Orvosi Hetilap, 1886. szeptember (30. évfolyam, 36-39. szám)
1886-09-05 / 36. szám
I. Gyógyító kísérletek chlor-, iod- és bromvegyületekkel. I. Sósav. 1882. October 4-én 12 ó. 30 p. Beoltása egyik egyik malacz füle tövébe C15 kcm. vízzel feleresztett lépfenés vér fecskendeztetik. October 5-én A fülből eresztett vérben nem mutatkozik bacillus. » 12 ó. 3 kcm. 10%-os sósav fecskendeztetik bőr alá. A fülből eresztett vérpróbában egy bacillus találtatik. Minden egyes látótérben mutatkoznak bacillusok. » 5 6-3 kcm. 50%-os sósav fecskendeztetik bőr alá. » » 5 ó. 20 p.— Halál. Bonczolatkor mindkét állat vérében és lépében számtalan lépfene-bacillus találtatik. A Malacznál a tulajdonképeni betegség tartama megközelítőleg sem állapítható meg, mert — mint fennebb látók — a vérnek első ízben történt megvizsgálásakor a jellemző pálczika alakú szervezetek már meglehetős számmal mutatkoztak, s ezután 4 ó. 30 p. múlva bekövetkezett a halál, B) Malacznál ellenben, ha a betegséget akkor tekintjük nyilvánvalónak, mikor egy vérpróbában az első bacillus megjelenik, a baj tartama körülbelől 5 ó. 30 p.-nyinek számítható, a betegség lappangó szakát tekinteten kívül hagyva. Tehát egészen szabályos lefolyású lépfenében pusztult el. Miből következik, hogy ha a lépfene bacillusok már tekintélyes számmal vannak a vérben, a fennemlített adagban (3 kcm. 10 °/0, so°/C-os) befecskendezett sósav a betegség lefolyásáés semmit sem képes változtatni. S ezen nincs is mit csodálkozni, mert Koch vizsgálatai szerint sósav a spórákat 2°/o-os töménységben még akkor is csak 6 nap alatt * pusztítja el, ha a tenyésztő folyadékban közvetlen érintkezésbe hozatik velük. Ez a vizsgálat csak a spórák ellenálló képességére vonatkozik, s minthogy az eleven állat vérében a spórák ivadékai, bacillusok keringenek, a két rendbeli kísérlet eredménye nem vethető össze, tudva, hogy a spórák a bacillusoknál nagyobb ellenálló képességgel vannak felruházva. De vannak olyan kísérletek is, melyek azt bizonyítják, hogy a-n°/C-os sósav magukat a bacillusokat elpusztítja, ha közvetlen érintkezésbe jut velük. Csakhogy épen itt a bökkenő! Ismeretes ugyanis, hogy a sósav, általában a chlor, az eleven állat vérébe mint olyan be nem juthat, hanem chloros sók alakjában járja meg a szervezetet, melyek pedig bacillus-irtó szerek gyanánt alig tekinthetők, mert pl. a chlomatrium a spórák fejlődését még akkor sem akasztja meg teljesen, ha tömege olyan arányban áll a tenyésztő folyadék mennyiségéhez, mint 1 : 24-hez. Mindezeket megfontolva, a fennebbi kísérlet ismétlése nem látszott észszerűnek. 2. Iodoform. Érdekesnek ígérkezett ezen, a sebek gyógyításában kivált akkor nagyon divatos antisepticum hatását megkísérteni, habár eleve is gondoltam már, hogy alig lesz valami hatása. Két kísérletet tettem, vele. Egyik esetben, 1882. September 26-dikán egy tengerimalacz fülébe lépfenés vért oltottam. A következő nap d. e. 10 ó. 15 p.-kor a bántatlan fülből eresztett vérpróbában sok bacillust lehetett górcső segélyével látni. Ekkor a ház bőre alá 1 cgm. iodoformot fecskendeztem 2 kcm. édes mandolaolajban feloldva. Egy órával később ismételtem az adagot. Délben nehézlégzés tünetei közt beállott a halál. Bonczolatkor anthrax-lelet. A másik esetben 1882. sept. 26-dikán d. u. 12 e. 55 perczkor egy tengeri malacz hátbőre alá 5 mgm. iodoformot fecskendeztem, kom. édes mandolaolajban oldva. 2 órával később, mikorra a iodoform bejuthatott már a vérbe, lépfenés vért oltottam az állat fülébe. Aznap két órai időközzel még kétszer ismételtetett a iodoform-befecskendezés a fennebbi adagban, valamint a következő nap délelőttjén is. Délben az oltás helyéről kiszivárgó savóban bacillusok mutatkoztak, a másik fülből eresztett vérben azonban még nem jelentek volt meg. A fennebbi iodoform adag ismételtetik. Délután 4 órakor a fülből eresztett vérben bacillusok mutatkoztak, mégpedig minden 4-5-dik látótérben egy-egy. Estig kétszer ismételtem meg a iodoform-befecskendést. A két nap alatt összesen 40 mgm. iodoformot kapott az állat. Harmadnap reggel halva és meredten találtatott. A bonczolásból kitűnt, hogy a halál oka minden kétségén kívül lépfene volt. 3. Iodoform és bromoform. ,1882. sept. 26-dikán 12 ó. 56 p.-kor egy tengerimalacz bőre alá 5 mgm. iodoformot fecskendeztem, zsíros olajban oldva. Két órával később lépfenés vért oltottam a fül bőre alá. Másnap d. u. 3 ó. 50 p.-kor a jobb fülből eresztett vérpróbában sok bacillus mutatkozott górcső alatt. Ekkor az állatot üvegharang alatt ,bromoform gőz hatásának tettem ki, minek következtében 6 percz múlva teljes bódulat állott be, mely állapotban 4 perczig tartottam. Ekkor szabad levegőre tettem, hol csakhamar felébredett, 25 percz múlva azonban halál következett be, melyet egészen szabályos lefolyású lépfene vont maga után. E kísérletek tehát azt bizonyítják, hogy a iodoform, az előadott módon és mennyiségben alkalmazva, sem magára, sem pedig a bromoformmal kapcsolatban nem képes a lépfene lefolyását még csak módosítani sem, nemhogy kifejlődését meg tudná akadályozni, vagy a már kifejlődött bajt elnyomná. A hatástalanság oka kétségen kívül azon vegyi átalakulásokban keresendő, melyeket a iod és brom az élő állat nedvkeringésében szenved. Ismeretes ugyanis, hogy a iodoform részint iodfehérje, részint pedig iodkalium és iodnatrium alakjában jut be a vérbe. E vegyi termékek közül pedig a iodkalium, Koch vizsgálatai szerint, 5 u/С -os vizes oldatban egészen hatástalan a lépfene-spórákra, valamint a bromkalium is. Valószínűleg ugyanez áll a iodnatriumról és bromnatriumról is. Arra nézve, hogy a jodfejérje a szervezeten kívül minő hatást képes a bacteriumokra kifejteni, tudtommal nincsenek kísérletes vizsgálatok, de alig gondolható, hogy tenyészésüket gátolná. II. Gyógyító kísérletek nehézfémek vegyületeivel. 1. Higanychlorid. Mielőtt saját kísérleteim eredményét előadnám, itt lesz helyén megemlékeznem röviden azon vizsgálatokról, melyeket Koch ’ a higanychlorid fertőztelenítő hatására nézve az állati szervezeten kívül végzett, s megismertetnem élő állatokon tett kísérleteit e szerrel. Azt tapasztalta, hogy ha a tenyésztő talajhoz, pl. vérsavóhoz higanychloridot kevert, s az így előkészített anyagba lépfene-spórát ültetett, módosulást szenvedett a tenyészés. Mégpedig, ha a higanychlorid mennyisége olyan arányban volt a vérsavóhoz, mint i . i.ooo,ooo-hoz, már észrevehetőleg megkésett a spórák kikelése . Idő Tengerimalacz B) Tengerimalacz Oct. 6-án reggel 8 ó.Meglehetős számú bacillus a fül vérében.— » 12 ó. 30 p. Halál. » 4 ó. 20 p.— l) Mittheil, aus d. Kaiser!. Gesundheitsamte. I. k.