Orvosi Hetilap, 1888. március (32. évfolyam, 10-13. szám)

1888-03-04 / 10. szám

BUDAPEST, 1888. 10. sz. MÁRCZIUS 4. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyv­­kereskedésében. ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: helyben és vidéken egész évre io­­rt, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. HONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVARLAT KÖZLÖNYE. HARMINNCZKETTEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Tartalom: Jendrassik Ern­ő tr. A tabes dorsalis localisatiójáról. — Lantos Emil tr. Közlemény Kézmárszky Tivadar egyetemi ny. r. tanár I. szülé­szeti és nőgyógyászati kórodájából. Az eclampsia és albuminuria kóroktanához. (Folytatás.) — Szenes Zsigmond. Kimutatás a sz. Rókus­­kórház fülbetegosztályán (Beke Gyula egyete­m­r.) gyógykezelt fülbetegekről. (Folytatás.) — A budapesti kir. orvosegyesület VII. rendes ülése 1888. február hó 25-én. — Könyvismertetés. Die Ohrenkrankheiten, deren Verhütung und hygienische Behandlung. Von Dr. Kornél Lichtenberg. — Lapszemle. A kalapács kimetszése. — A garatmögötti tályogok megnyitásáról. — Iodoformaether-befecskendések hideg tályogokba. — Orbáncz-coccusok kimutatása sebészi betegszobák levegőjében. — A iodtrichlorid mint desinficiens és antisepticum. 'X'ÁRCZA: Csatáry Lajos tr. Jelentés az országos közegészségi tanácsnak 1887. évi működéséről. — Szenes Zsigmond. A fülészet haladásáról. — Heti szemle. Az osztrák egyetemek új szabályzata a magántanári képesítésről. — Az orsz. közegészségi egyesület alapítványi bizottsága. — Egyetem Londonban. — Délmagyarországi természettudományi társulat. — A zemplénmegyei orvos-gyógyszerész egyesület felolvasó estélye. — Franczia sebészek congressusa. — Vegyesek. — Pályázatok. A tabes dorsalis localisatiójáról.1) Jendrassik Ernő tr. egyetemi magántanártól. Alig van betegség, melynek tünettanával többet foglalkoztak volna a szakemberek, mint a tabes dorsaliséval, úgy annyira, hogy ma már ezen igen változatos kórképet nyújtó bántalom diagnosisa a legkönnyebbek közé tartozik, daczára annak, hogy a tünetek sokféleségében a tabest a kórbonczolási elváltozást mutató beteg­ségek közt talán egy bántalom sem múlja felül, s daczára annak, hogy tulajdonképen nincsen egy tünet sem, melynek jelenléte a tabes kórképéhez okvetlenül megkívántatnék , elég gyakran van alkalmunk két olyan tabeses beteget látnunk, kiknél egy symptoma sem közös, így pl. az egyik beteg kifejezett ataxiát mutat, inreflexe hiányzik, tetemes hypnesthesiás foltok vannak lábain, de pupillái rendesek, fénybehatásra összehúzódnak, látása jó, a másik beteg­nek még van inreflexe, talán nem is csökkent, járása jó, hasonló­képen érzése is, azonban alszáraiban gyakran óriási nyilaló fáj­dalomrohamok támadják meg, pupillái szűkek, alkalmazkodásnál mozognak ugyan, de a fény iránt teljesen érzéketlenek, s a beteg látóképessége a lassan előrehaladó opticus-atrophia mellett mind­inkább csökken.2) Mindkét egyén súlyosan beteg, de egészen el­térő tünetekkel és mégis bajaiknak alapja azonos, sorsuk egyenlően szomorú, csaknem kivétel nélkül. Nincsen agyi, nincs gerinczagyi ideg, melyet a tabeses kórfolyamat megkímélne, az érzési, a moz­gási és a táplálási idegműködéseknek —­ persze különböző egyé­neken — csaknem valamennyi faját megtámadhatja. Igaz, hogy egyes tünetek kiváló gyakorisággal mutatkoznak, de ezek is milyen heterogén eredetűek. Az alsó végtagokon a szúró fájdalmakkal s az inreflex hiányával szemben a leggyakoribb tünetek közé sorolandók a myosis, a pupillák fényreflexhiánya, gyakori az opticusok atrophiája. A tüneteknek ezen polymorphismusával ellentétben a kór­­bonczolás lelete igen egyszerű: a gerinczagyi hátulsó kötegek el­fajulása. Pedig azon álláspont, melyet jelenleg a localisatio taná­ban elfoglalunk, határozottan megkívánná, hogy más kórtüneteknek más kórbonczolási lelet is feleljen meg. Azonban a milyen meg­lepő körülmény a pathologiai elváltozás egyenlő volt a különböző symptomák mellett, a búvárok olyan hamar hozzászoktak, s miután az összefüggés magyarázata a hátulsó kötegek elváltozásából igen nehéz feladat, inkább azon vita uralja az irodalmat, váljon jobos eredetű-e a folyamat vagy egyszerű degeneratio, váljon az inter­­s­stitiumból vagy a parenchymaből indul-e ki, avagy az ezek az elsődlegesen megbetegedettek, s végre, hogy a hátulsó kötegek elfajulása megfelel-e a systema-megbetegedés fogalmának. Azon nehézségek, melyek a tüneteknek a gerinczagyi elvál­tozásból való származtatása elé gördülnek, több búvárt arra indí­tottak, hogy a gerinczagyon kívül is keressenek elváltozásokat. Sikerült is a peripheriás idegeken bizonyos elfajulásokat észlelni, melyeket újabban főleg Déjermne, 1) Pitres és Vaillard,2) Oppenheim és Siemer­­lings) tanulmányoztak. E vizsgálatok kiderítették, miszerint a tabes­­nél az érző idegek bőrágaiban lehet kisebb-nagyobb fokú elvál­tozást találni, néha ezen folyamat az idegtörzseket is megtámadja. Ezen elváltozások értéke azonban nem ítélhető meg egykönnyen, teljesen ép és ifjú egyéneknél is folyton vannak egyes ágai a bőr­idegeknek, melyek a degeneratio folyamatát mutatják; hosszas, sorvasztó betegségben meghaltaknál az ilyen elfajult rostok már sokkal nagyobb számmal vannak jelen. Igaz, hogy egyes — nem minden — tabes­ esetben az elfajulás igen nagyfokú volt, nagyobb fokú, mint a­milyent más betegségeknél eddigelé találtak; azon­ban, hogyha a tüdővészben elhaltaknál is találunk aránylag elég nagy számmal elfajult idegrostot, elképzelhetnők azt is, hogy még többet találunk tabesnél, mert ezen betegség még hosszabb lefolyású mint a phthisis s az általa megtámadott valóban mint élő­halott tölti utolsó éveit. De megengedve még, hogy az elváltozás az idegeken csak­ugyan összefügg a tabeses bántalommal, úgy mégis annak tünetei­hez csak kis mértékben járulhat, egyrészről már azért is, mert a kezdeti szakban, — a­melyben csak ritkán lehet vizsgálatot tenni *) Előadatott s a készítmények bemutattattak a budapesti kir. orvos­egyesület 1887. november 12-iki ülésén. 2) E két példa két, általam észlelt betegről van véve. *) Archives de Physiologie 1883. p. 72. 2) Revue de médecine 1886. n. 7. sj Archiv f. Psychiatrie XVIII. I, 2.

Next