Orvosi Hetilap, 1888. április (32. évfolyam, 14-18. szám)
1888-04-01 / 14. szám
r—............ . ..... • ■ — — Kimenetük szerint következőleg csoportosíthatók ezen esetek: A halálos esetek mindegyike a septicus angina scarlatinosadiphtheritica tüneteit mutatta. 18 1—3 nap leforgása alatt, 12 5 —12 nap között halt el; ezek közül 4-szer a folyamat tovaterjedt az orra, 6-szor a szájra, 2-szer mindkettőre; 1 esetben mint a sectio mutatta, a hangszalagokig destruálta a szöveteket, s 3-szor a pofa belfelületének gangraenáját okozta. A többi esetben a garatban idézett elő kisebb-nagyobb terjedelmű roncsolásokat. 47 eset gyógyult, javultan elvitetett. A vörheny egyéb szövődményeiben a gyógyultak számából még 4 esett áldozatul. A gyógyultak közül 8-nál volt necrotisáló folyamat, 19-nél szenyes sárgás-fehér plaque a tonsillán, a többi lepedékes, illetőleg csapadékos alakot mutatott. 58 esetben észleltük a veselobot, átlag a 2-ik hét kezdetétől, a 3-ik hét végéig. — 27-szer a küteg kezdetétől észleltük a beteget ; a többi már lefolyt exanthema után hozatott kórházunkba, midőn a környezet a pöffedés, a csekély vagy véres vizelet által jön ezen utóbajra figyelmes. A küteget ilyenkor 2—3—4, egy esetben 6 hétre (?) vihettük vissza. Az előttünk fejlődött eseteknél az előre ment küteg 13-szor volt scarlat-diphtheritissel complicálva, de csak kettő volt közöttük súlyos alak. A megelőző küteg maga vagy közepes, vagy mérsékelt intensitású volt, hisz a súlyos esetek még az exanthema alatt elpusztultak. Az észlelők azon része, kik épen a mérsékelt vagy gyenge keteget praedispositiónak tekintik a vesemegbetegedésre, felejtik, hogy a súlyos esetek ritkábban húzódnak a 2-ik vagy 3-ik hétig. A vesebb 9 esetben 10—30 napi albuminuriát okozva egészen enyhén folyt le. 8 erősen püffedt gyermeknél uraemicus convulsiók jelentkeztek, mi mellett azonban a diuresis némelynél csak kevéssé csökkent, sőt néhányszor eléggé bő is volt: így 200, 600, 1000, 2000, 2500 kcm. vizeletkiürítés észleltetett mint átlagos napi mennyiség az uraemiát megelőző napokon. Csak egy ízben észleltetett hosszan tartó anuria, mikor is 7 napon át összesen csak 80 gm-nyi sűrű zavaros véres vizelet üríttetett a beteg által. Az albuminuria több esetben 50 napig, 1 ízben 80 napon túl is eltartott. 15 esetben volt az egész testre kiterjedő nagyfokú pöffedés észlelhető; a legtöbbnél csak az alsó végtagokon és arczon jelentkezett a vizenyő, eltekintvén a fennebb idézett 9 enyhe esettől, kiknél pöffedés egyáltalában nem volt constatálható, s kiknél nem is fejlődtek a veselobot oly gyakran még inkább súlyosbító szövődményes betegségek. Ezen szövődmények között, melyek különben a vörheny utóbántalmát is képezik, első helyen áll a tüdőláb. E súlyos complicatio 9 ízben észleltetett, s 6-szor, 3—5—8 napon belül halálhoz vezetett; rendesen brusque tünetekkel köszöntött be, lobaris kiterjedést mutatott és a 3 gyógyultnál csak lassú resolutio útján 3—4 heti fennállás után tűnt el. Mint egyéb szövődmény szerepelt 2-szer genyes pleuritis (mindkettő thoraco-scissio útján gyógyult), súlyosabb körglobok, a bélhuzam megbetegedései, genyes közép fül- és mirigylábok. Összeg Fiú Leányi éven alul 1—3 év közt 3—7 év közt 7—14 év közt Gyógyult 47 22 251 IO 22 14 Meghalt 30 10 202 I 2 142 JavultI I — — I — — Összesen 78 33 453 23 36 16 — 423 — follicularis, 9—14 év közti egyéneknél. A küteg lefolyása ez esetekben is közepes intensitású volt. A vörheny-diphtheritis, ezen egyik legvészesebb complicatio, 78 esetben volt képviselve, melyek közül soknál még egyéb szövődmény is súlyosbította a betegség lefolyását, így a scarlat-diphtheritis mellett, vagy után fejlődött synovitis 8-szor, nephritis 13-szor. Mielőtt ez esetek részletezését adnám, nem lesz felesleges azon különböző alakról és változásokról szólni, melyet ez angina scarlatinosa diphtheritica a torokban betegeinknél mutatott. A felvett esetek legnagyobb részénél a torokfolyamat már előrehaladottabb állapotban volt, — így nem észlelhettük mindenkor a kezdeti alakot és változásokat, — de láthattuk, hogy a kórtermékek úgy színüket, mint alakjukat és consistentiájukat tekintve változók, hogy ezen különböző féleségek egymás mellett is előfordulnak és egymásba átmehetnek. Az angina scarlatinosadiphtheritica által létrehozott változásoknak leggyengébb foka csak az epithel elhalásához vezetett s ilyenkor csak vékony áttetsző opákszerű elhomályosodást okozott, vagy intensivebb eseteknél vékony fehér lepedőket körülírtan vagy diffuse elterülve a garatképleteken, illetőleg a tonsillán. Súlyosabb esetekben a szövetekbe, különösen a tonsillák állományába beágyazott szenyes-fehéres plaqueok jelentkeztek, amelyek úgy színre, mint nagyobb terjedelmükre és consistentiájukra lényegesen különböztek a follicular tonsillitistől. Ily plaque 20-szor képezte kiindulását a mandola necrosisnak és az angina scarlatinosa-diphtheriticae legerősebb fokának, mely 30-szor észleltetett. E szenyes bűzös szétesési folyamat mindig a tonsillák belfelületéről indult ki, mely mellett a hátsó garatfal és uyula az elhalás csak kezdetleges alakjait, lepelszerű elhomályosodást, vagy fehér lepedékességet mutatott, súlyosabb esetekben azonban ezek is részt vettek e szétesésben. A mandola necrosist kétszer folliculitis előzte meg. 37-szer a virágzó, vagy már elhalványuló küteg mellett ott találtuk a torok részéről a complicatiót, sőt legtöbbször már előhaladott állapotban, és épen ez esetek azok, melyek felvételük után oly rövid időre lethális kimenetellel végződtek, 17 esetben előttünk fejlődött a sötétvörös angina scarlatinosából a roncsoló folyamat a megelőző plaqueokból, vagy vékony lepedékből sokszor oly rohamosan, hogy az elváltozások különböző phasisairól képet nem nyerhettünk. Kétszer észleltük a diphtheritis elsődleges felléptét, s ezen két esetben a garatbeli folyamat álhártyák productiójában nyilvánult, melyek közül egyiknél a vörheny küteg jelentkezésével a már tisztuló torokban necrotisáló folyamat fejlődött. És végre a vörheny-diphtheritis csak már eltűnt küteg után jelentkezett. Ily súlyos locális bántalom a garatot környező képleteket sem hagyta érintetlenül. Minden esetben ki lehetett tapintani a nyak és állkapocs körül a többé-kevésbé megduzzadt mirigyeket, melyek 7-szer lymphadenitis abscedens és 15-ször phlegmone abscedenshez vezettek. Az exanthema ezen szövődött esetekben 35-ször erős intensitású, 26-szor csak mérsékelt volt; 5 livid színt öltött, 2-szer scarlatina variegata alakot mutatott; 3-szor az exanthema teljes kifejlődése előtt bekövetkezett a halál, 5 már halványuló küteggel, 2 pedig hámlással hozatott be az intézetbe. A lázas mozgalom arányban állott e mélyre ható megbetegedéssel; continuus 390—41° közti lázmenet jellegezte a halálosakat, hosszú erős, lassan oldódó és még sokáig remutátó a kevésbé súlyosakat; csak 1 esetben volt a folyamat csekélységének és gyenge kötegnek megfelelőleg enyhe láz. 424