Orvosi Hetilap, 1888. április (32. évfolyam, 14-18. szám)

1888-04-01 / 14. szám

— 427 — — 428 — , v­.­hv, 4 elágazódó finom réczét mutat. A kemény agyburok kissé feszült, a lágy agyburkok vékonyak, kissé nedvdúsak, az agy domborulatán, főkép az edények mentében megvastagodottak. Az agy alapi üterek, főleg a két vertebralis, a basilaris és az art. fossae Sylvii meg­vastagodottak, helyenként árterük kissé tátongó. Az agy vér­szegény, kissé nedvdúsabb, közép tömött, gyomrácsai, nevezetesen mellső szarvaikban kis fokban tágultak, bennük körülbelül 25 gm. tiszta sárga savó. Mindkét látó ideg lelapított, átmetszete kisebb és nem kör, hanem lapos kerülék alakú. A nyúlzagy alsó része főleg mindkét tuberculum cuneatum, mindkét tuberculum Rolandoi kissé tömöttebb. A gerinczagy hártyái nem mutatnak eltérést.­ Szövettani vizsgálataim eredményei: a gerinczagy ágyéki részén a hátulsó kötegek igen nagyfokú elváltozást mutatnak, úgy hogy alig van itt-ott egy épen maradt idegrost benne, csupán a legmellsőbb részen, a commissura post, mellett kétoldalt van egy kissé sűrűbb rostköteg, mely azonban szintén nem nevezhető teljesszámú­nak ; ezenkívül a hátulsó szarv mellett is egy keskeny szegély alakjában van egy kisebb fokban megtámadt részlet. A hátulsó gyökök nagyfokban elfajultak ezen magasságban s a hátulsó köteg­­ből a szürke állományba haladó rostkötegek teljesen eltűntek. A szürke­­állomány hátulsó szarvainak rosthálózata gyérült, a mellső szarvaké azonban rendes. Az agyacsoldalpálya ezen magasságban mint kes­keny széli zóna mutatkozik nagyfokban elfajult csík alakjában. A többi fehér állomány, a mellső gyökök teljesen épek s az ideg­sejtek, a­mennyire megítélhető szintén. Az elfajult részeket durvább szövetű kötszövet foglalja el számos szemcsesejttel és amyloid testecscsel; az erek talán kissé szaporodtak, de valami feltűnő változást nem mutatnak. A háti részen, ha lehet, az elfajulás még jobban kifejezett, főleg a Goll-kötegben alig maradt ép rost, s a Burdach-kötegben is csak a hátulsó szarvakkal szomszédos részle­teken vannak gyéren épen maradt idegszálak. Az agyacsoldalpálya elfajulása ezen részen még inkább kifejezett s az elfajulás a gerinczagy szélén csaknem a mellső gyökökig húzódik el. A hátulsó szarvak hálózata gyérült, azonban a hátulsó gyökökben aránylag sokkal több ép rost van mint az ágyéki részen. A mellső szarvak és a többi rész itt is épek. A nyaki részen szintén nagy­fokú az elfajulás, mely itt is a már előbb leírt szöveti szerkeze­tet mutatja, csakhogy a hátulsó szarvak szomszédságában aránylag sokkal több épen maradt rost van, mint az alábbi részein a gerinczagynak; továbbá a commissura post.-nál is mindkét oldalt egy­­egy teljesen épnek mutatkozó nyaláb van. A hátulsó gyökök csak­nem teljesen épek, a hátulsó szarvak rosthálózata is elég dús, a Clarke-oszlopok körül is alig gyérült. Az agyacs oldalköteg nagy fokban elfajult, itt azonban kissé inkább mellfelé esik s szélesebb csíkot képez. A hátulsó kötegek elfajulását a Burdach és Goll­­magvakig egészen jól lehet követni a nyúltagyban, tovább azon­ban nem, s a nyúltagy ezen magvak magasságában különben telje­sen ép, csak az agyacsoldalpálya van elfajulva nagy fokban. Ezen elfajulás követhető az agyacs-kocsányba. Az agyacsból vizsgálat alá vettem a lobus semilunaris supterior-t; ezen részen a Purkinje-sejtek körülbelül a rendes számban vannak jelen, a rostkötegek a fehér állományban, valamint a rostfonat a szemcserétegben normálisnak látszik. Ezzel ellentétben úgy a lobus cuneiformis mint a lobus quadrangularis superior elég súlyos elvál­tozást mutattak. A Purkinje-sejtek tetemesen csökkent számban vannak jelen, egyes lobulusokon 2—3—4 van, ezek is többnyire egymás mellett foglalnak helyet, alakra nézve azonban épeknek látszanak. A velős állomány fehér rostjai ezen helyeken tetemesen gyérült számban vannak jelen, úgy hogy míg ép helyeken ezen rostkötegek intensív kék nyalábokat képeznek, melyeken az egyes rostok igen jól kivehetők, addig az ilyen helyeken a sárgás köt­­szöveti alapállomány tűnik főleg szembe s ezen csak kevés kékre festett idegrost látható. A hálózat a szemcsés rétegben aránylag legkevésbbé szenvedett. Az agykéreg vizsgálatáról felvett adatok szerint 1. a gyrus frontalis sup. némi elváltozást mutat, a mennyiben a tangentialis rostok kissé ritkultak s közöttük egy-két szemcsesejt látható ; továbbá a hajszálerek igen nagy számmal vannak jelen, falaikon azonban semmi elváltozás nem található; az egész elváltozás azonban nagyon kisfokú; 2. a medialis része ezen gyrusnak épnek bizo­nyult ; 3. a gyrus rectus igen súlyos elváltozásokat mutatott; a vizsgálatot mind az Exner-féle, mind a Weigert-féle módszerrel megtettem s a két eljárás azonos eredményekre vezetett. A tan­gentialis rostok csaknem teljesen eltűntek, úgy hogy számos met­szetet átvizsgálva alig lehetett azokon összesen 1—2-őt találni, a mélyebb réteg rosthálózata is nagy fokban gyérült; a radiális rostok ellenben nem mutatnak nagyobb elváltozást. A neuroglia a kéreg külső széle felé tömöttebbnek látszik, egyes szemcsesejtekkel van behintve, az idegsejteken különösebb elváltozás nem látható. 4. A gyrus frontalis medius teljesen épnek mutatkozott, a tangentialis rétegben azonban 1—2 szemcsesejt is volt. 5. A gyrus frontalis inf. teljesen ép. 6. A gyrus centralis ant. egészen rendes, hasonlóképen 7. a gyrus centralis post­­is. 8. Az insula szintén mind az Exner, mind a Weigert-féle módszerrel lett megvizsgálva, a kép itt is azonos volt: a tangentialis réteg tetemes ritkulást tüntet fel, itt sok szemcsesejt van jelen, a megmaradt rostok igen varicosusak (kóros ?), a radialis kötegek halvány lilás színnel festődnek, s talán kissé fogyottak. 9. A gyrus parietalis sup. egészen ép, valamint 10. a praecuneus is. 11. A gyrus supramarginalis rendes viszonyokat mutat, azonban 12. a gyrus angularis, melyről négy külön darabka lett megvizsgálva a tangentialis rostokban szegénynek mutatkozott s ezen rétegében igen sok szemcsesejt volt látható. A második rétegben is tetemesen ritkult a rosthálózat, azonban a radialis rostok már igen szép fonatot képeznek, a sejtek sem mutatnak kifejezett változást, helyenként azonban feltűnően szemcsések (kóros ?). 13. A gyrus occipitalis sup. szintén mindkét módszer segítségével lett megvizsgálva egyenlő eredménynyel; a rostok egészen ép viszonyokat tüntettek fel, a Vicq d’Azyr-csík igen jellegzetesen tűnik elő; míg 14. a gyrus occipit. med.-ban a tangentialis rostok igen megritkultak, az alatta levő hálózat kevésbé, azonban a radia­lis rostok ismét tetemes fogyatkozást mutatnak főképen össze­hasonlítva ép agynak hasonló helyével. Míg ép helyen a radialis rostok 5—8 rostból álló kötegekbe csoportosulva haladnak lefelé, addig ezen részen 1­-2, azok is nagyobb körökben. A Vicq d’Azyr­­fonat csak néhány kis helyen észlelhető. A külső rétegben számos szemcsesejt, az egész metszetben igen sok fénylő mag. Egyes ideg­sejtek feltűnően szemcsések, a hajszálerek nagyszámúak. 15. A gyrus occipit. inf.-ban mindezen elváltozások még kifejezettebbek, tangentialis rost alig található. 16. A cuneus is megbetegedett, a­mennyiben a tangentialis rostok ritkábbak és ezen rétegben szá­mos szemcsesejt s nyelvi golyócska van, azonban a második réteg már teljesen épnek látszik, de a radialis rostok igen megritkultak, úgy hogy csak 1—3-ból álló kötegeket képeznek. 17. A gyrus occipito-temporalis tetején tetemesen ritkultak a tangentialis rostok, míg a sulcusok közelében alig keresbedtek. Egyes szemcsesejtek a gyrus tetején, a radialis rostok nem gyérültek, nagyon gazdag ér­hálózat. 18. A gyrus lingualis tangentialis rétegében szintén ritku­lás van, mely még inkább ki van fejezve az alatta levő rétegben. A felületes rétegben sok szemcsesejt s nagyobb számban póksejtek. 19. Hasonló elváltozást mutat a gyrus hippocampi és a 20. lobus paracentralis, ezekben a radialis rostok épeknek látszanak. 21. és 22. A gyrus temporalis-ok épek voltak. 23. A gyrus fornicatus (cinguli) hasonlóképen. Ezeken kívül még a corpus callosum mellső és hátulsó részéből lett egy-egy darabka megvizsgálva, ezen részek azonban épeknek találtattak. Végül a chiasma nervorum opticorumból készült hosszanti metszetek ezen idegnek teljes elfajulását mutat­ták ki, míg a chiasma mögött levő, de vele összefüggő Gudden­­féle commissura rostjai épek maradtak. A többi részeknek vizsgá­­lása, nevezetesen a pons, a nyúltagy felsőbb részei s a pedun­­culusok tájáról vett nagyszámú metszet ép viszonyokat tüntetett fel. *) (Folytatása következik.) *) A mellékelt tábla magyarázata. A rajzok a Weigert-féle eljárással festett metszetekről készültek, úgy azonban, hogy csupán a kékre festett idegelemek vannak felvéve, csak az agykéreg részleteken lettek a szemcse­sejtek is belerajzolva. A., B. Az I. eset nyaki és háti gerinczagy részletének keresztmetszete. A hátulsó kötegek és az agyacsoldalpályák nagyfokban el vannak fajulva. C. D. háti és ágyéki gerinczagymetszet a II. esetből. Az ágyéki részleten a hátulsó köteg megbetegedése kevéssé kifejezett, a hátin az el­változás erősebb. E. megfelel az I. eset második homloki gyrusa átmetszetének s a normális gazdagságú rosthálózatot tünteti fel. F. az I. eset második occipitalis gyrusából származik s a nagyfokú kéreg rost atrophiának képét mutatja, a felső rétegben számos szemcsesejt. G. Gyrus occipito-temporalis a II. esetből. A rost fogyatkozás nem oly nagyfokú, de azért a radialis­ rostok is megritkultak.

Next