Orvosi Hetilap, 1886. október (30. évfolyam, 40-44. szám)
1886-10-03 / 40. szám
ban az elmeszesedett helyek szép rózsaszínben látszanak, míg a többi szövet nincsen festve. Eddig tudomásom szerint mészszel beszűrődött májról az irodalomban nincs említés téve. Ezen máj a czombcsont lobjában és roncsoló gümőkóros czombizületi lobban szenvedő fiatal embernél találtatott. Más szervekben meszes beszűrődés nem találtatott. A máj valamivel nagyobb volt, szürkés-barna és a központi visszérnek megfelelőleg szürkés-sárgás foltokat mutatott, miáltal a szerecsendió-rajzolat sajátságos alakja támadt. A kés a májba bemetszésnél serczeg, a máj felülete tapintásra is sajátságos homokszerű benyomást tesz. Közönséges festési módszerekkel a górcsövi kép semmi különöst nem mutat, de kalilúggal kezelve a beszűrődött részletek erősen kiemelkednek és tüzetes vizsgálatnál kiderül, hogy a központi visszértől kiindulólag mészsók töltik ki a központi hajszáledények nagy részét és hasonló sók a májsejtekben is rakódnak le. A só természetének megítélésére Plósz mr. tanácsa szerint jártam el és kiderült, hogy szénsavas és phosphorsavas mész képezték a lerakódás legnagyobb részét. Sokkal szebb eredményt nyújtott a festés safraninnal. Evvel az elmeszesedett részek, nevezetesen a sejtek sötétvörösre festettek, magvuk a só kivonása után sem jelenik meg. Az elfajult terület környékén egy nem színezhető gyűrű van, melynek megfelelőleg a sejtek határai elmosódottak és mag nélküliek, de mészsót nem tartalmazók. Ezen lelet kétségtelenül mészfelszívódásra és utólagos lerakódásra vezethető vissza, amint azt Virchow is, ki készítményeimet látta, feltételezi, habár az, hogy ezen esetben a lerakódás miért történt a májban, melyben az még eddig nem találtatott, megfejtetlen marad. A safranin-iod-kezelés még más diagnosticus szempontból fontos, nevezetesen az actinomyces bunkós képleteinek festésére. Ezen képletek, melyek nagy fokban múlékonyak, s melyekről különben nehéz állandó készítményeket nyerni, e módszerrel szép sárgás-vörös színben mutatkoznak. E czélra gyanús genyet vastag rétegben, vagy szétzúzott actinomyces-szemcséket fedőlemezen gyorsan kiszárítunk, azokat 24 óráig anilin-olajos safraninnal kezeljük, s azután iodiodkalium alcohollal és szegfűolajban színtelenítjük. E kezelés által leginkább a bunkók festetnek szépen és így oly genyben is, melyben szabad szemmel actinomyces-szemek nem találtattak, az actinomycosis kórismézhető. Ezen utóbbi czél azonban a Gram-féle festési mód szerint még jobban elérhető. Magam a múlt év kezdetén ajánlottam ezen czélra a Gram-féle festési módot, melyet most már Bécsben, Berlinben és Párisban előnynyel használnak. E festés főelőnye abban áll, hogy általa ott is kórismézhető az actinomyces, hol szemcsék nem találtatnak. Hasonlóképen a festés által a szövetben is constatálható az actinomyces terjedése. Mindenki, aki actinomycosissal foglalkozott, tudja, mily nehéz néha, nevezetesen kevés genyben, a szemcséket megtalálni. A safraninnal vagy Gram szerint való kezelés ily esetben is czélhoz vezethet. Az ily genyben t. i. rendesen sokkal több a myceliumfonal mint a kész sugáralak. E fonalak és részletei Gram szerint a legpregnánsabban előtűnnek, feketéskékkel vannak festve és sajátságos alakjuk és csoportosulásuk által felismerhetők. Kevéssé jártas vizsgáló ezen pálczikákat és fonalakat gümőkóros bacillusokkal vagy spirillumokkal fogja összetéveszthetni. Azon jellegek, melyek véleményem szerint a kórismét biztosítják, következők. Vastagabb vagy vékonyabb, a gümőkóros bacillusoknál valamivel vastagabb, erősen szemcsés, hajlott pálcikák és fonalak nevezetesen, ha az utóbbiak sűrű hullámzatos lefutást mutatnak, továbbá ha több ilyen képlet sűrű fonatot képez, melyben egyes tagok mások majdnem derékszög alatt származó valódi ágait képezik; ha ezek igen csekély számban fordulnak elő, az actinomycosisra jellegzetesek. Többnyire azonban ezen finom fonalak mellett találhatók még finom pergével kezdődő, vastaguló, a leptothrix buccalisra emlékeztető és bunkósan végződő fonalak, melyek szintén igazi elágazodást mutathatnak. Sokszor a vékonyabb fonalak is bunkósan vagy gomb alakban végződnek. Hasonlóképen oly metszetekben, melyekben sugáralakok hiában kerestetnek, az említett képletek szétszórva, néha nagy, sárgás, egynemű sejtekben foglalva találhatók. Ezen festés segítségével úgy, mint tenyésztések alapján nem vagyok hajlandó a most dívó nézetet elfogadni, miszerint az actinomyces a tulajdonképeni bacteriumokhoz tartoznék, úgy mint azt sem, hogy a bunkós képletek elfajulási alakok volnának. Lehet látni, hogy a vastagabb fonalak nem egyöntetűek, hanem hogy rajtuk egy safranin által festhető hüvely és belsejükben bizonyos körökben egyenlő nagyságú szemcsék vannak, melyek a fonal vastagságát túlhaladják. Ezen fonalak végén jelentéktelen bunkós vagy gombszerű vastagulás van, ez azután még fedve van egy vastag, hyalin-rétegféle sapkával, mely Gram szerint nem festhető. Nekem úgy látszott, mintha ezen sapka felületén finom szemölcsös nyúlványok volnának. Többször volt alkalmam tapasztalni, hogy az actinomyces mellett a tályogok fajzatában és szomszédságában, nevezetesen a véredényekben másféle bacteriumok is voltak. Egyszer a streptococcus pyogenest, más esetben a staphylococcus aureust tenyésztés által ismerhettem fel, így egy Virchownál előfordult esetnél, csak kevés geny állott rendelkezésemre, melyben szemcsék nem voltak, de a melyben az említett képletek nagy számban voltak jelen. Későbben más tályognyitás alkalmával szabad szemmel látható szemcsék is találtattak. Lumniczer tr. kórodáján nem rég előfordult esetnél Haberern Jr. már a kórodai képből majdnem biztossággal volt képes actinomycosisra tenni a kórismét. Az egy kis tályogból származott genyből fedőlemezkészítményeket készítettem és ott is a finom fonalakból képes voltam a kórismét megállapítani, mielőtt szemcséket találtam volna. A Gram-féle festési módszer azonkívül még ajánlatos a hyalin, elszarusodott képletek és bizonyos szederyszerű húgyhengerek isolált festésére. Áttérek egy más fertőszerre, mely úgy általános, mint speciális czélokra előnynyel használható. Ez neutralis anilin-festék, mely alos és savi anilin-festék keverékéből áll. Használtam különféle ilynemű készítményeket és azt találtam, hogy ezek nemcsak egyesítik az alos és savi anilinszinek jellegzetes festési tulajdonságait, hanem hogy bizonyos képleteket egész sajátságos módon festenek. Meglepő eredményeket értem el például azon közönyös keverékkel, melyet Ehrlich a vér neutrophyl szemcséinek festésére használ. E testanyag egyenlő mennyiségű savi fuchsin, methyl-zöld és orangeből van összetéve. Használata annyiban kissé komplicált, hogy a folyadék csak középső rétegeiben képez tiszta oldatot, úgy hogy mindig pipettával kell a folyadék közepéből vennünk. Az ezen oldatban fél óráig, egészen egy napig színezett metszetek vízzel, alkohollal s bergamotta-olajjal minél gyorsabban kezeltetnek. Górcső alatt megállapíthatjuk, hogy majdnem minden szövetalkatrész e módszer által különbözőképen jellegzetes módon van festve, így a vörös vértestecsek metszeteken narancsszínűek, a többsejtű leucocysták magva zöld, protoplasmája stenna, az egymagvú sejtek magva aczélszürke, protoplasmája rózsaszínű, a »Mastrellen« protoplasmája kékes, az eosinophyl-sejtek protoplasmája feketésbarna. A kötőszövetben három lényegesen különböző rostot különböztethetni meg, ú. m. carminpiros, aczélszürke és szép terra stenna színű rostot, a kötőszövetben lévő sejtek is lényegesen különböző