Orvosi Hetilap, 1886. november (30. évfolyam, 45-48. szám)
1886-11-07 / 45. szám
Budapest, 1886. 45. sz. J'JOVEJVSBER J. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 150. é. kr. 14oni s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. HÄRMIN C2ÄDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartal.óm : Navratil Imre túr. Adatok a húgycső-hasadéknak és a húgyhólyag-kitüremlésnek (epispadiasis et ectopia vesicae urinariae) műtevéséhez. — Ángyán Béla tr. A cholera gyógyításáról. (Vége). — A budapesti kir. orvosegyesületnek 1886. évi October 30-diki rendes ülése. — Könyvismertetés. Die Ergebnisse der Cholera-Behandlung mittelst Hypodermodyse und Enteroclyse von Dr. Arnoldo Cantani. — Vorlesungen über die Diagnostik der Gehirnkrankheiten von Gowers. — Lapszemle. Bárzsing-repedés. — Keringés daganat. — A roncsoló toroklob kezelése kalium aceticummal. — A Thiersch-féle hólyaghasadékműtétnek módosítása. — Hólyagmetszés a húgycsövön át a gát középvonalában (Sectio mediana.) — Az arsen alkalmazása roszindulatú daganatoknál. Tárcza : Rózsahegyi Aladár tnr. Az orvosok feladata a közegészségügy terén. (Vége.) — A franczia sebészek II. congressusa Párisban. — Heti szemle. Cholera a fővárosban. — A budapesti egyetemi II-dik sebészeti clinicum. — A fluornatrium hatásáról. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : Közegészségügy és törvényszéki orvostan. 5 száma. Adatok a húgycső-hasadéknak és a húgyhólyagkitüremlésnek (epispadiasis et ectopia vesicae urinariae) műtevéséhez.1) Navratil Imre tr., nyilv. rendk. tanár és Rókus-kórházi főorvostól. A húgyhólyag-hasadéknak és az azzal kapcsolatosan jelenlevő húgytarthatlanságnak megszüntetése a műtősebészetnek régi, de mind ez ideig teljesen meg nem oldott feladatát képezi. A Thiersch által ajánlott képlő műtét, mely bőrlebeny beillesztése által zárja a hólyagot, illetőleg megszünteti a húgycsurgást, eredménytelennek bizonyult, mert egyszerű bőrlebeny, — ha megmarad is — nem képes pótolni a hiányzó zárizmot. Az eddigi eljárások sikertelensége vezethette Sonnenburgot azon fonák gondolatra, hogy a húgyhólyagot kiirtsa. Újabban Trendelenburg oly műtétmódot követ, mely, legalább gyermekeknél, sikeresnek ígérkezik. Ő ugyanis Hirschberg, Weber K. O. és Thierfelder A. észleleteire alapítja eljárását. Ezek szerint a meglevő hólyagban bármily nagy legyen is a hasadék, nem hiányzik soha a zárizom. Ezen fontos adat alapján önként következik a húgyhólyaghasadék, illetőleg a húgycsurgásnak megszüntetésére a teendő: egyesíteni az elvált körizom végeit. De, ha már tisztában vagyunk is a teendő helyessége iránt, annak mikéntje majdnem legyőzhetlennek látszó akadályba ütközik. Ezen akadály a kedvezőtlen bonctani helyi viszonyokban rejlik, mert a nagy csontok szomszédságában a lágy képletek alig mobilizálhatók. Kisebb hasadékoknál még sikerül olykor mobilisálni és egyesíteni nagyobb rongálás nélkül a nyakhártyát, nagyobb hasadékoknál azonban, melyek 8, sőt 18 cm-nyi szélességűek, s amely esetekben a hólyag ki is van türemkedve, ezt tenni lehetetlen. Ily esetekben véli alkalmasnak Trendelenburg az ő eljárását, mely abból áll, hogy a synchondrosis sacro-iliaca-t mindkét oldalon egy kis belső részlet meghagyásával szétválasztja. A műtétet következőleg hajtja végre. A beteget hasra fekteti, bal mutatóujját a végbélbe bevezeti, meggyőződést szerezve az incisura ischiadica major és a magas *) Előadatott a budapesti kir. orvosegyesület 1886. évi martius hó 20-dikán tartott rendes ülésén, I farutér fekvéséről. Hosszmetszést csinál a synchondrosis felett, erős kusztúrával behatol a porczos egyesülésbe, meghagyva, mint már említem, annak kis részletét. A vérzés csillapítása után ideiglenes kötést alkalmaz. Hasonló módon jár el a másik oldalon. Ekkor a medencze két tányérját egymáshoz közelíti annyira, hogy a hasadéknak szélei egymást könnyen érhessék. A synchondrosisnak megfelelő sebeket egyesíti, fertőztelenítő kötést alkalmazva, a medencze-tányérokat organtin-kötéssel helyben rögzíti. A sebek per primum gyógyulnak, 7—8 hét múlva a hasadék műtevéséhez fog. E műtét gyermekeknél a 4. éves korig nem jár veszélylyel, felnőtteknél azonban, hol a porczok már megcsontosodtak, a műtét a synchondrosis alatt, a medenczében fekvő nagy edények könnyű megsérthetése végett nem épen veszélytelen, miután az elválasztás csak véső és kalapácscsal történhetik. Egy általa ily módon műtött 2/2 éves fiúnál 11 cm. széles hasadékot, a kitüremlést megszüntetve, majdnem egészen zárni képes volt. Legújabb közleményében arról tesz említést, hogy a két medenczetányér közelítésére súlyok segélyével nyomást gyakorló készüléket alkalmaz és ajánlja azt oly esetekben, midőn a gyermek születése után már az első hónapokban jön kezelés alá. Sikerülni fog-e ez úton közelíteni egymáshoz a hasadék széleit úgy, hogy felsebzés után a húgyhólyag sebszéleinek legkisebb rongálása nélkül megtörténhessék azok egyesítése, azt a jövő fogja megmutatni. Lehetetlennek a dolog nem látszik. Kétségtelen tény mindenesetre az, hogy bármily hasadéknál a körizom megvan ; hogy a hasadék sikeres gyógyítására, a húgycsurgás megszüntetésére a körizom egyesítése szükséges; s hogy ezt nem fogjuk egyszerű bőrlebeny képzésével és átültetésével elérni, hanem hogy a hólyag mobilisatiójával, a nyakhártya felsebzésével és annak egyesítésével érhetünk csak ezért. A feladatnak ily alapon történendő megoldásával, a műtősebészet véleményem szerint az egyedül helyes útra jutott. Kivitelben lehetnek, de kívánatos is, hogy legyenek módosítások. Az általam észlelt és műtett két esetben, melyek egyikében teljes húgycső-hasadék és a hólyag tölcsér alakú bemélyedésével kisebb fokú, a másik esetben, hol szintén teljes húgycső-hasadék és nagyobb tölcsér mellett jelentékenyebb húgycsurgás volt jelen, 45 ■