Orvosi Hetilap, 1888. április (32. évfolyam, 14-18. szám)

1888-04-01 / 14. szám

HÜPN ■"""—■■— ?">' BUDAPEST, 1888. 14. sz. ÁPRILIS 1. ELŐFIZETÉSI ÁR: helyben és vidéken egész évre io frt, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyv- kereskedésében. ORVOSI HETILAP. HONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZÁT ES KORBUVARLAT KÖZLÖNYE. HARMINCZKETTEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Szegő Kálmán tr. Közlemény a budapesti »Stefánia« gyermekkórházból. Észleletek az 1886-iki vörhenyjárványról. — Jendrássik Ernő tr. A tabes dorsalis localisatiójáról. (Folytatás.) — Schwarz Arthur tr. Idegkórtani casuistica. Közlemény a »nyilvános ambulatoriumból szegények számára«. (Folytatás.) — A budapesti kir. orvosegyesület X. rendes ülése 1888. évi márcziushó 24-én. — Könyvismertetés. Lehrbuch der allgemeinen Chirurgie von Prof. Dr. H. Fischer in Breslau. — Die Fettleibigkeit (Lipomatosis universalis) klinisch dar­gestellt von Prof. Dr. H. Kisch Brunnenarzt in Marienbad. — Lapszemle. A phthisis kezelése fluorhydrogennel. — Egyik érzékszerv működésének befolyása a többi érzékszerv működésére. — Új készülék salmiakgőzök bevitelére a dobüregbe. — Aprosexia. Tárcza : Elnöki beszéd, melylyel a magyar orvosi könyvkiadó társulat f. évi márczius 28-iki közgyűlését megnyitotta Markusovszky Lajos tr. elnök. — A magyar orvosi könyvkiadó társulat közgyűlése 1888. évi márcziushó 28-kán. — A franczia sebészek III. congressusa. — Vegyesek. — Beküldetett. — Előfizetési felhívás az »Orvosi Hetilap« 1888. évi april-deczemberi folyamára. — Pályázatok. Mellékletek : A »Szemészet« 2. száma. — Egy kőnyomatú tábla Jendrássik Ernő tr. czikkéhez. — Koritniczai gyógyfürdő ismertetése. Közlemény a budapesti „Stefánia“ gyermek- kórházból. Észleletek az 1886-diki vörhenyjárványról. Közli Szegő Kálmán tr. kórházi segédorvos. Az 1886. év folyamán, a főváros területén szórványosan mindig előforduló vörhenymegbetegedések nagyobb számban kezdtek jelentkezni, úgyannyira, hogy a nyári hónapokban már valóságos epidémia fejlődött ki. Míg 1885-ben 527-et tett a fő­város területéről a tiszti főorvosi hivatalba érkezett vörheny- bejelentés, addig az 1886-ban 2685-re emelkedett. A budapesti »Stefánia«, szegénygyermek-kórház, a főváros egészségi viszonyainak ez érzékeny barometruma, 12366 ambulans betege között, 252 heveny vörhenyesetet mutatott ki. Azonban lényegesen emelkedik még e szám, ha az útóbetegségekkel észlelés alá került eseteket is hozzá soroljuk. így 114 nephritis, 23 lympha­denitis, 11 pneumonia, 8 otitis s 1 synovitis esetnél eruálható volt a még hámló bőr és anamnesis által az előrement küteg. És épen az útómegbetegedések e nagy száma mindjárt kezdetben következtetni engedé, hogy a megszokottnál súlyosabb epidémia uralkodik, mit a kórházi észlelés is igazolt, mert nem­csak a complicatiók gazdagsága, hanem magának a kütegnek intensitása, hosszú tartama, általános roszindulata volt feltűnő. A genius epidemicus súlyosságát különben nemcsak a kórházi észle­lés mutatta, hanem a magánorvosok tapasztalata is igazolta. Azon hit, hogy a kórházat csak a rendesnél súlyosabb ese­tekben keresik fel, fertőző betegségekre nem vonatkozhatik, mert ilyenkor az elkülönítés szükségessége a főczél. De különben is épen a vörheny azon megbetegedés, melynél az enyhe kezdethez is, oly gyakran szövődik súlyos társ- vagy útóbetegség. Az eredetileg csak két szobára s nyolcz ágyra berendezett vörhenyosztály csakhamar szűknek bizonyult, új szobákat kellett berendezni a tömegesen jelentkezőknek. 175 egyén nyert gyógykezelést a vörhenyosztályon az 1888-dik év folyamán, ezek között 148 heveny-küteggel, 37 küteg után vétetett fel. Kórházunk sem maradt ment a fertőzés veszé­lyétől ; daczára a főépülettől messze levő, különálló, elkülönítő épületnek, daczára, hogy úgy az orvosi, mint az ápoló személyzet lehetőleg isolált, 17 sebészi-, szemészi és belbeteg lön a kórház­ban inficiálva. A 175 eset nem és kor szerint a következőkép oszlik meg: fiú 87, leány 88, 1 éven alul 4, 1—3 év közt 38, 3—7 év közt 71, 7—14 év közt 62. Az esetek legnagyobb része a küteg virágzása alatt vagy után hozatott be, így az incubationalis és prodromal tünetek ész­lelés alól elestek; sőt hiányos anamnesis miatt, olykor a küteg fellépésének idejéről és módjáról sem nyerhettünk egész biztos tudomást, úgyszintén nem, hogy váljon a torokszövődmények mióta állnak fenn, úgy hogy ez irányban eseteinkből csak megközelíthető eredmények vonhatók le. Kimenetelük szerint következőleg csoportosíthatók az esetek: Összeg Fiú Leány I éven alul 1—3 év közt 3—7 év közt 7—I4 év közt Gyógyult 106 53 53 2 18 37 49 Meghalt 52 24 28 2 18 27 5 Javult '7 10 7 — 2 7 8 Összesen 175 87 88 4 38 71 Ó2 A halálozási összeg e nagyságának oka a súlyos vörheny- diphtheritis sokasága, a nephritisek nagy száma, mint az alább fel van tűntetve. Könnyebb áttekintés kedvéért az eseteket szövődmények szerint tárgyaljuk. 30 esetben — minden complicatio nélkül — enyhén folyt le a vörheny ; ezek közt 25 a heveny küteggel, 1 a hámlás alatt hozatott be, 4 pedig kórházi fertőzés volt. A toroktünetek közepesek voltak; a mérsékelt exanthemát csak rövid tartamú enyhe lázak kisérték, átlag 3—9 napi tartammal. A gyermekek is legnagyobbrészt jól fejlettek és tápláltak voltak s a betegség csak alig viselte meg őket. Nem és kor szerint e 30 eset a következő- kép oszlik meg: Fiú 11, leány 19, 1 éven alúl —, 1—3 év között 6, 3—7 év között 8, 7—14 év között 16. Hatszor észleltetett az angina scarlatinosa mellett tonsillitis 14

Next

/
Thumbnails
Contents