Orvosi Hetilap, 1887. augusztus (31. évfolyam, 32-35. szám)

1887-08-07 / 32. szám

1031 Minthogy azonban az új képlet a csarnok szegletét teljesen kitöl­tötte, a hely miatt még legjobb esetben sem tartottam lehetséges­nek a tiszta és biztos kivágást, a szemteke működésének kímé­lése mellett. És így nem maradt egyéb mód, mint a bulbus enucleatiójával a beteg életét, a­mennyire az orvos tehetségében áll, biztosítani. Belátható, hogy — még teljesen látóképes szemtekéről lévén szó — nem volt kellemes feladat, a betegnek ezen műtétet aján­lani. Miután beteg 1886. április végén a vörös­kereszt-kórházban felvétette magát osztályomra, kérésére és azon feltevésben, hogy talán mégis syphiliticus új képlet lehetne, elhatároztam magamat antisyphiliticus kezeléssel a gyógyítást megkísérleni. Azonban a beke­­nési curának semmi eredménye nem volt. Beteg elhagyta a kór­házat, hogy júliusban, minden műtétre késznek nyilatkozva, ismét visszatérjen. Ekkor a daganat bár egy kissé, de nem lényegesen növe­kedett, még mindig oly kicsiny volt, hogy mérsékelt atropin­­mydriasis mellett a pupilla szélt nem érte el; a szemfenék ismét semmi rendellenességet nem mutatott; a közegek azonban már nem voltak oly tiszták, mint azelőtt. A látóképesség nem volt sokkal rosszabb, mint április hóban, azonban érdekes subjectív jelenség lépett fel; időnkint ugyanis monocularis diplopia vagy­­ polyopia volt jelen, melyet úgy magyaráztam, hogy a daganatban időnkint fellépő nagyobb vértettség nyomást gyakorolt a lencsére és így fénytörési képességét zavarta. Az enucleatiót júliushó végén végeztem. A műtét, valamint a gyógyulás simán folyt le és a beteg — előrebocsátom — máig­­ még semmi komolyabb bajról nem értesített. A szemtekén igen érdekes és tanulságos elváltozások láthatók. A górcsői vizsgálat kimutatta, hogy valóban sarcoma melanodes van jelen, csakhogy az elsődleges gócz nem a szivárványhártyán, hanem a corpus ciliare-n ült, azonban oly helyen, melyet szemtükörrel látni nem lehetett. Az irisben levő kis daganat csak egy, az uveal tractus legmellső részében székelő nagyobb daganatnak másod­lagos csomója. A macroscopicus megtekintésből kitűnik, hogy a reczeg mindenütt jól odafekszik, hogy ellenben a corpus ciliare le- és befelé, jelentékeny csomóvá vastagodott, mely lassan kint laposabb lesz és a rendesnek látszó choroidea-ba megy át. Ezen hártyában csak egy helyen látható egy ellapult daganat-csomócska, mely az előreboltosult, de le nem vált reczegen barnásan áttűnik. A górcsői vizsgálat szerint, melyet különben Portik Jr. és én még annak idején bővebben ismertetni fogunk, ez­­’sarcoma fusocellulare váltakozó festénytartalommal. Az újképlet valószínűleg az edények adventitiojából indult ki és az érhártyába átmenve, főleg annak külsőbb rétegeit ellepi, míg a choriocapillaris legnagyobb részt szabadon marad. Elsődleges új képletek az uvealtractus mellső részében, iris és corpus ciliare-ben a ritkaságokhoz tartoznak. Fuchs szorgos összeállításából, ki 259 uvealtractus daganatot szedett össze és közel az irodalomból, iris és corpus ciliare-re 38 eset esik , körülbelül 15 °­ C, ezek közül az iris-re esik 16, a corpus ciliare-re 22 eset. Ha eltekintünk azon esetektől, melyek akkor, midőn orvosi megfigyelés alá kerültek, már annyira előhaladtak, hogy a daganat az egész mellső csarnokot kitöltötte, vagy már a sclera-t is áttörte, úgy hogy egyes csomók már a szemteke felületén ültek, akkor az esetek összehasonlítása után constatálhatjuk, hogy a leg­gyakoribb és legkorábbi tünet egy kisebb-nagyobb daganatképződés az irisen, mely rendesen ezen hártya ciliaris szélén ül, a daganat­nak mintegy leginkább mellfelé tolt előőrsét képezve. A betegek látóképessége már legtöbb esetben tönkre volt téve, egészben csak 4 eset van feljegyezve, melyeknél a látás műtét előtt még csekély fokban volt meg. Jelen eset tehát, a látóképességet illetőleg, az általam ismert esetek közt valóságos unicum. Talán nem lesz érdektelen megjegyezni, hogy az iris és corpus ciliare sarcoma eseteinek kórelőzményében a trauma arány­lag gyakran szerepel. Jó észlelők által idézett 2­2 esetben, 3 van feljegyezve, melyekben a daganatképződést trauma előzte meg, és ezeken kívül én is ismerek egy, Raab által leírt, a heidelbergi egyetemi szemkórodán előfordult esetet, melyben egy faszálka jutott az iris szövetébe és ezen idegen test körül valódi melano­­ticus sarcoma képződött. Még egy pár szót a prognosisról. Kórodailag megállapított tény, hogy az uveastractus melanosarcomás, az összes daganatok közt a legrosszabb indulatúak. Minden, nem operált esetben, tönkre mennek a betegek pár év alatt általános sarcomatosisban. Most csak az a kérdés, mennyire hárítható el a betegről az élet­veszély, ha a műtétet elvégezzük, a­midőn persze más műtétről nem lehet szó, mint a szemteke enucleatiójáról ? A­mi a műtét utáni esetleges kedvezőtlen lefolyást illeti, különbséget kell tennünk helybeli kiújulás és metastasis közt. Első esetben az orbitalis szövetben újképlet-csomó képződik, a­mely­ből ismét kiindulhat az általános melanosis veszélye; második esetben helybeli kiújulással egyidejűleg, vagy a nélkül, melanoti­­cus góczok képződnek belső szervekben, főleg a tüdőben és máj­ban, melyek folytán az egyén tönkre megy. Ámde a localis reci­­divákról azt tanítja a tapasztalat, hogy az uvealsarcomák progno­­sisa annál jobb, minél korábbi stádiumban operáltatott a szem, legked­vezőbb akkor, ha másodlagos lobos folyamatok, úgy mint glaucoma még nem léptek fel a szemtekén. Leggyakrabban léptek fel helyi kiújulások akkor, ha az új képlet a sclerát már áttörte. Fuchs statistikájából kitűnik, hogy az általa műtött esetek i3°/0-ában lépett fel kiújulás. Nagyon rosszul áll a dolog a metastasisok tekintetében. A tapasztalat szerint a betegek nagy része a­nélkül, hogy valaha helybeli recidivát elszenvedtek volna, pár év lefolyása alatt belső metastasisokban megy tönkre. Ezen idő Fuchs szerint átlag két év. A prognosis tehát quoad vitam, általában véve elég kedvezőtlen, mi mellett még megjegyzendő, hogy az edénydús kis- és göm­bölyű sejtű sarcomák jobb prognosist nyújtanak, mint az edény­szegény orsósejtűek. Mindezek daczára kénytelenek vagyunk, oly korán mint csak lehet, a szemteke eltávolítását végezni. Mert ha sok esetben nem is vagyunk képesek a fellépő belső metastasisok következté­ben beálló halált elhárítani, úgy mégis megvédhetjük a beteget a borzasztó helyi recidiváktól, melyek az arcz elpusztításával szoktak járni, megmenthetjük ismételt műtétektől, s felszabadítjuk sok kínos fájdalomtól. II. A szemfenék Hutchinson-féle elváltozásáról. A belső szem egyik, jóllehet ritka, megbetegedéséről leszek bátor szólni, mely daczára annak, hogy már több mint egy év­tized előtt behatólag és kórodai hűséggel lett egy tekintélyes angol folyóiratban Jonathan Hutchinson által­­­ leírva, máig egé­szen ismeretlen maradt, legalább annyira, hogy continentális kézi­köny­vek és szakfolyóiratokban nyoma sem található. Miután meggyőző­désem szerint ez egy élesen határolt, kórodailag teljes határozott­sággal fellépő megbetegedés, mely —­ úgy hiszem — egy igen fontos betegségi okkal, az atheromatosissal, áll összefüggésben, gondolom nem végzek felesleges munkát, ha a speciális szakkörök és belgyógyászok figyelmét ismét ezen tárgyra felhívni bátorkodom. Hogy a betegség leírásánál teljes közvetlenséggel járhassak el, kiindulási pontúl saját megfigyeléseimet veszem, mely 3 egyé­nen 4 szemre terjed ki. Hutchinsonnal, ki munkájában egészben *) 1887. márczius 24. x) Ophthalmic hospital reports, VIII. kötet, 231.1. Jonathan Hutchin­son : Symmetrical central choroidoretinal disease occurring in senile persons. Az ophthalmoscopicus vizsgálatot H. eseteiben Warren Tay végzete. 1032

Next