Orvosi Hetilap, 1888. április (32. évfolyam, 14-18. szám)

1888-04-01 / 14. szám

' r— ............ . ,.... - • ■ — 423 — follicularis, 9—14 év közti egyéneknél. A küteg lefolyása ez esetekben is közepes intensitasú volt. A vörheny-diphtheritis, ezen egyik legvészesebb complicatio, 78 esetben volt képviselve, melyek közül soknál még egyéb szövőd­mény is súlyosbította a betegség lefolyását. így a scarlat-diphthe- ritis mellett, vagy után fejlődött synovitis 8-szor, nephritis 13-szor. Mielőtt ez esetek részletezését adnám, nem lesz felesleges azon különböző alakról és változásokról szólni, melyet ez angina scarlatinosa diphtheritica a torokban betegeinknél mutatott. A felvett esetek legnagyobb részénél a torokfolyamat már előrehaladottabb állapotban volt; — így nem észlelhettük minden­kor a kezdeti alakot és változásokat, — de láthattuk, hogy a kórtermékek úgy színüket, mint alakjukat és consistentiájukat tekintve változók, hogy ezen különböző féleségek egymás mellett is előfordulnak és egymásba átmehetnek. Az angina scarlatinosa- diphtheritica által létrehozott változásoknak leggyengébb foka csak az epithel elhalásához vezetett s ilyenkor csak vékony áttetsző opákszerű elhomályosodást okoz ott, vagy intensivebb esetek­nél vékony fehér lepedőket körülírtan vagy diffuse elterülve a garatképleteken, illetőleg a tonsillán. Súlyosabb esetekben a szöve­tekbe, különösen a tonsillák állományába beágyazott szenyes-fehéres plaqueok jelentkeztek, — melyek úgy színre, mint nagyobb terjedel­mükre és consistentiájukra lényegesen különböztek a follicular tonsillitistő 1. Ily plaque 20-szor képezte kiindulását a mandola necrosisnak —• az angina scarlatinosa-diphtheritica e legerősebb fokának, mely 30-szor észleltetett. E szenyes bűzös szétesési folya­mat mindig a tonsillák belfelületéről indult ki, mely mellett a hátsó garatfal és uvula az elhalás csak kezdetleges alakjait, lepel­szerű elhomályosodást, vagy fehér lepedékességet mutatott, súlyo­sabb esetekben azonban ezek is részt vettek e szétesésben, A mandola necrosist kétszer folliculitis előzte meg. 3 7-szer a virágzó, vagy már elhalványuló küteg mellett ott találtuk a torok részéről a complicatiót, sőt legtöbbször már elő­haladott állapotban, és épen ez esetek azok, melyek felvételük után oly rövid időre lethalis kimenetellel végződtek, 17 esetben előttünk fejlődött a sötétvörös angina scarlatinosából a roncsoló folyamat a megelőző plaqueokból, vagy vékony lepedékből sok­szor oly rohamosan, hogy az elváltozások különböző phasisairól képet nem nyerhettünk. Kétszer észleltük a diphtheritis elsődleges felléptét, s ezen két esetben a garatbeli folyamat álhártyák productiójában nyilvánult, melyek közül egyiknél a vörheny küteg jelentkezésével a már tisztuló torokban necrotisaló folyamat fejlő­dött. És végre 2 vörheny-diphtheritis csak már eltűnt küteg után jelentkezett. Ily súlyos localis bántalom a garatot környező képleteket sem hagyta érintetlenül. Minden esetben ki lehetett tapintani a nyak és állkapocs körül a többé-kevésbé megduzzadt mirigyeket, melyek 7-szer lymphadenitis abscedens és 15-ször phlegmone abscedenshez vezettek. Az exanthema ezen szövődött esetekben 3 5-szőr erős inten- sitású, 26-szor csak mérsékelt volt; 5 livid színt öltött, 2-szer scar­latina variegata alakot mutatott; 3-szor az exanthema teljes ki­fejlődése előtt bekövetkezett a halál, 5 már halványuló küteggel, 2 pedig hámlással hozatott be az intézetbe. A lázas mozgalom arányban állott e mélyre ható megbete­gedéssel; continuus 390—41° közti lázmenet jellegezte a halálosa­kat, hosszú erős, lassan oldódó és még sokáig remittaló a kevésbé súlyosakat; csak 1 esetben volt a folyamat csekélységének és gyenge kütegnek megfelelőleg enyhe láz. Kimenetűk szerint következőleg csoportosíthatók ezen esetek: — 424 — Összeg Fiú Leány I éven alul 1—3 év közt 3—7 év közt 7—14 év közt Gyógyult 47 22 25 I IO 22 14 Meghalt 30 10 20 2 I 2 14 2 Javult I I — — I — — Összesen 78 33 45 3 23 36 16 A halálos esetek mindegyike a septicus angina scarlatinosa- diphtheritica tüneteit mutatta. 18 1—-3 nap leforgása alatt, 12 5 —12 nap között halt el; ezek közül 4-szer a folyamat tova­terjedt az orra, 6-szor a szájra, 2-szer mindkettőre; 1 esetben mint a sectio mutatta, a hangszálagokig destruálta a szöveteket, s 3-szor a pofa belfelületének gangraenáját okozta. A többi eset­ben a garatban idézett elő kisebb-nagyobb terjedelmű roncso­lásokat. 47 eset gyógyult, 1 javultan elvitetett. A vörheny egyéb szövődményeiben a gyógyultak számából még 4 esett áldozatúl. A gyógyultak közül 8-nál volt necrotisaló folyamat, 19-nél szenyes sárgás-fehér plaque a tonsillán, a többi lepedékes, illetőleg csapadékos alakot mutatott. 58 esetben észleltük a veselobot, átlag a 2-ik hét kezdetétől, a 3-ik hét végéig. — 2 7-szer a küteg kezdetétől észleltük a bete­get ; a többi már lefolyt exanthema után hozatott kórházunkba, midőn a környezet a pöffedés, a csekély vagy véres vizelet által lön ezen utóbajra figyelmes. A küteget ilyenkor 2—3—4, egy eset­ben 6 hétre (?) vihettük vissza. Az előttünk fejlődött eseteknél az előre ment küteg 13-szor volt scarlat-diphtheritissel complicálva, de csak kettő volt közöttük súlyos alak. A megelőző küteg maga vagy közepes, vagy mérsékelt intensitású volt, hisz a súlyos esetek még az exanthema alatt el­pusztultak. Az észlelők azon része, kik épen a mérsékelt vagy gyenge küteget praedispositiónak tekintik a vesemegbetegedésre, felejtik, hogy a súlyos esetek ritkábban húzódnak a 2-ik vagy 3-ik hétig. A veselob 9 esetben 10—30 napi albuminuriát okozva egészen enyhén folyt le. 8 erősen püffedt gyermeknél uraemicus convulsiók jelentkeztek, mi mellett azonban a diuresis némelynél csak kevéssé csökkent, sőt néhányszor eléggé bő is volt: így 200, 600, 1000, 2000, 2500 kcm. vizeletkiürítés észleltetett mint átlagos napi mennyiség az uraemiát megelőző napokon. Csak egy Íz­ben észleltetett hosszan tartó anuria, mikor is 7 napon át össze­sen csak 80 gm.-nyi sűrű zavaros véres vizelet üríttetett a beteg által. Az albuminuria több esetben 50 napig, 1 Ízben 80 napon túl is eltartott. 15 esetben volt az egész testre kiterjedő nagyfokú pöffedés észlelhető; a legtöbbnél csak az alsó végtagokon és arczon jelentkezett a vizenyő, eltekintvén a fennebb idézett 9 enyhe esettől, kiknél pöffedés egyáltalában nem volt constatálható, s kik­nél nem is fejlődtek a veselobot oly gyakran még inkább súlyosbító szövődményes betegségek. Ezen szövődmények között, melyek különben a vörheny utó- bántalmát is képezik, első helyen áll a tüdőlob. E súlyos compli­catio 9 Ízben észleltetett, s 6-szor, 3—5—8 napon belül halálhoz vezetett; rendesen brusque tünetekkel köszöntött be, lobaris ki­terjedést mutatott és a 3 gyógyultnál csak lassú resolutio útján 3—4 heti fennállás után tűnt el. Mint egyéb szövődmény szerepelt 2-szer genyes pleuritis (mindkettő thoraco-scissio útján gyógyúlt), súlyosabb hörglobok, a bélhuzam megbetegedései, genyes közép fül- és mirigylobok.

Next

/
Thumbnails
Contents