Orvosi Hetilap, 1886. szeptember (30. évfolyam, 36-39. szám)

1886-09-05 / 36. szám

I. Gyógyító kísérletek chlor-, iod- és bromvegyületekkel. I. Sósav. 1882. October 4-én 12 ó. 30 p. Beoltás­a egyik­ egyik malacz füle tövébe C15 kcm. vízzel fel­eresztett lépfenés vér fecskendeztetik­. October 5-én A fülből eresztett vérben nem mutatkozik bacillus. » 12 ó. 3 kcm. 10%-os sósav fecs­­kendeztetik bőr alá. A fülből eresztett vérpróbá­ban egy bacillus találtatik. Minden egyes látótérben mutatkoznak bacillusok. » 5 6-3 kcm. 50%-os sósav fecs­­kendeztetik bőr alá. » » 5 ó. 20 p.— Halál. Bonczolatkor mindkét állat vérében és lépében számtalan lépfene-bacillus találtatik. A­ Malacznál a tulaj­donképeni betegség tartama megközelí­tőleg sem állapítható meg, mert — mint fennebb látók — a vér­nek első ízben történt megvizsgálásakor a jellemző pálczika alakú szervezetek már meglehetős számmal mutatkoztak, s ezután 4 ó. 30 p. múlva bekövetkezett a halál, B) Malacznál ellenben, ha a betegséget akkor tekintjük nyilván­valónak, mikor egy vérpróbában az első bacillus megjelenik, a baj tartama körülbelől 5 ó. 30 p.-nyinek számítható, a betegség lappangó szakát tekinteten kívül hagyva. Tehát egészen szabályos lefolyású lépfenében pusztult el. Miből következik, hogy ha a lép­­fene bacillusok már tekintélyes számmal vannak a vérben, a fenn­említett adagban (3 kcm. 10 °/0, so°/C-os) befecskendezett sósav a betegség lefolyásáés semmit sem képes változtatni. S ezen nincs is mit csodálkozni, mert Koch vizsgálatai szerint sósav a spórákat 2°/o-os töménységben még akkor is csak­­ 6 nap alatt * pusztítja el, ha a tenyésztő folyadékban közvetlen érintkezésbe hozatik velük. Ez a vizsgálat csak a spórák ellen­álló képességére vonatkozik, s minthogy az eleven állat vérében a spórák ivadékai, bacillusok keringenek, a két rendbeli kísérlet eredménye nem vethető össze, tudva, hogy a spórák a bacillusok­­nál nagyobb ellenálló képességgel vannak felruházva. De vannak olyan kísérletek is, melyek azt bizonyítják, hogy a-n°/C-os sósav magukat a bacillusokat elpusztítja, ha közvetlen érintkezésbe jut velük. Csakhogy épen itt a bökkenő! Ismeretes ugyanis, hogy a sósav, általában a chlor, az eleven állat vérébe mint olyan be nem juthat, hanem chloros sók alakjában járja meg a szervezetet, melyek pedig bacillus-irtó szerek gyanánt alig tekinthetők, mert pl. a chlom­atrium a spórák fejlődését még akkor sem akasztja meg teljesen, ha tömege olyan arányban áll a tenyésztő folyadék mennyiségéhez, mint 1 : 24-hez. Mindezeket megfontolva, a fennebbi kísérlet ismétlése nem látszott észszerűnek. 2. Iodoform. Érdekesnek ígérkezett ezen, a sebek gyógyításában kivált akkor nagyon divatos antisepticum hatását megkísérteni, habár eleve is gondoltam már, hogy alig lesz valami hatása. Két kísérletet tettem, vele. Egyik esetben, 1882. September 26-dikán egy tengerimalacz fülébe lépfenés vért oltottam. A következő nap d. e. 10 ó. 15 p.-kor a bántatlan fülből eresztett vérpróbában sok bacillust lehetett gór­cső segélyével látni. Ekkor a ház bőre alá 1 cgm. iodoformot fecs­kendeztem 2 kcm. édes mandolaolajban feloldva. Egy órával később ismételtem az adagot. Délben nehézlégzés tünetei közt beállott a halál. Bonczolatkor anthrax-lelet. A másik esetben 1882. sept. 26-dikán d. u. 12 e. 55 perczkor egy tengeri malacz hátbőre alá 5 mgm. iodoformot fecskendeztem,­­ kom. édes mandolaolajban oldva. 2 órával később, mikorra a iodoform bejuthatott már a vérbe, lépfenés vért oltottam az állat fülébe. Aznap két órai időközzel még kétszer ismételtetett a iodoform-befecskendezés a fennebbi adagban, valamint a követ­kező nap délelőttjén is. Délben az oltás helyéről kiszivárgó savó­ban bacillusok mutatkoztak, a másik fülből eresztett vérben azon­ban még nem jelentek volt meg. A fennebbi iodoform adag ismételtetik. Délután 4 órakor a fülből eresztett vérben bacillusok mutatkoztak, még­pedig min­den 4­-5-dik látótérben egy-egy. Estig kétszer ismételtem meg a iodoform-befecskendést. A két nap alatt összesen 40 mgm. iodo­formot kapott az állat. Harmadnap reggel halva és meredten találtatott. A bonczolásból kitűnt, hogy a halál oka minden kétsé­­gén kívül lépfene volt. 3. Iodoform és bromoform. ,1882. sept. 26-dikán 12 ó. 56 p.-kor egy tengerimalacz bőre alá 5 mgm. iodoformot fecskendeztem, zsíros olajban oldva. Két órával később lépfenés vért oltottam a fül bőre alá. Másnap d. u. 3 ó. 50 p.-kor a jobb fülből eresztett vérpróbában sok bacillus mutatkozott górcső alatt. Ekkor az állatot üvegharang alatt ,bromoform gőz hatásának tettem ki, minek következtében 6 percz múlva teljes bódulat állott be, mely állapotban 4 perczig tartottam. Ekkor szabad levegőre tettem, hol csakhamar felébre­dett, 25 percz múlva azonban halál következett be, melyet egészen szabályos lefolyású lépfene vont maga után. E kísérletek tehát azt bizonyítják, hogy a iodoform, az elő­adott módon és mennyiségben alkalmazva, sem magára, sem pedig a bromoformmal kapcsolatban nem képes a lépfene lefolyását még csak módosítani sem, nemhogy kifejlődését meg tudná akadá­lyozni, vagy a már kifejlődött bajt elnyomná. A hatástalanság oka kétségen kívül azon vegyi átalakulások­ban keresendő, melyeket a iod és brom az élő állat nedvkerin­gésében szenved. Ismeretes ugyanis, hogy a iodoform részint iod­­fehérje, részint pedig iodkalium és iodnatrium alakjában jut be a vérbe. E vegyi termékek közül pedig a iodkalium, Koch vizsgálatai szerint, 5 u/С -os vizes oldatban egészen hatástalan a lépfene-spórákra, valamint a bromkalium is. Valószínűleg ugyanez áll a iodnatrium­­­ról és bromnatriumról is. Arra nézve, hogy a jodfejérje a szerve­zeten kívül minő hatást képes a bacteriumokra kifejteni, tudtom­mal nincsenek kísérletes vizsgálatok, de alig gondolható, hogy tenyészésüket gátolná. II. Gyógyító kísérletek nehéz­fémek vegyületeivel. 1. Higanychlorid. Mielőtt saját kísérleteim eredményét előadnám, itt lesz helyén megemlékeznem röviden azon vizsgálatokról, melyeket Koch ’­ a higanychlorid fertőztelenítő hatására nézve az állati szervezeten kívül végzett, s megismertetnem élő állatokon tett kísérleteit e szerrel. Azt tapasztalta, hogy ha a tenyésztő talajhoz, pl. vérsavóhoz higanychloridot kevert, s az így előkészített anyagba lépfene-spórát ültetett, módosulást szenvedett a tenyészés. Még­pedig, ha a higany­chlorid mennyisége olyan arányban volt a vérsavóhoz, mint i . i.ooo,ooo-hoz, már észrevehetőleg megkésett a spórák kikelése .­­ Idő Tengerimalacz B) T­engerimalacz Oct. 6-án reggel 8 ó.Meglehetős számú bacillus a fül vérében.— » 12 ó. 30 p. Halál. » 4 ó. 20 p.— l) Mittheil, aus d. Kaiser!. Gesundheitsamte. I. k.

Next