Orvosi Hetilap, 1888. május (32. évfolyam, 19-22. szám)
1888-05-06 / 19. szám
— 599 — rendszer gátló befolyása alatt oly mértékben, mint a többi sejtek. A növési hajlam ezen helyeken a csökkent beidegzés következtében rendkívül fokozott és már a legcsekélyebb alkalom képes a sejteket szaporodásra bírni. Wernick *) szerint az idült láb az által, hogy a szöveteket állandó ingerületi állapotban tartja, álképletképződésre vezethet. »Wo auch immer längere Zeit hindurch ■chronische Entzündungs- oder Zerstörungsprocesse spielten, da ist die Zugehörigkeit des betreffenden Gewebes zu den ganzen Organismus eine minder engere geworden, dem eigenmächtigen Zellenwachsthum ist Thür und Thor geöffnet.« Ezen értelemben fejti meg Pertik* 2) is az elsődleges epehólyagrák kórokát, midőn azt állítja, hogy az összefüggést az epekövek és rák között az okozott helybeli zavar, az éveken át fennálló mérsékelt erőművi ingerlés közvetítésével kell elképzelnünk. Tényleg bebizonyított dolog, hogy hosszan tartó duzzanat, lob vagy sekély hanyag vagy helytelen kezelés következtében álképletté fajulhat, sőt ismeretesek oly esetek is, hol rendes bőr, erőművi vagy vegyi ingerre lobos lesz és ha ezen lob mesterségesen hosszú időn át fenntartatott, álképlet képződés indult meg. Esetünk oktanának megállapításánál elég alappal vélünk bírni arra, hogy Wernick fennebbi nézete és — az orsósejtű sarcoma hystogenesisében bővebben ismertendő — Siegenbeck-féle) felvétel alapján a lábot tekintsük kórokul. Esetünk következő : T. V., 42 éves, férjezett, magánzó. Felvétetett 1887. September 17-én. Beteg állítása szerint baja egy év előtt kezdődött, midőn fia őt véletlenül könyökével mellbe ütötte; ezen időtől fogva bal emlője fájdalmas volt és gyorsan nőtt; jelen nagyságát körülbelül 3 hó előtt érte el, akkor nagyon fájdalmas és a bőr felette lobos volt; beteg állítása szerint akkor forróságai voltak, különösen az esti órákban. Körülbelül 2 hó előtt javulás állott be, a fájdalmak szüneteltek, a délutáni lázak elmaradtak és a daganat kisebbedni látszott, de két hét előtt az előbb említett tünetek kíséretében a daganat újból kezdett nőni, miért is beteg a már előbb tanácsolt kiirtásra határozta el magát. A bal emlő körülbelül kétszer akkora mint a jobb, felemelkedett. A bőr felette helyenkint kékes-vörös színű, fényes, helyenkint apró visszerekkel sűrűn (foltszerűen) befutott. Az egész emlő tapintásra fájdalmas. Belső felében a bimbótól mintegy 2 cm.-nyire kezdődve egy férfiökölnél nagyobb, gömbalakhoz hasonló, sima felületű, élesen határolt izomtapintatú terimenagyobbodás, mely a mélyben némi hullámzást mutat. Bőrrel összenövés nincs jelen. A terimenagyobbodás minden irányban könnyen mozgatható; felette a bőr tömöttebb, de eltolható. Sem a kulcscsont feletti, sem a kulcscsont alatti, sem a hónalj mirigyek beszüremkedve nincsenek. Betegnél esténkint hőemelkedés jelentkezik (38'5°). A műtét 1887. September 21-én végeztetett. Az emlő bal oldalán a sternum felől a csecsmirigy sugara irányában körülbelül 10 cm. hosszú metszés vezettetett a bimbóig a bőr és bőralatti kötszöveten keresztül; erre nagy mennyiségű sűrűn folyó sötét vér s nagy véralvadékdarabok távolodtak el; visszamaradt egy bolyhos belfelületű, tapadó vérömlenynyel fedett 0’5 —1‘s cm. vastagságú burok, melynek kifejtése helyenkint könnyebben, helyenkint csak metszésekkel volt lehetséges. Sublimat-oldattal kifecskendés után az egész üreg mély csomós s felületes szűcsvarrattal egyesítve, nyomás alá helyeztetett. Sublimatkötés: Műtét után beteg jól érezte magát, láztalan. Az első kötésváltoztatásnál— September 23-én —sebszélek összetapadtak, semmi váladék nincs. September 29-én a második kötésváltoztatás alkalmával a varratok eltávolíttattak. Seb összetapadva. October 3-kán teljes gyógyulás. October 7-én beteg a kórházból eltávozott. A kiirtott daganat szöveti vizsgálatát Portik Ottó Jr. kórházi boncznok-főorvos, egyetemi magántanár volt szíves eszközölni. Az emlőből eltávolított részek első tekintetre különböző korú s ennek megfelelőleg sötét barna-piros nedvdús vagy halványabb, rozsdabarnába játszó, tömöttebb véralvadékok benyomását adták. A részek gondos lemosására már azon körülmény hívott fel, hogy e tömegek a tapintó ujjak között fonalakká kihúzható, igen nyúlós, üvegszerű, részben vértől élénkpirosra festett nyaktól voltak bevonva. Tényleg csak egy részük áll tisztán véralvadékból, egy másik tetemes részük pedig mogyorónyi egész diónyi, itt-ott galambtojásnyi legömbölyödött, majd rendetlen tépett határú dagszövetdarabokból, melyeket alvadt vérköpeny rétege borít. Felületük nyákos tapintatú, sárgás-piros, szövetük sima metszlapot adó, szürkés-piros vagy sárgás-szürke, lágy, nedvdús, áttűnő, nem velőszerű ; más darabokon valamivel tömöttebb, kevésbé áttűnő és szürkés-fehér, számos darabon haemorrhagiáktól áthatott, melyek igen különböző korára igen különböző színárnyalatok — a nedvdús sötét barna-pirostól a mind szárazabb barnás-sárga egész rozsdabarnáig — világosan ráutal. Kézi nagyítóval a frisebb apróbb vérömlenygóczok helyenkint áttűnő nyakszerű szövet képezte udvart engednek felismerni. A lágy daganatdarabokon kívül vannak sokkal tömöttebbek is, mindannyian 0'5—1s cm. vastag tépett, ezafatos szélű lemezek alakjában, melyek egyik (külső) felszíne finom kötszövetczafatokkal s zsírszövetmaradványokkal fedett, másika (a belső) pedig a lágy daganat szövetszigeteivel; a lemezek harántmetszetein párhuzamos lefutású fényes hyalin hegszerű kötszövetcsíkok és ezek között hason elrendeződésű rozsdabarna vonalak és fészkek, itt-ott maga a lágy, áttűnő szövet kisebb szigetei látszanak. Górcsőileg a lágyabb összeállású részek igen sejtdús szövetből állanak, gyér fibrillaris közti állománynyal. A sejtek mindannyian orsóalakúak mérsékelt mennyiségű szemcsés protoplasmával egy-egy hosszúkás keskeny orsóalakú magnak főleg végpontjai mellett, különben nagyon változó irányban kereszteződő kötegekké csoportosítvák, melyek rostozódási irányát a közti állomány gyér volta miatt leginkább a magvak mutatják. Az orsósejtű alapszövet —a mint azt áttekinthetőleg gyenge nagyításnál láthatni legjobban — edények sűrű reczézetétől van gazdagon áthatva; (l. ábra e) a tágabbaknak, melyeken ártér még felismerhető, tetemesen vastagodott falzatuk megszaporodott sejtelemekből áll s az álképlet alapszövetével, mely az edény közvetlen szomszédságában néha sejtdúsabb, elválaszthatlanul összenőtt; a szűkebbek tömör sejtkötegek alakjában jelentkeznek s edényekül épen az előbbiekkel könnyen kimutatható összefüggésük által bizonyodnak ; réczéik igen sűrűek s sejtmagvaik iránya a szomszédos dagszövetbeli rostozódás irányát jelző magvakéival legtöbbször össze nem esik. A metszeteken azonban másnemű csövek s sejtcsoportok is mutatkoznak s pedig a tejutak (kivezető csövek) és mirigyacinusok; (1. ábra és 2. ábra m) előbbiek hengerhámbélésüknek az űrtér felé domborodó sérvszerű betüremlését vagy az űrtérbe nyomuló daganat proliferaló tömött excrescentiáit, azaz a cystosarcomára jellegző viszonyokat nem mutatják; nem mutatják azért, 1. ábra. Nagyítás Noc : 4 obj. Harmack ; tetejcsatorna; esedényelágazódások. *) Wernick : i. h. 2) Per tik : i. h. 3) Siegenbeck van Henkelem: Sarcom u. plastische Entzündung. Virch. Arch. Bd. 107. pag. 393. — 600 —