Orvosi Hetilap, 1887. június (31. évfolyam, 23-26. szám)

1887-06-05 / 23. szám

725 itt kérdésbe, miután csak ezen szakában jelentkezik mint termi­nális tünet a vízkór, s ez sem szokott nagyfokú lenni. Létezik egy neme a vízkórnak, a­hol még a májdaganat is elveszti útmutató jellemzetességét a szívhydrops érdekében, hanem a hol, noha vesevízkór van jelen, mégis állandóan májdaganat is szerepel, s ez az amyloid veséből eredő vízkór. Épen most volt ily esetem. Itt egyéb támpontok után kell látnunk, s ezek az amyloid májdaganat mellett a hasontermészetű lépdag, igen gyak­ran bélamyloid következtében nagyfokú hasmenések, s mindenek előtt az általános amyloid elváltozást indokoló eredeti betegség jelei vagy nyomai. (Folytatása következik.) Közlemény Korányi Frigyes ny. r. tanár egyetemi II. belgyógyászati korodájából.1) Az i­SsII. tanévben észlelt mellhártyaláb­ esetek, tekintettel az előbbi években tett kórodai tapasztalatokra. Hirscht­er Ágoston tr. tanársegédtől. (Vége.) II. eset. M. J. 43 éves bérkocsis, felv. 1880. febr. 17-én. Gyermekkori betegségekre nem emlékszik; 38 éves korában tüdő­lobban, 42 éves korában heves hörghurutban szenvedett. Jelen bajára vonatkozólag előadja, hogy egy év óta evés közben mindig hányás lép fel, többnyire azonban csak az étkezés kezdetén, úgy hogy az étkezést ezután ismét zavartalanul folytathatja. Egy hó előtt meg­hűlés után jobb mellkasában heves szúró fájdalmak léptek fel, melyek azóta folyton tartanak. A középtermetű beteg bőrszíne rendes, a bőralatti kötszövet zsírtartalma megfogyott. A nyak rövid, a kulcscsont feletti és alatti tájak mérsékelten bemélyedtek. A mellkas jól alkotott, bordaközei szélesek, bal oldalon jól kifejezettek, jobb oldalon úgy mellül mint hátul elsimultak; a jobb mellkasfél ter­mésebbnek tűnik fel, mely különbség különösen hátul kifejezett. Légzéskor a jobb mellkasfél egész terjedelmében visszamarad és csak felső segmentumával vesz némileg részt a légzési műveletben ; a bordaközti izmok jobb oldalon semminemű összehúzódást sem mutatnak. A mellkas körfogata a hónalkúp magasságában jobb oldalon 44, bal oldalon 40'5 cm.; a bimbó magasságában j. o. 44'5, b. o. 41'5 cm.; a kardnyulvány magas­ságában j. o. 42'5, b. o. 40'5 cm. A szívcsúcslökés a VI. borda­közben a bimbóvonalban tapintható. Kopogtatás. A jobb mellkas felett mellül a kulcscsont feletti és alatti árokban erősen tompult, a II. bordaközben tompa; innen nagy tompa terület veszi kezdetét, mely hullámzatos határokkal átterjed egyrészt a bal oldalra, másrészt a jobb mellkas hátsó részére és következőkép határolható: Felső határa a szegymelletti és bimbóvonalban a II. bordaközben, a középső hónalvonalban a IV. borda magasságában, a hátsó hónalvonalban a VI. borda, a lapoczvonalban a VII. borda magasságában van, mellül a bal mellkasfélre átterjedve a III. bordaköz magasságában a jobb szegy­szélen végződik, a IV-ben a szegycsonton át a középvonalon 2 cm.-nyire átterjed, az V. bordaköz magasságában a bimbóvona­­lig ér. Aláfelé a májtompulattal összefolyik, a máj alsó széle a bordaív alatt 4 ujjnyira jól kitapintható. A leírt nagy tompa terület felett igen kifejezett resistentia. A bal tüdő felett kopogtatási eltérés nem észlelhető. Hallgatózás: A bal tüdő felett érdes be- és kilégzés, a jobb mellkas felső részén érdes belégzés, a tompa hang területén légzés épen nem hallható, mellrezgés, hörghangzás tetemesen gyen­gült. Szívhangok tiszták. Beteg jobboldali mellszúrásról és étkezés közben fellépő hányásról panaszkodik; szilárd ételeket nehezen, folyékony táplálékot könnyebben nyel le. A bárzsingon kisujj­nyi vastagságú kutasz csak 37—38 cm.-re volt letolható. A kutaszszal kihúzott nyák jellemző alakelemeket nem mutatott; a hányadék túlnyomólag híg nyákból áll, benne górcső alatt néhány piros és fehér vérsejt látható. A kórisme felállításakor azon kérdés is fontolóra vétetett, nem okozza-e ezen nagy kiterjedésű tompulatot valamely mellűr­­beli álképlet annyival is inkább, mert a bárzsing szűkületének okára nézve a sok lehetőség közül (fekélyképződés, diverticulum, álképlet, a környező képletek lobosodása után beállott kötszövet­­töpörödés stb.) a hányadéknak negatív eredményű vizsgálata daczára már a statistikai gyakoriságnál fogva is a rák jelenlétének való­színűsége legközelebb állott. De a tompulatnak fennebb lehrt nagy kiterjedése, a szívnek ki- és lefelé, a májnak aláfelé kihelyezése, a bordaközök elsimulása a bordaközti izmok hüdésével, a pleuritis­­nél megszokott hallgatózási tünemények az álképletnek kizárásával mellhártya-izzadmány jelenlétét legalább valószínűbbé tették. A beteg állapota folyton súlyosbodott, a­mennyiben a lenyelt ételeket és italokat azonnal kihányta, erejében gyors hanyatlás mutatkozott; az ismételt kutaszolás a tápcső átjárhatlanságán mit­­sem változtatott. Ily súlyos körülmények között a próbapunctiótól, mint ez esetben az egyetlen kórismét segédeszköztől el kellett tekinteni. A halál heveny tüdővizenyőnek tüneményei között márczius 25-én következett be. A bonczolat (Babes tr.) a követ­kezőket mutatta: A mellkas dombordad, jobb fele főleg oldalon erősen kidomborodik. A bal tüdő kissé összehúzódott, szürkés­vörös, halavány, szélein puffadt. A jobb tüdő egy dag által, mely mellül, oldalon és alul a tágult mellürt kitölti, majdnem egészen összenyomott és helyettesített, felül hátul fekszik, szürkés-vörös, vérdús, légszegény. Az említett dag, mely egész férfiökölnyi össze­folyt dudorokból áll, a szomszédsággal és a bordákkal erősen összenőtt és a csonthártyáig terjed; a tüdő állománya lebenyes, majdnem karfiolszerű élesen határolt növedékek által határoltatik. Mellül a tüdő és a bordák közt egy körülbelül 6 cm. vastag réteget képez, míg alul a tüdő és a máj közt egész 15 cm. vastag, a tágult jobb mellkas körülbelül 4/5 része a dag által van elfog­lalva. A dag velőszerű, fehér, helyenkint durványos, tömöttebb gerendezettől áthúzódott, finom reczézetes szerkezetű, mely reczézet hézagjaiból, mint szivacsból, bő tejfölszerű folyadék nyomható ki; azonkívül itt-ott egész babnyi, kénsárga, merev, sajtszerű helyek. A szívburok lemezei laza rostos kötszövet által összenőttek. A szív kicsiny, falzata vékony, fakóbarna, benne kevés laza véralva­dék................... A bárzsing 5 cm. kerületű, nyákhártyája élénk fehér, vastagabb, 2 cm.-el a cardia felett az ű­rtér 1 * 5 cm. szűkült, itt a falzat körülbelül 7 mm. vastag, főleg az izomzat vastagokt. A nyákhártya merev tömött hegszövet által helyettesített. A gyomor szűkült falzata vékony, nyákhártyája halavány......... Diagnosis: Strictura oesophagi infimi per cicatricem verosimiliter carcinomatosam. Carcinoma medullare mediastini, pleurae dextrae cum compressione pulmonis dextri. Synectia totalis pericardii cum degeneratione inci­piente cordis. Az eset fényes bizonyítéka annak, hogy sem a tompulatnak alakjából, kiterjedéséből és a légzési zörejek eltűnéséből, sem a szomszédos szervek dislocatiójából absolut megbízhatóságúnak mondható következtetésekre nem vagyunk jogosítva. Az utolsó években a mellárbeli álképleteknek homályos kórismér jeleit Unverricht, Ehrlich és Purjesz igen értékes adatok közlésével gazdagították, melyek tekintetbe vétele a jövőben a bántalom fel­ismerésének lehetőségét kétségtelenül előmozdíthatja. Az imént leírt keresetek észlelése idejében ez adatok birtokában még nem voltunk, de azok utólagos áttekintése azt bizonyítja, hogy úgy az Unverricht által a punctio helyén észlelt dagképződés tüneménye, mint az Ehrlich által a kiszivattyúzható folyadékban fellelt alak­elemek jelenléte, valamint a Purjesz által észlelt bőrvizenyő és a bordaközök szűk voltának a kóros oldalra szorítkozó tüneménye teljesen hiányozhatnak. A Traube-féle félholdképű tér megmara­dásának, mint az utóbbi szerző által észlelt igen fontos tünemény­nek kérdéséhez e tekintetben hiányos feljegyzéseket mutató ese­tünk a hozzászólást nem engedi meg. A­mily homályosak lehetnek a fennálló mellhártyalobnak tüneményei, és oly nehéz lehet bizonyos körülmények között a lefolyt lábra vont következtetés, melynek a bántalomhoz csatla­kozó utóbetegségek helyes megítélésében fontos szerep juthat. E tekintetben oly tüneményre kívánunk figyelmeztetni, melynek elég gyakori előfordulásáról kórodai eseteink huzamosabb észlelése *) Lásd az »Orvosi Hetilap« 1887. 20. számát. 720

Next