Orvosi Hetilap, 1887. március (31. évfolyam, 10-13. szám)
1887-03-06 / 10. szám
Budapest, 1887. 10. sz. /MÁRCZIUS 6. ELŐFIZETÉSI ÁR :helyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyvikereskedésében. ORVOSI HETILAP. JTONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HARMINC NEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Müller Kálmán tr. Ideges bélbajokról. (Folytatás.) — Tangl Ferencz. Az idegelfajulás- s újraképződésről. (Folytatás.) Közlemény a budapesti kir. m. t. egyetem kórboncztani intézetéből. — Hutyra Ferencz tr. A veszettség prophylaxisa és a védőoltások. (Vége.) — A budapesti kir. orvosegyesület f. évi február hó 26-án tartott rendes ülése.— Könyvismertetés. Die Therapie der chronischen Lungenschwindsucht von Dr.Herm. Brehmer, dirig. Arzt der Heilanstalt, für Lungenkranke in Görbersdorf. — Lapszemle. A lépgyurma gyógyértékéről. — Laryngitis haemorrhagica. — A vaskezelés előnyei emésztési zavar bizonyos nemeinél. — Tavaszi köthártyahurut (conjunctivitis vernalis sec. Saemisch). — Vérhas kezelése eczetsavas aluminiummal. Tárcza : Síkor József tr. A törvényszéki orvostudomány hazánkban. — Tátra-Füred tér idején. — Életi szemle. Egy practicus hygienista észrevételei a tatai felső Tóváros tavának vizéről. — Közoktatási költségvetés. — A franczia orvosok száma. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : Dr. Kern lipniki tápintézetének hirdetése. Ideges bélbajokról. Müller Kálmán tr. egyetemi ny. rk. tanár, közkórházi főorvostól. (Folytatás.) Azon mozgási rendellenességek közül, a melyek a székeléssel szoros összefüggésben nincsenek, különösen a bélnek peristalticus nyugtalansága jó tekintetbe, mely ha nem is képez komolyabb természetű kórállapotot, de a betegnek szempontjából részint a kellemetlen érzések miatt, részint pedig környezete miatt legalább is nagyon zaklató kellemetlenségnek tekintendő. Ha nem is akarom tagadni, hogy egyszer-másszor az élénkebb nyugtalanság után székelés áll be, ennek utána pedig a nyugtalanság lecsillapul s ez így első tekintetre okozatos kapcsolatnak látszik lenni, úgy ezen észleletek oly gyér számban vannak, hogy a bél nyugtalanságának többi nagy számával szemben majdnem kivételt képeznek. Az esetek legtöbbjében a bélnyugtalanság lecsillapodik anélkül, hogy bélürülést okozna, mely rendesen teljes nyugalom idején, (gyakran evés közben) szokott beállani; több lépésre hallható hangos korgást okoz, néha több perczig fennáll, székürülésre nem vezet, mintegy bizonyítékául annak, hogy a nyugtalanságot feltételező bélmozgások, ha talán erélyesek is, de lefutásukban vagy nem szabályosak; vagy inkább bélgázokkal, nem pedig bélsárral telt bélkocsokra terjednek ; legvalószínűbben csak bizonyos hosszúságra futnak le, itt megszűnnek, hogy majd e helyen indulva meg, innen ismét bizonyos távolra tovább terjedjenek. E felvétel helyessége mellett szólnak több rendbeli, így Schwarzenberg által külön kiemelt azon kísérletek, melyekben ő véletlenül, legalább kimutatható ok nélkül, oly bélhullámokat látott, melyek a bélnek kisebb hosszabb részén futottak végig anélkül, hogy a bélbennéket továbbították vagy bélürülést okoztak volna. A bélbennék tova mozgatására egyáltalán semmi befolyással nincsen az a rendellenesség, amelyet a róla panaszkodó betegek maguk igen találóan »bélremegésnek« neveznek el. Gyengébb vagy erélyesebb remegésnek érzete áll be hirtelen, még pedig többnyire a hasnak egész kiterjedésében, máskor ismét egyes körülírt helyeken, gyengülve és fokozódva, rövid ideig tartó szüneteket engedve, néha mintegy rohamokban ismétlődve, nagyobb fájdalmat vagyorgást ugyan nem, de a betegekre nézve vajmi tűrhetlen érzést okoznak, melyet azok majd úgy írnak le, mintha a bél remegne, majd ismét mintha valaki, különösen egyes helyeken rázná. Szóval olyan állapottal állunk szemben, mely a betegnek tisztán alanyi érzete nyomán vajmi könnyen érző rendellenességnek volna értelmezhető, lényegében azonban legnagyobb valószínűséggel mégis csak rostrongásokon, tehát mozgási rendellenességen alapszik. E bántalom a később említendő legkülönbözőbb okokból eredőleg fordul elő, egyszer-másszor kimutatható alkalmi okokból lép fel, bélürüléssel összefüggésben egyáltalában nincsen kellő kezelés mellett, a kóroknak természete szerint gyógyulásra ép oly alkalmas, mint a bélnek peristalticus nyugtalansága. A betegek által ugyanilyen érző rendellenességnek panaszolt állapotok: idegen test érzése és tova mozgása, bujkálás, csipkedés, rángatódzás, amelyek azonban szintén csak mozgási rendellenességből erednek. Az érző rendellenességek majdnem kizárólagos képviselője a bélzsába, mely mint ilyen a kézikönyvekben, oly terjedelmesen van tárgyalva, hogy itt fejtegetést nem érdemel. Az elválasztási és felszívódási rendellenességek nyilvánulási módját ma még biztosan nem ismerjük. Jelenlétükre az ideges dyspepsia analógiájából és egyéb körülményekből következtetünk ; elsősorban azon esetek fognak ez iránt gyanút kelteni, melyekben minden egyéb kimutatható ok nélkül, mintegy okadatlanul, különösen arra hajlamos egyéneknél, bélürülés és a bélsáranyagoknak minőségbeli rendellenességének kíséretében lesoványodás áll be, hol lassabban, hol ismét rohamosabban, egyes, újabb gyógymódoknak ilyen esetekben szembeszökő sikere a posteriori annál bizonyítóbb azon felvételre, hogy adott esetben a lesoványodás elválasztási, de főleg felszívódási rendellenességeknek volt az eredménye. Az ideges bélbajoknak legérdekesebb, de bonyolódott voltuknál fogva egyszersmind legkényesebb és legnehezebben felismerhető nyilvánulási módját a legkülönbözőbb reflectált tünetek képezik. Traube a hasi hagymáz egy esetének epicrisisében már régebben mint feltűnő körülményt említette, hogy a betegnél még a láz megszűnte után is jó idővel, állandóan 10