Orvosi Hetilap, 1888. április (32. évfolyam, 14-18. szám)

1888-04-01 / 14. szám

425 426 58 vörhenyes veselob-esetünk áttekintése a következő: Összeg Fiú Leány !—3 év között 3—7 év között 7—14 év között Gyógyult 38 2 I 17 4 15 19 Meghalt •5 10 5 — I 2 3 Javult 5 4 I I 2 2 Összesen s« 25 23 5 29 24 A vörheny synovitissel a 175 eset közül 19-szer, egyszerű arthralgiával 2-szer volt szövődve. A synovitisek közül kettő septicus scarlatdiphtheritis folyamán jelentkezett és genyes természetű volt, a többi az acut illetőleg subacut lefolyású serosus izületlob képét mutatta s rövidebb-hosszabb fennállás után teljesen gyógyult. Közelebbi ez érdekes szövődményről különálló közlemény tárgyát képezendi. Két gyermeknél a vörheny haemorrhagicus alakban jelent­kezett nyákhártya-vérzésekkel, s hyperthermicus lázmenettel. Mind­kettő azon súlyos alakját képezte a vörhenynek, melyet scarlatina septicának neveznek. Kettős kütegekkel 3 ízben találkoztunk, még pedig 2-szer kanyaróval, egyszer pedig bárányhimlővel szövődve jelentkezett a vörheny. Mindhárom eset felgyógyult, s a lefolyásban feltűnőbb változást nem mutatott. A tabes dorsalis localisatiójáról.1) Jendrássik Ernő tr. egyetemi magántanártól. (Folytatás.) 7. Eset. Drengh Veronika, 61 éves hajadon mosónő. Fel­vétetett 1885. márczius 5-én. A beteg jelen baját megelőző bántal- makra nem emlékszik, syphilisre vonatkozó adat teljesen hiányzik nála, kiütése nem volt; harmincz év előtt egy gyermeket szült, ez dajkaságban halt el 11 hónapos korában. Több gyermeke, vagy elvetélése nem volt. Atyjáról nem tud semmit, anyja »kőbetegség­ben« halt meg, életének utolsó idejében szúró fájdalmai voltak vég­tagjaiban. A beteg hat év óta időnkint szúró fájdalmakat érezett lapoczkáin, ezen fájdalmak gyakrabban ismétlődtek, körülbelül egy év óta pedig a vizelés nehezére esett, nyomnia kellett alhasát s ha köhögött, elfolyt vizelete akarata ellenére; mindazonáltal jelen baját a beteg csak 1884. november végétől származtatja, a midőn alsó végtagjai nappal megdagadtak, éjjelenkint azonban lelohad­tak ; ugyanekkor járásnál puhának érezte (pamstigj a talajt. Nemsokára járása is rosszabbodott, és látása gyengült. Nehány hét óta önkéntelenül széke is elmegy a vizelés mellett; ugyanezen idő óta kifejezett övérzése van. A beteg igen gyakran elesett az utóbbi időben, sötétben nem is tudott járni; fájdalmakat azonban nem érzett alsó végtagjaiban, csak időnkint rángásokat. A felvételnél a következő állapotot találtam. Jobb szemén csak kézmozgást vesz észre; bal szeme látóképessége a szemészeti klinika adatai szerint 6/S6. Perimeteres vizs­gálat nem történt. A papillák fehérek, nem éles határúak, a szélek ki­emelkedők, kivájódás alig van, a vénák tágultabbak, az artériák szűkek. A pupillák igen szűkek voltak, s a fényreactio teljesen hiányzott, míg az alkalmazkodásnál a pupilla jól mozgott. Alsó végtagjain ki­fejezett ataxia, e mellett azonban elég nagyfokú gyengeség is, úgy hogy beteg csak nehezen tud járni. A tapintási érzékenység al- szárain tetemesen, főleg helyenkint csökkent, a fájdalom megérzése késik, alsó végtagjainak helyzetéről becsukott szemekkel nem bír biztos tudattal; bezárt szemekkel állani nem tud. A hőérzés azon­ban nem mutat nagyobb elváltozást, a beteg kisebb hőkülönbsége­ket is pontosan jelez. Az inreflex hiányzik mindkét oldalon; a talpreflexek, hasreflex gyöngült. Vizelete folyton csöpög, széke gyakran tudtán kívül kiürül. 1886 elején a beteg látóképességét már teljesen elvesztette; ágyában többnyire csendesen fekszik, sirán­kozó kedély hangulattal; nappal gyakran alszik, míg éjjel ül, s ágyá­ban ide-oda mozog. Izomzata gyengült, s részint e miatt, részint fokozódott ataxiája miatt már felkelni teljesen képtelen lett. Felső végtagjaiban alig van az ataxiának nyoma, s a teljesen vak beteg elég biztossággal nyúl az éjjeli szekrényén levő pohara, kanala után s azokat jól használja. Ezen időben igen heves fájdalomrohamok támadták meg; ezek szúró jellegűek voltak s alsó végtagjaiban hátán, oldalán s felső végtagjainak különösen külső oldalán jelent­keztek. A tabesre jellegző izületi túlhajlíthatóság kifejezését leli a beteg fekvési helyzetében; ugyanis a beteg teljesen kifeszített térd- izület mellett úgy hajlik meg csipőizületében, hogy törzsével egészen ráfekszik alsó végtagjaira s feje lábain nyugszik. Szellemi működéseit illetőleg a beteg nem mutat elváltozást; úgy látszik azonban, hogy egész életében a gyengébb elméjűek közé tartozott. Szívcsúcsa a 6—7. borda közben volt igen jól tapintható csaknem a bal hónalvonalban; a szívcsúcson, de külö­nösen az aorta felett erős diastolicus zörej volt hallható; a pulsus elég erős, némileg peczkelő jellegű volt, perczenkint 80—100. A betegség lefolyásában mindinkább előtérbe léptek a fájda­lom rohamok. Ezen év februárius 16-án egész délután szokatlanul heves fájdalmai voltak májtáján s a lumbalis izmokban, e fájdal­mak miatt 0'02 morphium befecskendést kapott. Egy órával később hirtelen eszméletének elveszése mellett roham lepte meg a követ­kező lefolyással. A beteg ágyában hanyatt feküdt, midőn egyszerre légzése megszűnt, a mellkas és a diaphragma a kilégzési helyzet­ben mozdulatlanul megálltak, a beteg feje bal vállára esett, arcza, különösen pedig ajkai a legnagyobb fokban cyanoticusok lettek ; a szemhéjak eleinte lezáródva voltak, majd kinyíltak s ekkor a conjunctivalis reflex hiányzott. Ezen állapot mintegy 3—4 perczig tartott, majd a jobb sternocleido-mastoideus görcse folytán a beteg arcza balra és felfelé tekintett s ekkor egy mély, görcsös inspira­tio után 6—7 mély, s gyorsan egymásután következő légzést vég­zett, mire ismét légzési szünet állott be, de ez csak 1 — r '/2 per­czig tartott s utána ugyancsak 5—6 gyors légzési mozgás követ­kezett. Ezen lefolyás ötször ismétlődött. A légzési szünet alatt a beteg nyelve fogai közül mintegy másfél centimeternyire kilógott. A szívműködés az első légzési roham alatt rendes volt, a pulsus telt, erős, perczenkint 82, a légzés megindulása után sem gyön­gült, hanem 148-ra szaporodott. A beteg az egész roham ideje alatt nem volt eszméletnél s a legerősebb csípés sem váltott ki reflexmozgást; a törzsön vagy a végtagokban sehol sem mutatkozott görcs; ha egyes végtagját felemeltük a,z elbocsátva mintegy élet­telenül hullott alá. Az utolsó légzési szünet után a beteg szemei erősen könyezni kezdettek, tenyere és melle izzadott s csak ekkor felelt a hozzá intézett kérdésekre. Felébredve az átállott rohamról nem volt tudomása. Hasonló rohama még egynéhányszor volt, ámbár nem ilyen heves alakban. Ezen rohamot egy igen nagyfokú crise laryngée-nek. lehetne tartani. A beteg ezen időben gyakran panaszkodott arról, hogy lábai nem akarnak nyugodtan maradni, s tényleg — mint azt már más esetekben is volt alkalmam észlelni — időnkint lehetett alsó vég­tagjain szabálytalan mozgásokat, rángásokat észlelni, melyek több­nyire a peroneusok és adductorok működéséből származtak; ilyen­kor kezeivel igyekezett a mozgást korlátozni s az által is csökken­teni, hogy testével alsó végtagjaira feküdt. Alsó végtagjainak helyzetéről már ekkor semmi tudomása nem volt, kezeivel keres­gette azokat; de felhívásra jobb, vagy bal lábát képes volt meg­mozdítani még a kívánt irányban is. Ujjali érintést alig vesz észre, tűszúrás után csak 5 — 6 mp. múlva kapja el lábát. Felső végtag­jain érzése elég jó, a tűszúrást igen jól megérzi. Hallása teteme­sen gyengült mindkét fülén,, csak az erősebb beszédet érti meg. Később a beteg testi ereje mindinkább gyengülni kezdett, a mit előmozdított a gyakori hányás is; ez többnyire azon időben jelentkezett, midőn a betegnek fájdalomrohamai voltak s ilyenkor a gyomor tartalma minden erőlködés nélkül kiürült; nagyobbfokú gyomorfájdalmakban azonban a beteg nem szenvedett. 1886. május­hó 6-án a beteg csendesen elhunyt. A bonczolási jegyzőkönyvből a következő kivonatot kell felemlítenem: Endarteritis chronica totius aortae et arteriarum ad basim cerebri; degeneratio adiposa levior musc. cordis. Cystitis chronica, degeneratio parenchym. renum et abscessi miliares renis dextri.« Az idegrendszerre vonat­kozólag: »a koponyaboltozat középvastag, szivacsos, belső felületén az edények vastagabb és vékonyabb ágai által képezett faszerűleg !) L. az Orvosi Hetilap 12. számát.

Next

/
Thumbnails
Contents