Orvosi Hetilap, 1887. május (31. évfolyam, 18-22. szám)
1887-05-01 / 18. szám
1. ■ßuDAPEST, 1887. 18. SZ. /*JAJUS ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 150. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyvkereskedésében. ORVOSI HETILAP JTONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HAHMIHCZEGYEDIK ÉVFOLYAM Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Antal Géza tr. A húgycsőszűkület különböző műtéti módszerei és azok birálata. (Folytatás.) — Lote József tr. A házinyúl hőmérséki és súlyviszonyairól veszettségoltás után. Közlemény a kir. m. tud. egyetem általános kór- és gyógytani intézetéből. (Vége.) — Hasenfeld Manó tr. A vízfürdők thermicus hatása a szervezet élettani működésére. (Vége.) —A budapesti kir. orvosegyesület 1887. április 23-án tartott rendes ülése. — Könyvismertetés. Annales de Pinstitut Pasteur par M. Duclaux Professeur à la Sorbonne. — Die Cholera. Entstehung, Wesen und Verhütung derselben. Von Dr. Otto Riedel. — Lapszemle. Görvély- és gümőkór. — A myxoedemáról. Tárcza : A lipcsei anatómiai congressus. II.— A német sebészek társulatának XVI-ik congressusa. II. (Folytatás.) — Heti szemle. Országos közegészségi egyesület. — A budapesti kir. orvosegyesület rk. ülésének tárgya. — A franczia orvosi karok beigtatási díja. — Lipik fürdőről. — Vegyesek. — Beküldetett.— Meghívó. — Pályázatok. Melléklet: Kőnyomatú tábla Antal Géza tr. czikkéhez. — Tátrafüred értesítője. A húgycsőszűkület különböző műtéti módszerei és azok birálata. Antal Géza tr. egyetemi ny. rk. tanár és kórházi rendelő főorvostól. (Folytatás.) Hogy ezen különféle eljárásoknak értékét megítélhessük, törekednünk kell kipuhatolni azok hatását a szűkült rész területén. Minden szerző igyekszik is kedvencz műszerének hatását fejtegetni, e fejtegetések nagy része azonban csak feltevésen alapul. Nehány hó óta épen ez irányban teszek kisérleteket s úgy belső mint külső húgycsőmetszés valamint repesztés után endoscopicus képeket vettem fel, melyeket Szalay Béla gyakornokom természet után lerajzolt, melyeket az egyes tágítási nemek hatásá- nak bírálatánál közlendek. A tágítás hatására vonatkozólag Bittel1) a kötszövetkötegek- nek lassú szétnyomását — rarefactióját — veszi fel, mit egy pár esetéből nyert bonczi és górcsői készítményekkel is bizonyít. Grünfeld2) endoscopicus úton szintén a szövetkötegek rarefactióját bizonyítja, sőt állítja, hogy a nyákhártya tágítás után hónapokkal visszanyerheti rendes szöveti szerkezetét. Saját endoscopicus vizsgálataim azonban a mellett szólanak, hogy kifejlett kötszöveti vagy épen kérges szakban levő szűkületnél a tágítás után a nyakhártya többé piros színét és rendes szöveti berendezését vissza nem nyeri, hanem marad a kötszövet általi helyettesítés. (L. mellékelt táblán i. ábra.) Épen ezen körülmény, hogy t. i. a tágítással nem vagyunk képesek visszaadni a nyakhártya rendes szöveti berendezését, hanem a szűkült résznek megfelelőleg a húgycső falát többé-kevésbé rigid, habár a tágítás által szétnyomott kötszövetkötegek képezik, melyek a tágítás után újból összehúzódnak, magyarázza meg a kötszöveti és kérges szakban levő szűkületeknél a visszaesést. A tapasztalat azt mutatja, hogy a maximális kitágítás után a visszaesés az egyik esetnél gyorsabban és nagyobb fokban, a másiknál csak lassan és kis fokban következik be. A gyors és súlyos visszaesésre tágítás után két körülmény folyhat be. Egyik körülmény az, ha a szűkület területén vagy annak határain lobos és pedig olynemű lábfolyamat marad vissza a tágítás után, mely épen előidézte a szűkületet. Az ily visszamaradt takaros eredetű lábfolyamat újabb kötszövetfelhalmozódásra vezet, mely eléggé magyarázza a súlyos visszaesést. A másik körülmény a kötszöveti túltengés kiterjedésében rejlik. Ha t. i. a kötszövetfelszaporodás a húgycső falát átlépte, ha a húgycsövet körülvevő ú. n. callositassal van dolgunk, a tágítás, mely csak a húgycsőfalra terjed ki, a húgycsövet körülvevő kérges kötszövetre semmi hatással sincs s így állandóbb eredményre magában nem vezethet. Teljesen tagadni ugyan nem lehet, hogy a tágítás, nevezetesen a műszernek állandó befektetése a húgycsőfalban levő kötszövetkötegek felpuhításához ne járulna. Erre mutat Thompsonnak azon észlelete, hogy ha nagyfokú szűkületnél urethrotomját nem tudja átvezetni, 1 vagy 2 számú angol cathetert, olyat mely a szűkületen könnyen áthatol, vezet be s hagy fekve 24—48 óráig. Kihúzás után 5-ös számnak megfelelő urethrotomját rendesen könnyen képes átvezetni a szűkületen. Ily esetben az állandó műszer szétnyomólag nem hathat, fel kell tehát vennünk, hogy felpuhítja a húgycsőfal belső kötszöveti kötegeit. Az ily húgycső körüli kötszövet-kérgesedést, callust, nyugalom, megmelegedő borogatás, langyos fürdő és az általam ajánlott külső massage segélyével néha teljes eloszlás, gyakran tetemes megkisebbedésre lehet bírni. úgy Thompson mint Dittel ezen közszöveti felhalmozódásban találják meg a visszaesés fő okát és épen ezért Thompson minden ily súlyos esetnél újabb időben a kérgesedést teljesen átható belső húgycsőmetszést végez. A tágítás után visszamaradott takaros eredetű lábfolyamat szűkítő hatására figyelemmel nincsenek, pedig mint fennebb említettem és az OHL. 1887: 3-ik számában kifejtettem, ezen visszamaradt lábfolyamat nagy szerepet játszik a szűkület-visszatérésnél. Ennek felismerése a kezelésre nézve pedig igen fontos, mert a mily jogosult közszöveti felhalmozódásánál a recidivára hajlamos szűkületet be-, sőt átmetszeni, ép oly felesleges és czélra nem vezető oly esetnél végezni azt, hol a visszaesés állandósult takaros eredetű lábfolyamat által van feltételezve. 18 ) Stricimen der Harnröhre. 1880. 3) Die Endoscopie der Harnröhre u. Blase. 1881.