben tehát éhgyomorra, második esetben pedig 3 órával az étkezés után. Az eredményt alább táblázatosan közlöm (lásd I. számú tábla). Ha már most ezen vizsgálatok végeredményét keressük akkor a következőket fogjuk találni: 1. A nyert adatok általában véve alacsonyabbak a Fleischle által normálisnak felvettnél. Ezt bizonyítja, hogy a megejtett 45 vizsgálat közül étkezés előtt felül volt a haemoglobin mennyisége a ioo-on 15, míg alatta 30 esetben. A legmagasabb szám 14, a legalacsonyabb 61 volt. Az étkezés utáni vizsgálatok még kedvezőtlenebb eredményt tüntetnek fel, amennyiben itt ioo-on felül négy esetben, míg ioo-on alól 41 esetben találtatott a haemoglobin. A legmagasabb szám volt 105, a legalacsonyabb 61. 2. Étkezés előtt minden esetben magasabb volt a haemoglobin-százalék, mint étkezés után. A különbözet 20 és 600 között ingadozott. 3. Átlagos különbség az étkezés előtti és utáni vizsgálatoknál 6 3-nek találtatott. Ami az általunk nyert alacsony számok okát illeti, arra nézve azt hiszem, hogy elég magyarázatul fog szolgálni az, hogy a vizsgált egyének a kórodán tartózkodó, tehát zárt helyen levő egyének voltak, kiknél pedig ha máskülönben ép szervezettel bírnak is, az anyagcsere nem történik oly tökéletesen mint szabadban élőknél. Ami az étkezés előtti és utáni vizsgálatok adatai közötti különbséget illeti, ennek oka már fenntebb említve volt. Most még csak azt akarom megemlíteni, hogy a különbözetet 2 0°/0-nak csak egy esetben találtam, s okát a délelőtt folyamán fellépett heves hasmenésben gondolom feltalálni. Miután így bebizonyítottnak véltük azt, hogy az étkezés után csakugyan kevesebb a haemoglobin, érdekesnek látszott már most azt kitudni, hogy mikor éri el a vér ismét előbbi sűrűségét, s hogy így mikor fog egy téregységben épen annyi haemoglobin foglaltatni mint előbb. Erre nézve ismét vizsgálatokat tettem, még pedig az étkezés után 3 és 6 órával, s e vizsgálatok eredményét is táblázatosan közlöm (lásd II. tábla). A végeredmény következőkben foglalható össze: 1. Étkezés után 3 órával felül volt a haemoglobin mennyisége a too-on 6, alatta 24 esetben. Legmagasabb szám volt 110, legalacsonyabb 55. 2. Étkezés után 6 órával felül volt a haemoglobin mennyisége a 100-on is, alatta 19 esetben. Legmagasabb szám volt 113, legalacsonyabb 62. 3. Étkezés után 6 órával minden esetben magasabb volt a haemoglobin-százalék, mint étkezés előtt 3 órával. A különbözet 12—6 °/c között ingadozott. 4. Átlagos különbség a 3 és 6 órai vizsgálatok között 50/0. Hogy miért több este 6 órakor a haemoglobin mint d. u. 3 órakor, arra nézve kellő magyarázatot fognak adni az ezen idő alatt a vérből történő kiválasztások. Kísérleteink 3-dik sorozatában, oly kóros esetekkel foglalkoztunk, hol a betegek vérének haemoglobin-tartalma különböző behatások következtében megfogyott volt, s hol ennek pótlása czéljából vas adagoltatott. Czélunk volt e vizsgálatoknál meggyőződni arról, hogy váljon a vas hal-e, s hogy képes-e ezt a haemometer kimutatni. Az ily esetek csekély száma miatt, fájdalom, nem vagyok azon helyzetben, hogy számos észlelet eredményét közölhessem, az alább közölt eset azonban, azt hiszem, kellőleg fogja bizonyítani a haemometer e téren való alkalmazhatóságát. Esetünk következő: D. Ferencz, 30 éves, nőszabó, 1886. mártius 14-dikén vétetett fel a korodára. A kórelőzményből kitűnik, hogy egészen a legújabb időkig mindig váltóláz-rohamokban szenvedett, minek következtében rendkívül elgyengült, sápadt lett. E bántalmához múlt év augustus havában gyomorfájdalmak és vérhányás társultak; 2 ízben mintegy egy liternyi sötét darabos vért ürített ki, székletére pedig kátrányszerű volt. Februárban újra vért hányt, s emiatt jött a kórodára. Az akkor felvett jelen állapotból kiemelendőknek tartjuk a következőket. A bőrszín rendkívül halavány, az arczon kissé sárgásba látszó. Az epigastrium nyomásra érzékeny. Máj, lép megnagyobbodott. A szív felett anaemikus, a vena jugularis felett apácza-zörejek. A vér igen halavány-vörös, vizes, nehezen alvad, górcső alatt a vörös vérsejtek nem egyforma alakúak, hanem vannak a rendesnél kisebb és a többinél még halaványabb sejtek, továbbá szemcsés és egy nyúlványú körte alakú sejtek. A haemometer szerint haemoglobin 20 °/v. A beteg kórodai előadás tárgyát képezvén, a diagnosis »ulcus rotundum ventriculi, tumor lienis et hepatis malarious, anaemia majoris gradus«-ra létetett. A gyógykezelés tápláló étrend és liquor ferri sesquidhlor, adagolásából állott (3-szor naponta 5 csepp). Ettől kezdve én a beteget minden második nap megvizsgáltam, még pedig mindig ugyanazon időben, t. i. d. u. 3 órakor, s az eredményt következőkben adhatom. A gyógyszerelés kezdeti napján, martius 22-dikén 20. Martius 24-dikén 25. Martius 26-dikán 32. Martius 29-dikén 45. Martius 29-dikétől ápril 3-dikáig heves gyomorfájdalmak léptek fel, minek következtében étrendje csak tejből állott, a vas azonban tovább adatott. Ekkor a haemometer következőket mutatta : Martius 31-dikén 35. Aprilis 2-dikán 38. 5°°