Orvosi Hetilap, 1886. október (30. évfolyam, 40-44. szám)

1886-10-03 / 40. szám

ban az elmeszesedett helyek szép rózsaszínben látszanak, míg a többi szövet nincsen festve. Eddig tudomásom szerint mészszel beszűrődött májról az irodalomban nincs említés téve. Ezen máj a czombcsont lobjában és roncsoló gümőkóros czombizületi lobban szenvedő fiatal ember­nél találtatott. Más szervekben meszes beszűrődés nem találtatott. A máj valamivel nagyobb volt, szürkés-barna és a központi vissz­érnek megfelelőleg szürkés-sárgás foltokat mutatott, mi­által a szerecsendió-rajzolat sajátságos alakja támadt. A kés a májba bemetszésnél serczeg, a máj felülete tapintásra is sajátságos homok­szerű benyomást tesz. Közönséges festési módszerekkel a górcsövi kép semmi különöst nem mutat, de kalilúggal kezelve a beszűrő­dött részletek erősen kiemelkednek és tüzetes vizsgálatnál kiderül, hogy a központi visszértől kiindulólag mészsók töltik ki a köz­ponti hajszáledények nagy részét és hasonló sók a májsejtekben is rakódnak le. A só természetének megítélésére Plósz m­r. tanácsa szerint jártam el és kiderült, hogy szénsavas és phosphorsavas mész képezték a lerakódás legnagyobb részét. Sokkal szebb eredményt nyújtott a festés safraninnal. Evvel az elmeszesedett részek, nevezetesen a sejtek sötétvörösre festettek, magvuk a só kivonása után sem jelenik meg. Az elfajult terület környékén egy nem színezhető gyűrű van, melynek meg­felelőleg a sejtek határai elmosódottak és mag­ nélküliek, de mész­­sót nem tartalmazók. Ezen lelet kétségtelenül mészfelszívódásra és utólagos lerakódásra vezethető vissza, a­mint azt Virchow is, ki készítményeimet látta, feltételezi, habár az, hogy ezen esetben a lerakódás miért történt a májban, melyben az még eddig nem találtatott, megfejtetlen marad. A safranin-iod-kezelés még más diagnosticus szempontból fontos, nevezetesen az actinomyces bunkós képleteinek festésére. Ezen képletek, melyek nagy fokban múlékonyak, s melyekről különben nehéz állandó készítményeket nyerni, e módszerrel szép sárgás-vörös színben mutatkoznak. E czélra gyanús genyet vastag rétegben, vagy szétzúzott actinomyces-szemcséket fedőlemezen gyorsan kiszárítunk, azokat 24 óráig anilin-olajos safraninnal kezel­jük, s azután iod­iodkalium alcohollal és szegfű­olajban színtelenít­­jük. E kezelés által leginkább a bunkók festetnek szépen és így oly genyben is, melyben szabad szemmel actinomyces-szemek nem találtattak, az actinomycosis kórismézhető. Ezen utóbbi czél azon­ban a Gram-féle festési mód szerint még jobban elérhető. Magam a múlt év kezdetén ajánlottam ezen czélra a Gram-féle festési módot, melyet most már Bécsben, Berlinben és Párisban előnynyel használnak. E festés főelőnye abban áll, hogy általa ott is kór­ismézhető az actinomyces, hol szemcsék nem találtatnak. Hasonló­képen a festés által a szövetben is constatálható az actinomyces terjedése. Mindenki, a­ki actinomycosissal foglalkozott, tudja, mily nehéz néha, nevezetesen kevés genyben, a szemcséket megtalálni. A safraninnal vagy Gram szerint való kezelés ily esetben is czél­­hoz vezethet. Az ily genyben t. i. rendesen sokkal több a mycelium­­fonal mint a kész sugáralak. E fonalak és részletei Gram szerint a legpr­egnánsabban előtűnnek, feketés­kékkel vannak festve és sajátságos alakjuk és csoportosulásuk által felismerhetők. Kevéssé jártas vizsgáló ezen pálczikákat és fonalakat gümőkóros bacillusok­­kal vagy spirillumokkal fogja összetéveszthetni. Azon jellegek, melyek véleményem szerint a kórismét biztosítják, következők. Vastagabb vagy vékonyabb, a gümőkóros bacillusoknál valamivel vastagabb, erősen szemcsés, hajlott pálc­ikák és fonalak nevezete­sen, ha az utóbbiak sűrű hullámzatos lefutást mutatnak, továbbá ha több ilyen képlet sűrű fonatot képez, melyben egyes tagok mások majdnem derékszög alatt származó valódi ágait képezik; ha ezek igen csekély számban fordulnak elő, az actinomycosisra jellegzetesek. Többnyire azonban ezen finom fonalak mellett talál­hatók még finom pergével kezdődő, vastaguló, a leptothrix bucca­­lisra emlékeztető és bunkósan végződő fonalak, melyek szintén igazi elágazodást mutathatnak. Sokszor a vékonyabb fonalak is bunkósan vagy gomb­ alakban végződnek. Hasonlóképen oly metsze­tekben, melyekben sugár­alakok hiában kerestetnek, az említett képletek szétszórva, néha nagy, sárgás, egynemű sejtekben foglalva találhatók. Ezen festés segítségével úgy, mint tenyésztések alapján nem vagyok hajlandó a most dívó nézetet elfogadni, miszerint az actinomyces a tulajdonképeni bacteriumokhoz tartoznék, úgy mint azt sem, hogy a bunkós képletek elfajulási alakok volnának. Lehet látni, hogy a vastagabb fonalak nem egyöntetűek, ha­nem hogy rajtuk egy safranin által festhető hüvely és belsejükben bizonyos körökben egyenlő nagyságú szemcsék vannak, melyek a fonal vastagságát túlhaladják. Ezen fonalak végén jelentéktelen bunkós vagy gombszerű vastagulás van, ez azután még fedve van egy vastag, hyalin-rétegféle sapkával, mely Gram szerint nem fest­hető. Nekem úgy látszott, mintha ezen sapka felületén finom szemölcsös nyúlványok volnának. Többször volt alkalmam tapasz­talni, hogy az actinomyces mellett a tályogok fajzatában és szom­szédságában, nevezetesen a véredényekben másféle bacteriumok is voltak. Egyszer a streptococcus pyogenest, más esetben a staphylo­coccus aureust tenyésztés által ismerhettem fel, így egy Virchow­­nál előfordult esetnél, csak kevés geny állott rendelkezésemre, melyben szemcsék nem voltak, de a melyben az említett képletek nagy számban voltak jelen. Későbben más tályognyitás alkalmával szabad szemmel látható szemcsék is találtattak. Lumniczer t­r. kórodáján nem rég előfordult esetnél Haberern Jr. már a kórodai képből majdnem biztossággal volt képes actinomycosisra tenni a kórismét. Az egy kis tályogból származott genyből fedőlemez­készítményeket készítettem és ott is a finom fonalakból képes voltam a kórismét megállapítani, mielőtt szemcséket találtam volna. A Gram-féle festési módszer azonkívül még ajánlatos a hyalin, elszarusodott képletek és bizonyos szederyszerű húgyhenge­­rek isolált festésére. Áttérek egy más fertőszerre, mely úgy általános, mint speciá­lis czélokra előnynyel használható. Ez neutralis anilin-festék, mely alos és savi anilin-festék keverékéből áll. Használtam különféle ilynemű készítményeket és azt találtam, hogy ezek nemcsak egye­sítik az alos és savi anilinszinek jellegzetes festési tulajdonságait, hanem hogy bizonyos képleteket egész sajátságos módon festenek. Meglepő eredményeket értem el például azon közönyös keverék­kel, melyet Ehrlich a vér neutrophyl szemcséinek festésére hasz­nál. E testanyag egyenlő mennyiségű savi fuchsin, methyl-zöld és orangeből van összetéve. Használata annyiban kissé komplicált, hogy a folyadék csak középső rétegeiben képez tiszta oldatot, úgy hogy mindig pipettával kell a folyadék közepéből vennünk. Az ezen oldatban fél óráig, egészen egy napig színezett metszetek vízzel, alkohollal s bergamotta-olajjal minél gyorsabban kezeltetnek. Górcső alatt megállapíthatjuk, hogy majdnem minden szövet­alkatrész e módszer által különbözőképen jellegzetes módon van festve, így a vörös vértestecsek metszeteken narancsszínűek, a több­sejtű leucocysták magva zöld, protoplasmája stenna, az egymagvú sejtek magva aczélszürke, protoplasmája rózsaszínű, a »Mastrellen« protoplasmája kékes, az eosinophyl-sejtek protoplasmája feketés­­barna. A kötőszövetben három lényegesen különböző rostot külön­böztethetni meg, ú. m. carminpiros, aczélszürke és szép terra stenna színű rostot, a kötőszövetben lévő sejtek is lényegesen különböző­

Next