Orvosi Hetilap, 1888. március (32. évfolyam, 10-13. szám)
1888-03-04 / 10. szám
BUDAPEST, 1888. 10. sz. MÁRCZIUS 4. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyvkereskedésében. ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: helyben és vidéken egész évre iort, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. HONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVARLAT KÖZLÖNYE. HARMINNCZKETTEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Tartalom: Jendrassik Ernő tr. A tabes dorsalis localisatiójáról. — Lantos Emil tr. Közlemény Kézmárszky Tivadar egyetemi ny. r. tanár I. szülészeti és nőgyógyászati kórodájából. Az eclampsia és albuminuria kóroktanához. (Folytatás.) — Szenes Zsigmond. Kimutatás a sz. Rókuskórház fülbetegosztályán (Beke Gyula egyetemr.) gyógykezelt fülbetegekről. (Folytatás.) — A budapesti kir. orvosegyesület VII. rendes ülése 1888. február hó 25-én. — Könyvismertetés. Die Ohrenkrankheiten, deren Verhütung und hygienische Behandlung. Von Dr. Kornél Lichtenberg. — Lapszemle. A kalapács kimetszése. — A garatmögötti tályogok megnyitásáról. — Iodoformaether-befecskendések hideg tályogokba. — Orbáncz-coccusok kimutatása sebészi betegszobák levegőjében. — A iodtrichlorid mint desinficiens és antisepticum. 'X'ÁRCZA: Csatáry Lajos tr. Jelentés az országos közegészségi tanácsnak 1887. évi működéséről. — Szenes Zsigmond. A fülészet haladásáról. — Heti szemle. Az osztrák egyetemek új szabályzata a magántanári képesítésről. — Az orsz. közegészségi egyesület alapítványi bizottsága. — Egyetem Londonban. — Délmagyarországi természettudományi társulat. — A zemplénmegyei orvos-gyógyszerész egyesület felolvasó estélye. — Franczia sebészek congressusa. — Vegyesek. — Pályázatok. A tabes dorsalis localisatiójáról.1) Jendrassik Ernő tr. egyetemi magántanártól. Alig van betegség, melynek tünettanával többet foglalkoztak volna a szakemberek, mint a tabes dorsaliséval, úgy annyira, hogy ma már ezen igen változatos kórképet nyújtó bántalom diagnosisa a legkönnyebbek közé tartozik, daczára annak, hogy a tünetek sokféleségében a tabest a kórbonczolási elváltozást mutató betegségek közt talán egy bántalom sem múlja felül, s daczára annak, hogy tulajdonképen nincsen egy tünet sem, melynek jelenléte a tabes kórképéhez okvetlenül megkívántatnék , elég gyakran van alkalmunk két olyan tabeses beteget látnunk, kiknél egy symptoma sem közös, így pl. az egyik beteg kifejezett ataxiát mutat, inreflexe hiányzik, tetemes hypnesthesiás foltok vannak lábain, de pupillái rendesek, fénybehatásra összehúzódnak, látása jó, a másik betegnek még van inreflexe, talán nem is csökkent, járása jó, hasonlóképen érzése is, azonban alszáraiban gyakran óriási nyilaló fájdalomrohamok támadják meg, pupillái szűkek, alkalmazkodásnál mozognak ugyan, de a fény iránt teljesen érzéketlenek, s a beteg látóképessége a lassan előrehaladó opticus-atrophia mellett mindinkább csökken.2) Mindkét egyén súlyosan beteg, de egészen eltérő tünetekkel és mégis bajaiknak alapja azonos, sorsuk egyenlően szomorú, csaknem kivétel nélkül. Nincsen agyi, nincs gerinczagyi ideg, melyet a tabeses kórfolyamat megkímélne, az érzési, a mozgási és a táplálási idegműködéseknek — persze különböző egyéneken — csaknem valamennyi faját megtámadhatja. Igaz, hogy egyes tünetek kiváló gyakorisággal mutatkoznak, de ezek is milyen heterogén eredetűek. Az alsó végtagokon a szúró fájdalmakkal s az inreflex hiányával szemben a leggyakoribb tünetek közé sorolandók a myosis, a pupillák fényreflexhiánya, gyakori az opticusok atrophiája. A tüneteknek ezen polymorphismusával ellentétben a kórbonczolás lelete igen egyszerű: a gerinczagyi hátulsó kötegek elfajulása. Pedig azon álláspont, melyet jelenleg a localisatio tanában elfoglalunk, határozottan megkívánná, hogy más kórtüneteknek más kórbonczolási lelet is feleljen meg. Azonban a milyen meglepő körülmény a pathologiai elváltozás egyenlő volt a különböző symptomák mellett, a búvárok olyan hamar hozzászoktak, s miután az összefüggés magyarázata a hátulsó kötegek elváltozásából igen nehéz feladat, inkább azon vita uralja az irodalmat, váljon jobos eredetű-e a folyamat vagy egyszerű degeneratio, váljon az intersstitiumból vagy a parenchymaből indul-e ki, avagy az ezek az elsődlegesen megbetegedettek, s végre, hogy a hátulsó kötegek elfajulása megfelel-e a systema-megbetegedés fogalmának. Azon nehézségek, melyek a tüneteknek a gerinczagyi elváltozásból való származtatása elé gördülnek, több búvárt arra indítottak, hogy a gerinczagyon kívül is keressenek elváltozásokat. Sikerült is a peripheriás idegeken bizonyos elfajulásokat észlelni, melyeket újabban főleg Déjermne, 1) Pitres és Vaillard,2) Oppenheim és Siemerlings) tanulmányoztak. E vizsgálatok kiderítették, miszerint a tabesnél az érző idegek bőrágaiban lehet kisebb-nagyobb fokú elváltozást találni, néha ezen folyamat az idegtörzseket is megtámadja. Ezen elváltozások értéke azonban nem ítélhető meg egykönnyen, teljesen ép és ifjú egyéneknél is folyton vannak egyes ágai a bőridegeknek, melyek a degeneratio folyamatát mutatják; hosszas, sorvasztó betegségben meghaltaknál az ilyen elfajult rostok már sokkal nagyobb számmal vannak jelen. Igaz, hogy egyes — nem minden — tabes esetben az elfajulás igen nagyfokú volt, nagyobb fokú, mint amilyent más betegségeknél eddigelé találtak; azonban, hogyha a tüdővészben elhaltaknál is találunk aránylag elég nagy számmal elfajult idegrostot, elképzelhetnők azt is, hogy még többet találunk tabesnél, mert ezen betegség még hosszabb lefolyású mint a phthisis s az általa megtámadott valóban mint élőhalott tölti utolsó éveit. De megengedve még, hogy az elváltozás az idegeken csakugyan összefügg a tabeses bántalommal, úgy mégis annak tüneteihez csak kis mértékben járulhat, egyrészről már azért is, mert a kezdeti szakban, — amelyben csak ritkán lehet vizsgálatot tenni *) Előadatott s a készítmények bemutattattak a budapesti kir. orvosegyesület 1887. november 12-iki ülésén. 2) E két példa két, általam észlelt betegről van véve. *) Archives de Physiologie 1883. p. 72. 2) Revue de médecine 1886. n. 7. sj Archiv f. Psychiatrie XVIII. I, 2.