Orvosi Hetilap, 1888. június (32. évfolyam, 23-26. szám)
1888-06-03 / 23. szám
BUDAPEST, 1888. 23. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR: helyben és vidéken egész évre iort, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. JUNIUS 3. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyvkereskedésében. ORVOSI HETILAP. HONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVARLAT KÖZLÖNYE. HARMINCZKETTEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Jendrassik Ernő tr. A suggestioról. — Schwartz Sándor tr. Közlemény a szt. Rókus-közkórház II. fertőző (Róna Sámuel tr., rendelő orvos) osztályáról. Elsődleges garatorbáncz két esete himlő után. — Udránszky László tr. Közlemény Hoppe-Seyler élet-vegytani intézetéből Strassburgban. A vizelet némely már előképzett vagy egyszerű eljárások által előállítható testanyagának viszonyáról a huminvegyületekhez. (Folytatás.) — A budapesti kir. orvosegyesület XVI. rendes ülése 1888. évi május hó 26-án. — Könyvismertetés. Des névralgies vésicales par Maxime Chaleix-Vivie. — Lapszemle. Új műtéti mód orrgarathabarczok eltávolítására. — Békabőr-átültetés. — Hullaviasz. — Az illatszerek hatása. — Otitis externa ex infectione. Tárcza : Udránszky László tr. A VII. belgyógyászati congressus Wiesbadenben. IV. — Heti szemle. A magyar orvosok és természetvizsgálók XXIV. vándorgyűlése. — A m. k. államvasutak egészségügye. — A fővárosi államrendőrség új toloncz-háza. — Vegyesek. — Beküldetett. — Pályázatok. Melléklet : Róth Adolf tr. czikke. A suggestioról. Jendrassik Ernő tr. egyetemi magántanártól. A hypnotismusnak napról napra gyarapodó irodalma oly sok meglepő kísérletet tár elénk, hogy jelenleg még a határát ezen szaknak körülírni nem lehet. Igaz, hogy egyes kísérleteket főleg olyanok, kik ezen tüneményekkel kevésbé foglalkoztak, kétkedve fogadtak ; azonban Charcot-nak s iskolájának nagy érdeme az, hogy objectíve bizonyító kísérleteket végeztek, melyekben a simulatiónak minden lehetősége ki volt zárható. Az alábbiakban általam végzett kísérletsorozatot kívánok megismertetni, amennyiben azt hiszem, hogy ilyen kísérletek a közlést több tekintetből megérdemlik, annyival is inkább, mert némely még homályos kérdésben véleményem szerint értékesíthetők. Az eset, amely ilyen kísérletekre igen alkalmas volt, kilenc hónapon át volt észlelésem alatt az egyetemi I. belkórodán; nagy részét a kísérleteknek a kir. orvosegyesület 1887. márczius 3-iki ülésén bemutattam. A kórelőzmény a hystericusok valódi regénye. Sz. Ilma, a felvételnél 27 éves. Atyja és egy nagyatyja öngyilkosság által haltak meg, anyja apoplexia folytán; egy nőtestvére hystero-epilepsiában szenved s egyszer szerelmi bánat miatt megmérgezte magát. A beteg 3—15 éves koráig zárdában neveltetett, ezen időben csendes, ábrándozó volt, legjobban szerette a magányosságot. Szülei kivonatára 15 éves korában novitius lett s 11/2 évig állandóan a kolostorban maradt. Midőn ezen idő leteltével látogatóba haza jött, egy fiatal emberrel ismeretséget szőtt, kedvese azonban csakhamar elhagyta. A mikor atyja ezen viszonyt megtudta, igen megharagudott s leányát a zárdába visszavitte. I. azonban ekkor már nem érzett magában vágyat a szent hivatásra s igen engedetlen magaviseletet tanúsított. Többszöri megfenyítés után, midőn egy alkalommal egy első emeleti külön czellába bezárták, ő az ablakon kiugrott s haza menekült. Ekkor súlyos betegségbe esett, mely állítása szerint agyhártyagyuladás lett volna, igen valószínű azonban leírása után, hogy azon baja gyakori s heves rohamokban nyilvánuló hystero-epilepsia volt. Ezen betegség fél évig tartott, javulása után azonban atyja őt ismét vissza akarta adni a kolostorba, mire leánya 600 frtot atyja pénztárából magához véve hazulról megszökött egy kisebb vidéki városba. Itt férfiruhát öltött, hamisított iratok alapján vidéki földbirtokoshoz szegődött nevelőnek, s itt másfél évig foglalkozott a gyermekek oktatásával. Ekkor a fővárosba jött, s nemsokára annyira kedvezett neki a szerencse, hogy egy nagyobb vasúti társaságnál gyakornoki állást kapott, havi 30 frt fizetéssel, természetesen itt is férfi számában alkalmazták. Ezen állásban 2 évig maradt felismeretlenül, s szülei is hiában kerestették. Társaival igen jó viszonyban volt, dohányzott, a fiatal emberek mulatságán részt vett, s azok nem is sejtették nőnemét, de gyakran csúfolták tartózkodó magaviseletéért leányok-kal szemben. Ilyen módon elég nyugodt körülmények közt élt, amíg egyszer titkát egy barátnéjára rábízta, aki egy kisebb czivódás következtében őt a rendőrségnél feljelentette. Ekkor elfogták, a napi sajtó bőven megbeszélte ügyét. Az elfogatás után a 3 és fél évi szünet daczára újból kitörtek hystero-epilepsiás rohamai oly sokban, hogy a kórházba kellett őt szállítani. Három hét múlva felépülve anyjához küldték, majd sógorához ment Erdélybe, ahol a fuvolát rövid idő alatt annyira megtanulta, hogy a zenekarban játszhatott. Nyugtalan természete azonban nem engedte meg, hogy hosszabb ideig itt maradjon; csakhamar visszatért Budapestre, s újra férfiruhákban járkált; egy napon azonban rohama az utczán fogta el, s a kórházba szállították. Később újra hamisított bizonyíték segítségével cselédnek szegődött, de nemsokára csalás és lopás miatt ismét a rendőrség kezeibe került, majd rohamai miatt a kórházba. 1886. deczemberben ismét lopás miatt fogták el, a tárgyalásnál azonban oly sajátságos volt magaviselete, hogy szakértőül a törvényszék Ajtay tnr. urat hívta meg, a ki hysteriás baját felismerte s könnyű hypnotizálhatóságát is kimutatta. Ajtay tnr. szívességéből került a beteg az I. belkórodára, ahol eleinte gyakran voltak rohamai, később csak igen ritkán. I. elég szabályos, halvány arczcal bír, erősebb vonások nélkül; fekete, rövidre vágott haja közepén van osztva. Arczának sem férfias, sem jellegzetes női típusa nincsen, testalkata egészen normális nőies, a felvételnél elég karcsú, inkább gyengén táplált, emlők elég nagyok, genitaliak rendesen fejlettek. A koponya alkata lényegesebb eltérést nem mutat, kerülete 552 mm., 159 cm. testmagasság mellett. Teljes, jobboldali hemianaesthesia. Jobb szemén csak a centrumban veszi észre a kézmozgásokat, látóterének többi része érzéketlen. Bal szemén is a látótér igen szűkült (b. io°, k. 180, f. 150, a. 20°), színekre még inkább (vörös: b. 50, k. 160; kék: 2—30, hasonló a sárga; a zöldet csak a centrumban s közelről ismeri fel.) Mozgási zavarok nincsenek. Időnkint nagy hysteroepilepsia typicus rohamai. Havi baja csak igen ritkán volt a betegnek, de klinikai tartózkodása alatt mégis volt néhányszor. Perversus nemi inger már a régebbi kórházi észlelések alatt feltűnt. A klinikán szintén 23