Orvosi Hetilap, 1886. október (30. évfolyam, 40-44. szám)
1886-10-03 / 40. szám
13uDAPEST, 1886, 40. SZ. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. CTOBER MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. Mónis külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. HARMINCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Babes Victor tnr. Némely kórszövettani módszerekről és azok segítségével elért eredményekről. — Török Gábor orvosnövendék vizsgálatai nyomán közli Bókai Árpád tnr. Közlemények a kolozsvári m. k. tudomány-egyetem általános kórtani és gyógyszertani intézetéből. Idült mérgezés amylnitrittel. (Vége.) — Salgi Jakab tr. » A szivárványhártya mozgási zavarának egy neméről« szóló czikkemhez. — Könyvismertetés. Purjesz Zsigmond tr. Handbuch der historisch-geographischen Pathologie von Dr. August Hirsch, Prof. d. Medicin in Berlin. (Vége.) — Lapszemle. Egy antisepticus kötszerről. — A vesetályog előleges kórisméje. — Epilepsia a hallideg ingerlésére. — Vérzések az arteria meningea médiából. — A kásadag egyszerű kiirtási módja. — Magas hólyagmetszés. — Közös felülét alákötése. Tárcza : Schwimmer Ernő Jr. A bőrgyógyászat befolyása a többi orvos-gyógytudományi szakokra. (Vége.) — Heti szemle. Cholera a fővárosban. — Az aseptol fertőztelenítő tulajdonságai. — A »pain expeller« mérgező hatása. — Vegyesek. — Pályázatok. Némely kórszövettani módszerekről és azok segítségével elért eredményekről. Babes Victor tr. egyetemi ny. rk. tanártól.1) A kórszövettannak azon része, mely a bacteriumok viszonyával a szövetekhez foglalkozik, az utóbbi időben előszeretettel műveltetett, annak tanulmányozása új módszerek, tökéletesebb gózcsövek és új festési technika által nemcsak hogy elő lett segítve, hanem egyedül e módszerek fejlődése tette lehetővé az ilynemű vizsgálat végzését. A módszerek fejlődése bizonyos tekintetben egyoldalú volt és a kórszövettan más nem kevésbé fontos tárgyai még a legutóbbi időig egyszerű és sok tekintetben elégtelen technikai apparátussal rendelkeztek. Ezen körülmény engem arra vezetett, hogy több oly módszert, mely eddigelé csak a kórtan egyik vagy másik ágánál, nevezetesen a bacteriumok vizsgálatánál volt használatban, ezen tudomány más ágainál is alkalmazzam. Azonkívül egyes, eddig a kórszövettanban még nem használt festékeket több vagy kevesebb sikerrel vettem használatba. Már négy év előtt ajánlottam a safranin használatát kóros szövetek tanulmányozására. Ezen testanyag előnyei e czélra azóta általánosan el vannak ismerve. Flemming a festés előtt a szöveteket osmiumsav-keverékkel kezelte. Magam Flemming közlése előtt szintén osmiumsavval kezelt szövetrészeket safraninnal festettem és az által egyes érdekes viszonyokat voltam képes felismerni, melyek más módszerek által is, — habár kevésbé tisztán — megállapíthatók. így például ezen módszer segítségével igen szépen constatálhattam a felhámban azon sejtreczézetet, mely részben festenyzett, részben nem festett sejtekből és nyúlványaiból áll, s mely az irhában levő hasonló sejtekkel összefügg. Midőn ezen leletet Waldeyerrel közöltem, arra figyelmeztetett, hogy Reby vele előzetesen hasonló leleteket közölt, melyeket azonban a nyilvánosságra nem hozott. Hasonlóképen ezen módszer segítségével a vese glomerulusait előnyösen lehet tanulmányozni és ennek segítségével állapíthattam meg, hogy a belépő ütér szűkül és egy sima izomsejtekből álló gyűrűt képez, mely az ütér hártyái vastagulásának eredménye. Ezután az ütér ampullaszerűen tágul, míg izom elemei nagy fokban csökkennek. A tágulat kúpalakú és az edénykacsok a kúp alapjából indulnak ki. Hasonló elrendezést mutat az elvezető ütér. Számos esetben volt alkalmam tapasztalni, miszerint épen ezen eddigelé le nem írt izomgyűrű és ampulla a glomerulusok különböző kóros változásának kiinduló pontjai, így gyermekek vesebántalmánál többnyire a glomerulus hilusa a sejtszaporodás első székhelye. Az ampulla falzata az, mely sokszor kerinyés elfajulásnál vagy arteriosclerosisnál elsősorban van bántalmazva, minek oka kétségtelenül az ott pangó vér, melynek kóros hatányai a tág és gyenge falzatú ampullát nagyobb fokban károsítják, mint a vese többi edényeit. Újabban a safranint oly alakban használom, hogy belőle fölös mennyiségben destillált vízbe teszek és hozzá 2°/C-os anilinolajat töltök, az egészet körülbelül 6o°-ra melegítem és még meleg állapotban leszűröm. Ez által oly oldatot nyerek, mely sokkal töményebb mint a vizes oldat, sokkal gyorsabban fest, — körülbelül egy perez alatt — s vele igen szép állandó készítmények nyerhetők. A metszetek a festés után rövid időre alkoholba, szegfűszegolajba jönnek és itatós papirossal alapos kiszárítás után canadabalzsamba teendők el. Ezen festés összekötve a Flemming-féle keményítési móddal, oly képeket ad, melyek jó picrocarmin festésre emlékeztetnek, csakhogy fényesek és átlátszók, az indirect magoszlást szépen előtüntetők és így általános használatra talán a legajánlatosabb. Ezen festés, nevezetesen a már előbb leírt előnyein kívül szép vöröses viola színben előtünteti a meszes beszűrődést; különösen azonban ezen festés oly bacteriumokat tartalmazó szövetek alapfestésére ajánlható, melyek safraninnal nem festetnek; hasonló intensív festés nyerhető coccinin vizes oldatával. Még előnyösebb ezen safranin használata bizonyos kóros változások isolált előállítására. Ezen czélból a safraninnal alaposan festett szövetek egy perezre bromkalium- vagy iodkalium-oldatba jönnek. Ha innen alkoholba és szegfűolajba vitetnek, a festék bizonyos elemek kivételével, a szövetből kivonatik. Festve maradnak például a mészszel beszűrődött részek, így meszesen beszűrődött máj-40 *) Előadatott a budapesti kir. orvosegyesület 1886. évi május hó 29-dikén tartott ülésében.