Orvosi Hetilap, 1886. szeptember (30. évfolyam, 36-39. szám)

1886-09-05 / 36. szám

1 j3uDAPEST, 1886. 36. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre, 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 0. é. kr. Z3 EPTEMBER MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HÉTI LAP. j'ÍONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HABMIK CZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: L'óte Józsefit. Közlemény a budapesti kir. m. tudomány-egyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. Kísérletek a lépfene gyógyítására. — Hirschler Ágoston tr. Közlemény a berlini egyetemi élettani intézet vegytani dolgozdájából. (Vége.) — Kelemen Miksa tr. A pyridin gyógyhatásának értéke az asthmatikus roham és más dyspnoikus állapotoknál.— Könyvismertetés. Die Thomsen’sche Krankheit. (Myotonia congenita.) Von Prof. Dr. Wilhelm Erb, Director der medicinischen Klinik in Heidelberg. — Lapszemle. Idegvarrat. — Idegen testek a hólyagban. — A lapoczcsont ritka eltolatásáról. Tárcza : Rectori beszéd, melylyel a budapesti kir. m. egyetem rectori székét ez évi septemberhó 1-jén elfoglalta Korányi Frigyes tr., orvoskari tanár. — Heti szemle. Az egyetem új rectora és tanácsának beigtatása. — Babes V. tr. Felelet Högyes tanár észrevételeire — veszettség­tanulmányaim felett. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény a budapesti kir. m. tudomány- egyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. Kísérletek a lépfene gyógyítására1). Lőte József tr. egyetemi tanársegédtől. Ismeretes, hogy a fertőző betegségeket újabb időben bizonyos apró növényi szervezeteknek: a bacteriumoknak az állati testben megjelenésével és tömeges felszaporodásával hozzák okozati össze­függésbe. Az eddigi vizsgálatok alapján bátran ki is lehet mondani, hogy ez az összefüggés — legalább egyes esetekben — minden kétséget kizáróan meg van állapítva, s egyszersmind kitűzve az eszményi czél, melyre az okszerű gyógyításnak törekednie kell. Gyökerében vágni ketté a bajt: ez a gyógyítás eszményképe ! Olyan esetekben tehát, mikor kétségtelen, hogy valamely betegséget bacteriumok idéznek elő, a feladat az volna, hogy az ember kipusztítsa őket a testből, s ezáltal elejét vegye azon veszedelem­nek, melyet tömeges felszaporodásukkal az állati szervezetre okvetetlen hoznának. Világos azonban, hogy az orvosnak, — ha öntudatosan akar ez irányban működni, — ismernie kell e parányi szervezetek biológiai viszonyait és a különböző hatányok iránt magukviseletét az állati szervezeten kívül. Meg is kisértették a kérdés ezen olda­lára vonatkozó eddigi vizsgálatok eredményét gyakorlatilag érvé­nyesíteni, de a mennyiben a dolog az ú. n. antisepticumoknak a fertőző betegségek elleni belső alkalmazását illeti, mostanig leg­alább, alig számbavehető sikerrel. Hogy az ily természetű vizsgá­latok eredményéhez semmi gáncs ne férhessen, olyan fertőző beteg­ségben kell kipróbálni az antisepticumok hatását, a melyét könnyen elő lehet idézni mesterségesen, melynek lefolyása jellemző és azonossága biztosan ellenőrizhető. Ilyen próbaköve a bacterium-írtó szereknek a lépfene, mely — ha a beoltás szabatosan történt — kivétel nélkül halállal végződik; következőleg a betegség iránt fogékony állat életben maradása az illető szer hatásának biztos criteriuma. ’) Előadatott a »Természettudományi társulaté. 1886. ápril 2I-diki szakiilésén. Szükségtelen mondanom, hogy a szóban forgó betegséget egy pálczika alakú bacterium: a lépfene-bacillus idézi elő, mely oszlás által gyorsan elszaporodik a vérben, s részint az által idézi elő a halált, hogy a nyúltagybeli hajszálerekben a keringést meg­akasztja, részint pedig azáltal, hogy a vér élenyét elvonja, s az állati szervezetre mérgezőleg ható bomlástermékeket hoz létre. A betegségnek két szakát lehet megkülönböztetni: 1. a lappangó szak, mikor a baj még csak helybeli: mikor tehát a bacillusok még csupán az- oltás helyén és annak környékén a szövethézagokban tanyáznak ; 2. a tulajdonképi betegség szaka, mely akkor veszi kezdetét, mikor a bacillusok már a nedvkeringésbe jutottak. A gyógyítás feladata ez esetben egyfelől az, hogy elejét vegye a bacillusok vérbe jutásának, másfelől pedig az, hogy — ha már benne vannak — tenyészésüket megakadályozza, s ezáltal kártékony hatásuk kifejtését lehetetlenné tegye. A feladat első felét erélyesen ható roncsoló szerek segélyével, minő a higanychlorid, iod, maró ásványsavak stb. a betegség első szakában sikeresen meg lehet oldani, de a máso­dikban helyi alkalmazásuk semmi haszonnal sem jár. Ilyenkor csak valamely a nedvkeringésbe juttatott bacterium-irtó szer segíthet a bajon, feltéve természetesen, hogy változatlanéi jut be a vérbe és olyan mennyiségben, mely egyfelől a bacillusokat meg képes ölni, de másfelől az illető állat életét nem veszélyezteti. A szóban forgó betegség helyi gyógyítását egészen tekinte­ten kívijl hagyva, csupán azon kérdést igyekeztem kísérletileg eldön­teni, váljon az alább felsorolt szerek valamelyikének a vérbe jutta­tása által nem lehetne-e a fennebb kijelölt feladatnak eleget tenni. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy az eredmény negativ lett. Mint­hogy azonban a kérdés eldöntésének az öntudatos kísérletezésen és a tapasztalati próbálgatáson kívül más módja nincs: talán nem lesz egészen felesleges e különben eléggé fáradságos vizsgálatok eredményét röviden közlenem. Az a haszna legalább meg lesz, hogy valaki más, ki netalán hasonló czélú kísérletezésre határozza el magát, nem keres ott, a hol én hiába kutattam. * * •fi 36 T

Next

/
Thumbnails
Contents