Orvosi Hetilap, 1886. június (30. évfolyam, 23-26. szám)
1886-06-06 / 23. szám
<>55 — 656 — A cystin említett tulajdonságai által igen könyen megtalálhatjuk azt a vizeletben is. Hogy ha mint üledék fordul elő, akkor a jegeczek alakja már útba igazít; kétség esetén ammóniák hozzáadása után oldhatóságából fogunk bizonyosan ráismerni. Hogy ha oldott állapotban való jelenlétére van gyanúnk, akkor lúg és eczetsavas ólommal főzve, a nagy mennyiségben képződött ólomkéneg ezen gyanúnkat erősen támogatja, amikor is eczetsavat adva a vizelethez, 1-2 napig állni hagyjuk legczélszerűbben hideg helyen, amikor, ha cystin van jelen, az edény fenekén és falain a jellegzetes jegeczeket meg fogjuk találni. Hogy ha húgykő alakban van jelen a cystin, úgy a követ lehetőleg apróra dörzsöljük, ammóniákban feloldjuk, filtráljuk és az ammóniákat lassan elpárologni engedjük. Az elpárolgás után visszamaradnak a 6-szögű táblák. Julius Müller a fennt említett nitroprussidnatrium, vagy kálium-reactiót ajánlja e czélra. A követ ugyanis feloldjuk KOH-ban, vízzel felhígítjuk és pár csepp nitroprussid-natriumot adva hozzá, a folyadék ibolyaszínű lesz. Hoppe-Seyler különösen az ezüst- és ólompróbát ajánlja, azonban figyelmeztet, hogy ezen próbákat adják a fehérnye, nyak- és enyvtestek is, azért ez csak oly kőnél használható, hol az említett testek jelenléte ki van zárva. A cystinkő felette könnyű, sima, lágy, viasztömöttségű, sárgás vagy zöldes színű és sugaras töréssel bír. Ezen tulajdonságánál fogva szemmel látható vérzést csak a legritkább esetben hoz létre, mert nem képes a húgyszervek falait oly mérvben izgatni, mint más húgykövek. Ez kitűnik még abból is, hogy ezen húgyköveket leghoszszabb ideig képesek a betegek a hólyagban viselni, így Segalas esetet írt le, hogy a beteg 12 évig, Civiale, hol 14 évig, Ivanchich, hol 29, Brande, hol 30 és Cantani, hol a beteg valószínűleg 40 évig viselte a húgykövet. Ilyen húgykövek többnyire tiszta cystinből állanak, azonban némely esetekben más anyagok, nevezetesen phosphorsavas mész, trippelphosphat, oxalsavas mész és szénsavas mész társaságában is találtatik. Schlossberger‘) analysált egy cystinkövet, melynél a következő összetételt találta: cystin — 94'55°/C, víz — 3 6o°/0 phosphorsavas mész ■ 85 °/c. Ellenben elemeztek olyan követ is, hol a cystin igen kevés volt, így Rabenhorst a következő összetételt találta : phosphorsavas mész 67'43"/,, szénsavas » 2 1 • 62 a/„, cystin 2'30 æ/u, vasoxyd 102 °/„. Henry pedig olyan követ talált, melynek csak a magva állott cystinből. A cystin-húgykövek különböző nagyságúak lehetnek. A legnagyobb példány (850 gm.) a londoni University College museumában van (Beneke). A cystintartalmú vizelet többnyire zöldes-sárga színű, gyengén savanyú, vagy közönyös kémhatású, azonban többnyire csakhamar erjedésnek indulván, alkalikus kémhatású lesz. Frissen kibocsátva szagtalan, azonban a többnyire vele társult húgyutak hurutja folytán hozzákeveredett váladék csakhamar megindítja az ammoniakos erjedést és ekkor sajátságos, rohadó káposztához hasonló, vagy mint a Niemann esetében H2S-szagot terjeszt. Hogy ha a vizelet nagyobb mennyiségű cystint tartalmaz, már spontán kiválik a cystinsavi kémhatás mellett. Alk. kémhatás mellett egy része a jegeczeknek oldva marad és csak akkor esik ki, ha eczetsavval megsavanyítjuk azt. Némely szerző azt *) állítja, hogy a vizelet ammoniakos erjedése mellett a cystin feloldódik, míg mások és mi is az általunk észlelt esetben mondhatjuk, hogy legalább egy része a jegeczeknek ammoniakos erjedés mellett is sértetlen állapotban megmarad, ugyanis szépen kifejlett és sértetlen cystin-jegeczeket észlelhettünk trippelphosphat,s alkalikus vizelet mellett. A vizelet mennyisége a legtöbb esetben normális ; némelyek csökkentnek találták, mint Bartels, hol a napi mennyiség átlag 1078 kcm. volt, míg Ultzmann esetében 3000 kcm-t tett ki a 24 órai mennyiség. A cystinkőről, úgy mint magáról a cystinuriáról is sok szerző úgy vélekedik, hogy aki egyszer abban szenvedett, az végleg sohasem szabadulhat meg tőle. Ez azonban tévedésen alapszik, mert több eset van közölve, hol a húgykő eltávolítása után cystinuriát többé azon egyénnél nem lehetett észlelni. Több szerző ismét bizonyos családi dispositiót vesz fel ezen betegségre, mert egynémely esetben a család több tagjánál vizsgálva meg a vizeletet, azoknál hasonlókép vagy valóságos cystinuriát, vagy — mint Niemann esetében—szaporodott mennyiségű ként lehetett kimutatni. Nem következik azonban ebből még az, hogy ha a család egy tagja ezen bántalomban szenved, akkor már a többi vizeletében is kelljen okvetlen cystint találni, mert intermissiók is léphetnek fel a bántalom folyamában, melyek hónapokig, sőt évekig is eltarthatnak, de még az időpont sem bizonyos, amikor a bántalmat a dispositio tényleg létrehozza és végre — mint némely szerző állítja — a bántalom az egyiknél már lefolyhatott akkor, midőn a másik családtagnál még tart. Sőt — mint Cantani egész helyesen vélekedik, — nem is szükséges, hogy a család minden tagjánál fellépjen a bántalom és mégis lehet családi dispositio, mert akárhányszor találni, hogy biztosan öröklékeny betegségek csupán egyes sarjadéjcokon ütnek ki. Ebstein, Civiale, Harrier, Lenoir és Marcel eseteinél egész biztossággal lehetett megállapítani, hogy testvérek és Tednél), hogy az anya és két leánya egy és ugyanazon időben szenvedtek e bántalomban. Itt a két testvér vizeletében jegeczeket lehetett találni, az anyáéban oldott állapotban volt jelen a cystin. Az ifjabb testvér férjnél volt és 3-szor szült; a terhesség alatt ép oly mennyiségben volt jelen, mint máskor. A férfi nemnél eddig sokkal több képviselője akadt, mint a nőknél, ugyanis 44 férfi és csak 15 nő. Azonban ebből még nem következik, hogy a férfiak nagyobb hajlammal bírnának, mint a nők iránta, mert ezen esetek nagy részben húgykövek voltak, már pedig a férfi húgycső, alkatánál fogva nem engedi meg, úgy mint a női, hogy apró kövek egész észrevétlenül távozzanak el a vizelettel, hanem visszatartván őket, nagyobbodnak, legtöbb olyannyira, hogy elemzésre és közlésre érdemes szép példányokká lesznek. A kor sem lehet befolyással e bántalomra, mert i-től a 60-dik életévig találkozunk vele, sőt Ultzmann) egy, eseténél, nagyon alaposan azon gyanúját fejezi ki, hogy itt valószínűleg veleszületett cystin-kővel volt dolga. E betegség aetiológiája nagy homályban lévén, igyekeztek azt mindennel, mi csak a betegségekre egyáltalában disponálhat, összeköttetésbe hozni. így rosz levegő, rosz táplálkozás, ülő életmód, egészségellenes lakások, továbbá vérszegénység, scrophulosis mind olyanok, melyek alaptalanul vádoltatnak e bántalom létrehozásával. E bántalmak valamennyiénél az elégtelen oxydatióra vezetik vissza a cystin képződését, hogy t. i. a kénnek ama része, mely rendes viszonyok között kénsavvá ég el, s mint kénsavső hagyja *) Correspondenzblatt f. württemb. Aerzte. 1856—57. *) Liebig’s Annalen. 96, 247. 2) Ein Beitrag z. Cystinurie. Wiener med. Presse. XXI. 917. 1878.