Orvosi Hetilap, 1886. június (30. évfolyam, 23-26. szám)

1886-06-06 / 23. szám

<>55 — 656 — A cystin említett tulajdonságai által igen könyen megtalál­hatjuk azt a vizeletben is. Hogy ha mint üledék fordul elő, akkor a jegeczek alakja már útba igazít; kétség esetén ammóniák hozzá­adása után oldhatóságából fogunk bizonyosan ráismerni. Hogy ha oldott állapotban való jelenlétére van gyanúnk, akkor lúg és eczet­­savas ólommal főzve, a nagy mennyiségben képződött ólomkéneg ezen gyanúnkat erősen támogatja, amikor is eczetsavat adva a vizelethez, 1-2 napig állni hagyjuk legczélszerűbben hideg helyen, amikor, ha cystin van jelen, az edény fenekén és falain a jelleg­zetes jegeczeket meg fogjuk találni. Hogy ha húgykő­ alakban van jelen a cystin, úgy a követ lehetőleg apróra dörzsöljük, ammóniák­ban feloldjuk, filtráljuk és az ammóniákat lassan elpárologni enged­jük. Az elpárolgás után visszamaradnak a 6-szögű táblák. Julius Müller a fennt említett nitroprussidnatrium, vagy kálium-reactiót ajánlja e czélra. A követ ugyanis feloldjuk KOH-ban, vízzel fel­hígítjuk és pár csepp nitroprussid-natriumot adva hozzá, a folyadék ibolyaszínű lesz. Hoppe-Seyler különösen az ezüst- és ólompróbát ajánlja, azonban figyelmeztet, hogy ezen próbákat adják a fehérnye, nyak- és enyvtestek is, azért ez csak oly kőnél használható, hol az említett testek jelenléte ki van zárva. A cys­­tinkő felette könnyű, sima, lágy, viasz­tömöttségű, sárgás vagy zöldes színű és sugaras töréssel bír. Ezen tulajdonságánál fogva szemmel látható vérzést csak a legritkább esetben hoz létre, mert nem képes a húgyszervek falait oly mérvben izgatni, mint más húgykövek. Ez kitűnik még abból is, hogy ezen húgyköveket leghosz­­szabb ideig képesek a betegek a hólyagban viselni, így Segalas esetet írt le, hogy a beteg 1­2 évig, Civiale, hol 14 évig, Ivanchich, hol 29, Brande, hol 30 és Cantani, hol a beteg valószínűleg 40 évig viselte a húgykövet. Ilyen húgykövek többnyire tiszta cystinből állanak, azonban némely esetekben más anyagok, nevezetesen phosphorsavas mész, trippelphosphat, oxalsavas mész és szénsavas mész társaságában is találtatik. Schlossberger‘) analysált egy cystinkövet, melynél a követ­kező összetételt találta: cystin — 94'55°/C, víz — 3 6o°/0 phosphorsavas mész­­ ■ 85 °/c. Ellenben elemeztek olyan követ is, hol a cystin igen kevés volt, így Rabenhorst a következő össze­tételt találta : phosphorsavas mész 67'43"/,, szénsavas » 2 1 • 6­2 a/„, cystin 2'30 æ/u, vasoxyd 1­02 °/„. Henry pedig olyan követ talált, melynek csak a magva állott cystinből. A cystin-húgykövek különböző nagyságúak lehetnek. A legnagyobb példány (850 gm.) a londoni University College mu­­seumában van (Beneke). A cystintartalmú vizelet többnyire zöldes-sárga színű, gyen­gén savanyú, vagy közönyös kémhatású, azonban többnyire csak­hamar erjedésnek indulván, alkalikus kémhatású lesz. Frissen ki­bocsátva szagtalan, azonban a többnyire vele társult húgy­utak hurutja folytán hozzákeveredett váladék csakhamar megindítja az ammoniakos erjedést és ekkor sajátságos, rohadó káposztához hasonló, vagy mint a Niemann esetében H2S-szagot terjeszt. Hogy ha a vizelet nagyobb mennyiségű cystint tartalmaz, már spontán kiválik a cystin­savi kémhatás mellett. Alk. kémhatás mellett egy része a jegeczeknek oldva marad és csak akkor esik ki, ha eczetsavval megsavanyítjuk azt. Némely szerző azt *) állítja, hogy a vizelet ammoniakos erjedése mellett a cystin fel­oldódik, míg mások és mi is az általunk észlelt esetben mond­hatjuk, hogy legalább egy része a jegeczeknek ammoniakos erje­dés mellett is sértetlen állapotban megmarad, ugyanis szépen kifejlett és sértetlen cystin-jegeczeket észlelhettünk trippelphosphat,­s alka­likus vizelet mellett. A vizelet mennyisége a legtöbb esetben normális ; némelyek csökkentnek találták, mint Bartels, hol a napi mennyiség átlag 1078 kcm. volt, míg Ultzmann esetében 3000 kcm-t tett ki a 24 órai mennyiség. A cystinkőről, úgy mint magáról a cystinuriáról is sok szerző úgy vélekedik, hogy aki egyszer abban szenvedett, az végleg soha­sem szabadulhat meg tőle. Ez azonban tévedésen alapszik, mert több eset van közölve, hol a húgykő eltávolítása után cystinuriát többé azon egyénnél nem lehetett észlelni. Több szerző ismét bizonyos családi dispositiót vesz fel ezen betegségre, mert egynémely esetben a család több tagjánál vizsgálva meg a vizeletet, azoknál hasonlókép vagy valóságos cystinuriát, vagy — mint Niemann esetében—­szaporodott mennyi­ségű ként lehetett kimutatni. Nem következik azonban ebből még az, hogy ha a család egy tagja ezen bántalomban szenved, akkor már a többi vizeletében is kelljen okvetlen cystint találni, mert intermissiók is léphetnek fel a bántalom folyamában, melyek hónapokig, sőt évekig is eltarthatnak, de még az időpont sem bizonyos, amikor a bántalmat a dispositio tényleg létrehozza és végre — mint némely szerző állítja —­ a bántalom az egyiknél már lefolyhatott akkor, midőn a másik családtagnál még tart. Sőt — mint Cantani egész helyesen vélekedik, — nem is szükséges, hogy a család minden tagjánál fellépjen a bántalom és mégis lehet családi dispositio, mert akárhányszor találni, hogy biztosan örök­­lékeny betegségek csupán egyes sarjadéjcokon ütnek ki. Ebstein, Civiale, Harrier, Lenoir és Marcel eseteinél egész biztossággal lehetett megállapítani, hogy testvérek és Tednél­), hogy az anya és két leánya egy és ugyanazon időben szenvedtek e bántalomban. Itt a két testvér vizeletében jegeczeket lehetett találni, az anyáéban oldott állapotban volt jelen a cystin. Az ifjabb testvér férjnél volt és 3-szor szült; a terhesség alatt ép oly mennyiségben volt jelen, mint máskor. A férfi­ nemnél eddig sokkal több képviselője akadt, mint a nőknél, ugyanis 44 férfi és csak 15 nő. Azonban ebből még nem következik, hogy a férfiak nagyobb hajlammal bírnának, mint a­­ nők iránta, mert ezen esetek nagy részben húgykövek voltak, már pedig a férfi húgycső, alkatánál fogva nem engedi meg, úgy mint­­ a női, hogy apró kövek egész észrevétlenül távozzanak el a vizelettel, hanem visszatartván őket, nagyobbodnak, legtöbb oly­annyira, hogy elemzésre és közlésre érdemes szép példányokká lesznek. A kor sem lehet befolyással e bántalomra, mert i-től a 60-dik életévig találkozunk vele, sőt Ultzmann) egy, eseténél, nagyon alaposan azon gyanúját fejezi ki, hogy itt valószínűleg veleszületett cystin-kővel volt dolga. E betegség aetiológiája nagy homályban lévén, igyekeztek azt mindennel, mi csak a betegségekre egyáltalában disponálhat, össze­köttetésbe hozni. így rosz levegő, rosz táplálkozás, ülő életmód, egészségellenes lakások, továbbá vérszegénység, scrophulosis mind olyanok, melyek alaptalanul vádoltatnak e bántalom létrehozásával. E bántalmak valamennyiénél az elégtelen oxydatióra vezetik vissza a cystin képződését, hogy t. i. a kénnek ama része, mely rendes viszonyok között kénsavvá ég el, s mint kénsavső hagyja *) Correspondenzblatt f. württemb. Aerzte. 1856—57. *) Liebig’s Annalen. 96, 247. 2) Ein Beitrag z. Cystinurie. Wiener med. Presse. XXI. 917. 1878.

Next