Orvosi Hetilap, 1886. augusztus (30. évfolyam, 31-35. szám)

1886-08-01 / 31. szám

eg­­ 892 h­ rányában van a hiba, ez esetben is kitűnik abból, hogy a beteg önkénytes szemmozgásai szabatosan és rendesen folynak le és szem­­izommerevedések az akarat szerint történő szemmozgásoknál nem fordulnak elő. A magasabb agyféltekés idegközpontok közrejátszá­­sát a tünemények létrehozásában itt is kizárja az a körülmény, hogy az anaesthetikus testfél érző ideg-végkészülékei izgalmára a reflex szemmozgás-zavarok épen olyan élénken létrejönnek, mint a másik testfél illető végkészülékeinek izgatására, holott itten maga az izgatás az öntudat székhelyére nem jut el. Fontos következtetések vonhatók a fennebbi tapasztalati tényekből az associált szemmozgások központi ideg­mechanismusa benső berendezésének némely viszonyaira, melyeket az eddigi tapasz­talatok alapján csak sejteni, de bebizonyítani nem lehetett. A szemmozgás associáló centrum tudvalevőleg a negyedik agygyomor és a Sylvius-féle zsilipfenékben elhelyezett abduceuis — oculomotorius — trochlearis magvakban van. A két oldali magvak intercentralis rostok által vannak kapcsolatban egymással, melyek­nek sajátszerű elrendeződése hozza magával azt, hogy a két szem bizonyos izmai együttesen kapják e központokból beidegzésüket, a­minek következése az, hogy mindig együtt mozog a két szem. E szemmozgás associáló centrum — mint azt korábbi e tárgyú értekezéseimben kimutattam — a két hallóideg vestibularis ágaival áll reflex-kapcsolatban, mely reflex-befolyás az acustikusok részé­ről házinyúlnál oly nagy, hogy ha csak az egyik acustikust is elroncsolja az ember, az associáló centrum működése lehetetlenné válik és mindkét szemben maradandó strabismus keletkezik, a másik acustikus átmetszésére megszűnik ugyan a strabismus, de a szemek azután teljesen mozdulatlanok maradnak, noha teljesen ép az associáló centrum. Következtetni lehetett e kísérleti eredmények­ből azt, hogy a két szem labilis nyugalmi állása épen azáltal van feltételezve, hogy a két acusticuson keresztül a külvilágból szaka­­datlanul egyensúlyozó behatásoknak kell bejutni az associáló centrumokhoz, amely egyensúlyozó hatás körülbelül mind a két acustikus részéről egyenlő, mert ha egyik acustikus izgalma túl­haladja a másikat, azonnal megszűnik a bilateralis egyensúly a szemekben és associált bilateralis deviatiók vagy szemteke­rezgések támadnak. Azon sajátszerű szem-deviatiók keletkezését is, melyek a fej különböző helyzetbe hozatalát kísérik, úgy kellett magyarázni, hogy a fej különböző állásainál az acustikus hártyás labyrintinban végződő végkészülékei különbözőképen ingereltetnek és ezáltal hoz­zák létre az egyes fej­helyzeteknek megfelelő szemállásokat. Szintén az acustikus végek izgalmából kellett­­ levezetnem azon sajátszerű nystagmikus szemmozgásokat, melyeket a forgatott nyúl szemén forgás alatt és után észleltem. Hogy a levezetés helyes volt, megmutatta az a kísérleti tapasztalat, hogy a kikészített­ hár­tyás labyrinth direct érintése reflex nystagmust hozott létre. A hallóidegeknek e sajátszerű hatását a bilaterális szem­mozgásokra e kisérletek után valószínűnek kellett felvenni ember­nél is, directe kimutatni azonban nem lehetett. A fennebb elő­adott acustikus reflex-kísérletek tapasztalati adatai e­gystero­­epileptikusoknál első­sorban azért bírnak fontossággal, mert általuk embernél is sikerült kimutatni az acustikus hatás létezését az associált szemmozgásokra. Sőt e hangvilla-kísérletek eloszlathatják még azok­nak kételkedését is, kik — bár alaptalanul — azt hitték, hogy a hártyás labyrinthan nem lehet anélkül experimentálni, hogy egy­idejűleg az agya és szálakat is ne sértse az ember, hogy e miatt ama vivisectiókból nem lehet jogos következtetéseket levonni az acustikus vestibularis végeinek élettani szerepére. Egészen új világot derítenek a szemmozgás associáló ideg­centrum belső berendezésére a fennebbi észleletek közül a látó-, szagló-, ízlő- és tapintó ideg-végkészülékekről kiváltott reflex bilaterá­lis szemmozgások. Lássuk legelőször a látóideg reflexeket. Hogy a retina a szemmozgató idegközpontokkal reflex-kapcsolatban áll, régi tapasz­talat. A retinára eső fény reflex úton összehúzódást idéz elő az irisconstrictorokban, ezáltal a pupillát szűkíti. E tüneménynek tiszta reflex természetét, hogy t. i. a retina idegizgalma a látó­idegen át bemegy a központba és ott egyszerűen átcsapódik a megfelelő oculomotorius rostokra, senki kétségbe nem vonja. Nem úgy van a dolog egyéb retina reflexekkel. Ha az ember látóterében hirtelen fény villan­­meg, akaratlanul a fény­forrás felé fordul mind a két szem. E tünemény első pillanatra egyszerű reflexnek tűnik ugyan fel, mindazonáltal a legtöbb búvár hajlandó azt bonyolódottabb folyamatok gyanánt tekinteni, melyben bejátszik az agyféltekék, az öntudat, az előzetes betanulás szerepe is. Ha a fenn közölt retina reflex bilaterális szemmozgásokat közelebbről szemügyre veszszük, e viszonyokba bővebb belátást nyerhetünk. Ama kísérleti tények mindenekelőtt bizonyítják, hogy a retina úgy a belső, mint külső szemizmokkal reflex-kapcsolatban áll. A retina egyes helyeit érő igen gyenge fényingerek is reflex, még­pedig az egyes retina helyeknek mindig megfelelő reflex-össze­húzódást gerjesztenek bizonyos szemizmokban. Tiszta reflex termé­szetüket e mozgásoknak az bizonyítja, hogy létrejönnek azok az anaesthetikus szem retinájával is, hol a fényérzés öntudatra nem is jön, továbbá az, hogy keletkezésüket a beteg akarattal csak egy bizonyos fokig bírja legyőzni; a fényhatás bizonyos fokán túl hiába minden erőlködés. Az is kitűnik ama kísérletekből, hogy egyik oldali retina ingerlésére is mindig bilateralis szemmozgások támadnak, épen úgy mint egyik oldali hártyás labyrinth mechanicai érintésére mindig bilateralis nystagmus keletkezik. Nyilvánvaló tehát, hogy a reflex­kapcsolat a szemmozgás associáló centrum és a két retina között hasonszerű a két acustikus reggeli reflex-kapcsolathoz. A tény constatálása jelen értekezésben elegendő. Lesz alkalom még más­szor e reflex-kapcsolatok részletesebb berendezési viszonyaival bőveb­ben foglalkozni. A szagló, ízlő, tapintó idegvégekről kiváltható experimentális reflex szemteke-mozgások egészen új szempontokat keltenek fel a szemmozgás associáló centrum benső berendezésének viszonyait illetőleg. Ezek azt mutatják, hogy a szemmoz­gás associáló központi idegmechanismus reflex-összeköttetésben áll nemcsak a halló és látó, hanem a szagló, ízlő, tapintó, tehát valamennyi érző ideg-végkészü­lékekkel, még­pedig úgy, mint a halló és látó ideg-végkészülékek­kel bilateraliter. Ezen észleletek alapján sokkal egyetemesebb tekin­tetet nyerünk a szemmozgás associáló centrum berendezésére és annak élettani rendeltetésére. Másutt kifejtettük, fennebb jeleztük, hogy a két szem primár labilis nyugalmi állása reflex szemizom-beidegzés eredménye, még­pedig a két acustikus végekről. A fennebbi észleletek azt bizo­nyítják, hogy ily reflex-beidegzést fel kell vennünk valamennyi érző ideg-végkészülék részéről. A fényhullámok, hanghullámok, szag, íz, hő mechanikai mozzanatok bilaterális egyenletes hatásai egyetemlegesen gerjesztik az associáló centrumban azt a közép idegizgalmat, mely a két szemet éber állapotban bilateralis egyen­súlyban tartja. Ha a külső ható ok bilateralis egyenletes hatása megzavartatik, ha az egyik retinát valamely fényhatás, az egyik acustikus véget hanghatás stb. érinti, megszűnik a bilaterális egyensúly a szervekben

Next