Orvosi Hetilap, 1887. december (31. évfolyam, 49-52. szám)
1887-12-04 / 49. szám
Budapest, 1887. 49. sz. deczember 4. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyvkereskedésében. ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt. fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. •PONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HARMINCZEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartat.OM : Pávai Vajna Gábor tr. Közlemény a pozsonyi m. kir. országos kórház belgyógyászati osztályáról. A Bergeon-féle szénsavgáz-befecskendezések értékéről tüdővészes betegeknél. — Benczúr D. tr. és Csatáry A. tr. Közlemény Wagner János, egyetemi ny. r. tanár I. belgyógykórodájából. A pilocarpium mumaticum hatása Morbus Brightis-nál. (Folytatás.) — »Erzsébet-kórház« 1886. évi (II. évi) kimutatás Puky Ákos tr. főorvos sebészi osztályának működéséről. (Folytatás.) — A budapesti kir. orvosegyesület rendes ülése 1887. november hó 26-án. — Könyvismertetés. Ignaz Philipp Semmelweis. Eine geschichtlich-medicinische Studie von Dr. Jacob Bruck. — A szülészet tankönyve bábák számára. Irta Kézmárszky Tivadar egyetemi tanár. — Lapszemle. Az aceton- és diaceturiáról. — Az idegen testek eltávolítása a hólyagból. — A hasfalat sértő sebzés belek előesésével. — A tetanus traumaticus egy gyógyult esete. — Az apáczazörej kórtani jelentősége anaemiás állapotoknál. Tárcza : Trajtler István tr. Úti jegyzetek a hidegvíz-gyógyintézetekről. — Színi János tr. Megjegyzés »a borszéki ásvány érdekében«, Dr. Cseh Károly úr által tett felszólalásra. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény a pozsonyi m. kir. országos kórház belgyógyászati osztályáról. A Bergeon-féle szénsavgáz-befecskendezések értékéről tüdővészes betegeknél.) Irta Pávai Vajna Gábor tr. kórházi főorvos. Virchow egyik nagyszabású előadását (1848. november 28.) így fejezte be: »Es ist die Aufgabe der Menschheit, die Tuberculose zu überwinden, wie der Scorbut überwunden worden ist.«* 23) A nagyhírű tudós e messze kiható nyilatkozatával már ez idő tájt újabb irányt kívánt adni az orvosi tudományos búvárkodásnak, s mintegy fel akarta rázni az emberiséget százados lethargiájából. De váljon nyilvánult-e azóta ez irányban valami számbavehető törekvés, avagy búvárkodás ? Váljon nem pusztít-e a veszedelmes fertőző betegség s nem szedi-e áldozatait mai napság is ép oly arányban, mint hajdan, midőn az orvosi kezelésen még inkább az egyéni felfogás bélyege látszott, mint a komoly észlelés és búvárkodás nyoma ? Az orvosi statistika, fájdalom, kérlelhetetlenül a mellett bizonyít, hogy a tüdővész és alcoholismus a munkabíró életkornak két legnagyobb ostora, mert elvitazhatatlan tény, hogy e két betegség, de különösen a tüdővész még mai napig is tömegesebb áldozatot követel, mint a legnagyobb mértékben dühöngő cholera. A statistika még azt is kimutatja, hogy 20. éven felül és a körül minden 3. halálozást a tüdővész okoz.1) E körülmény már önmagában véve is elegendő arra, hogy a tüdővész kérdése folyton x) Előadatott a pozsonyi orvosegyesület 1887. october hó 19-ikén tartott rendes ülésében. 2) Virchow Archiv. B. III. pag. 10. 3) Erre vonatkozólag hivatkozom Pisztory Mór Jr.-nak »Az osztrákmagyar monarchia statistikája« czímű s 1884-ben megjelent nagybecsű művére, melynek 299—300. és 317. lapján következők olvashatók: »A tüdővész a meghaltaknak 21%-át, sőt Budapesten 28%-át képezi. A tüdővész maga Európában átlag a halálozásoknak 1110-ed részét teszi. A tüdővész oly betegség, mely minden 10 év leforgása alatt a lakosságot megtizedeli, így Angolországban évenként 50,000, a német birodalomban 200,000, Ausztriában pedig átlag 80,000 ember életét oltja ki a tüdővész. A meghaltak egy jelentény része a gyermekkorra, egy második maximuma pedig a leghasznosabb és legtevékenyebb 25—35 éves korra jut.« stb. napirenden maradjon és hogy a közérdekeltséget felkeltse és ébren tartsa még a nem orvosi körökben is. Nem czélom ezúttal Laennecnek vagy Rokitanskynak a pozitív orvosi tudomány megteremtőjének a tüdővészről szóló nézeteit ismertetni, nem is szándékom Villemin franczia kórbúvárnak 1865-ben megjelent korszakalkotó munkáját, avagy a Virckolv- Niemeyer kész nézetet tárgyalni, sem pedig Buhl elméletét és Klebs »monas tuberculosum «-át stb. szellőztetni. Figyelmen kívül hagyom továbbá a legutóbbi időben annyira elszaporodott új orvosi szerek és gyógymódok felsorolását és azoknak kritikai méltatását. *) elállók ezúttal a kórboncztani és kórszövettani, nemkülönben a kísérleti kórtani ismeretek gyarapodásának felsorolásától is, melyek pedig jelentős bizonyítékai az előhaladásnak, de őszintén megvallva, ezek — bármennyire is becsesek tudományos szempontból — mégis mindig csak a kísérletezés fokán állanak és hogy az óhajtott valódi haladásnak csak első lépcsőjét képezik, mert szerintem a gyógyszerek, meg a különböző gyógymódok és elméletek bősége orvosgyakorlati szempontból még nem egyértelmű a biztos eredménynyel. Jelenleg egyedüli célom az, hogy a Koch-féle parasitius elmélet alapján legújabban keletkezett Bergeon-féle, a végbélbe alkalmazott szénsavgáz befecskendezések (Rectal-injection) értékéről szóltak. Mióta Koch a gümőkór fertőző anyagának felfedezésére vonatkozó nagy jelentőségű vizsgálatait a berlini élettani társulat 1882. márczius hó 25-ikén tartott gyűlésében előadta, azóta e téren rendkívüli felpezsdülés uralkodik, melynek sejtett végczélja, hogy a tüdővész parasitius elmélete alapján egy radicális gyógymód volna elérhető. A ki tudja, hogy a modern orvosi tudományban a microorganismusoknak mily jelentős szerepük van és hogy már eddig is mily meglepő eredményeket köszönhetünk a búvárlatok ez új nemének, az a fennebbi czélt nem is tartja elérhetetlennek. A Koch elméletére alapított antiparasiticus vagy radicalis gyógymódnak egyedüli czélja tehát oly biztos módszer birtokába jutni, mely a tüdővész kifejlődését feltételező bacillusokat vagy *) Idevágólag utalok Brehmer tr. 1887-ben megjelent »Die Therapie der chronischen Lungenschwindsucht« czímű igen becses művére. 49