Orvosi Hetilap, 1888. június (32. évfolyam, 23-26. szám)
1888-06-03 / 23. szám
747 megszerette egy szomszédnőjét, aki azonban csakhamar távozott. I. azután igen sentimentális leveleket írt hozzá. Férfiak irányában indifferensnek látszik lenni, de szeméremérzete van, s első szerelmére még mindig kellemesen emlékszik vissza Úgy látszik, hogy morális és intellectuális magaviselete időnkint változó, a mint egyáltalában a hysteriások állapota. Némelykor műveltségéhez képest szellemileg igen sokra képes, levelei orthographice csaknem hibátlanok s stylusban nagyon szépeknek mondhatók. Az elaltatás igen könnyen sikerült; legegyszerűbben, ha közönséges hangon mondtam: »elalszik«, vagy pillanat alatt »hopp« felkiáltás által. A hypnosis alatt a characteristicus catalepsiás testtartásokat mutatja, a pulsus és a légzés kissé ritkábbak. Megszólításra felel, s ekkor igen suggestionálható s minden tünetét mutatja az ú. n. somnambulismusnak, de a catalepsiás testtartások is megmaradnak. Nem áll szándékomban valamennyi kísérletet felsorolni; az nagyon sok ismert dolognak szükségtelen ismétlése volna, csupán az érdekesebbekkel akarok foglalkozni. Nagy hidegnek, hideg vízben való fürdésnek bemondása valóságos rázóhideget okozott a betegnél, fogai vaczogtak, úgy fázott, ahogy azt utánozni nem lehet; ha részegnek állítottuk, halvány, semmitmondó arccal kitűnően játszta az ittas szerepét s a bemondásra, hogy rosszul lesz, minden segítség nélkül pár pillanat alatt hányásra volt indítható. A suggestiókat, ha olyan intenzióval lettek bemondva, a felébredés után is megtartotta, a nélkül azonban, hogy a hypnoticus álomban történt suggerálásra emlékeznek, így pl. a jobb karnak egy bemondott monoplegiája, amelyről véletlenül megfeledkeztem, 4 napig tartott, míg a beteg e baja miatt magához kéretett; ismét suggestio által e bénulásnak néhány pillanat alatt sikerült véget vetnem. A jobboldali anaesthesiai suggestio által a bal oldalra transferálni vagy teljesen megszüntetni igen könnyű volt. Ezen változtatások azonban éber állapotban nem voltak oly állandóak, mint az épen leírt bénulás : néhány óra múlva a jobboldali érzéstelenség jogait visszafoglalta. Egy törvényszéki orvostani fontosságú s már többször leírt kísérlet szintén kitűnően sikerült, hogy ha ugyanis hypnoticus álmában azt suggeráltuk a betegnek, hogy felébredése után egyikét a jelenlevőknek a kezébe adott tőrrel (amely szintén csak suggerált papírtekercs volt) hátulról meg fogja támadni s leszúrni, a valóságnak oly igazi képével játszta ezen szerepet, melyre készületlenül alig volna képes valaki. Abban a pillanatban, midőn a hevesen megütött felkiált, ezen kiáltás által I. hypnotisálva lesz s catalepsiában áll merev szemekkel, felemelt karokkal mozdulatlanul. Ha a szúrás pillanatában nem lesz elaltatva (ha pl. az illető nem kiált), akkor a nagy felindulás folytán a hystero-epilepsiás roham tör ki rajta. Szemei előtt való legyintés által ép oly pillanatszerűleg lehet elaltatni, mint a hang által, ha azonban azt suggeráljuk neki, hogy a jelenlevők közül egy valaki nem képes őt elaltatni, akkor hiában kísért meg az illető minden módot, s. nem alszik el, még az illető által szeme elé tartott tárgyra is minden eredmény nélkül rögzítheti hosszú ideig tekintetét. Érdekesek a kísérletek a tam-tammal (nagy homorú-domború fémlemez, mely egy rugalmas kalapácscsal lesz megütve), ugyanis azt suggerálhatjuk neki, hogy ezen eszközt nem hallja. Ilyenkor minden halk beszédre jól felel, de egy arczizma sem mutatja azon borzasztó erős durranásnak észrevevését, melyet egészséges egyén szemhunyorítás és megrázkódás nélkül nem tud megállani. I. is, hogyha nem áll ilyen suggestio uralma alatt, már sokkal gyengébb megütésnél is hevesen összerázkódik s catalepsiába esik, erősebb ütésnél pedig rohamát kapja meg. Hasonló pontossággal sikerülnek a kísérletek látási érzékére nézve. Ha egy fehér lapra P betűt suggerálunk s azután a nélkül, hogy észrevenné ezen lapot megfordítjuk (//) s képét tükörben mutatjuk neki, rögtön felismeri: L. stb. A légzési mozgásokat is tetemesen lehetett befolyásolni suggestio által. Ha bemondtuk, hogy nem bír lélegzetet venni, igen hosszú ideig mozdulatlan maradt mellkasa és hasfala, míg arcza halavány lett, s teste reszketni kezdett s végre egy gyenge inspiratio jelentkezett. Midőn ilyen kísérleteknél a mellkas mozgásait felrajzoltam (a Marey-féle készülékek segedelmével) s egyidejűleg egy villamos jelzővel 5 mp.-nyi időközöket jeleztem, kitűnt, hogy teljes légzési szünetek 150—195 mp.-ig tartottak (2 ‘,2—3‘/1 perez!), hosszabb ideig végzett kísérleteknél előfordult pl. 5 légzés 5 perez alatt, stb. A legérdekesebb észleleteket azonban az égetési kísérletek szolgáltatták. Az első próba abban állott, hogy közönséges itatóspapírlapot kötöttem a hypnosisba ejtett f. alszárára azon kijelentéssel, miszerint az mustárpapiros, amely másnap reggelre hólyagot fog húzni. A jelzett időben valóban az egész felület piros volt, s nagy számú apró hólyaggal volt fedve. Ekkor egy gyújtódobozt vettem kezembe, s I. hypnosisa alatt annak élével egy pillanatra megérintettem jobb alkarát, miután azt suggeráltam neki, hogy a doboz izzó fémből van s az érintett helyen néhány óra múlva égési seb fog támadni. Az érintés alkalmával élénk fájdalomérzést mutatott, daczára annak, hogy éber állapotában ezen oldalán érzéstelen, s ha akkor valóban izzó testtel égettem volna, azt nem érezte volna meg. Eleinte mi elváltozás sem volt az érintett helyen, s álmából felébresztve a suggestioról tudomással nem látszott bírni, s fájdalomról sem panaszkodott. Midőn 5 óra múlva jobb alkarját ismét megtekintettem, a doboz alakjának teljesen megfelelő piros sávot találtam, ezen területen csakhamar egy folyadékkal telt, feszült falú hólyag emelkedett, amely piros udvarral volt körülvéve. Lassankint igen mély égési seb keletkezett, a melynek gyógyulása majd 3 hetet vett igénybe s vörös hegye még igen soká volt látható. Ekkor a legszigorúbb felügyelet s megfigyelés mellett a második kísérletet következő módon végeztem. Hypnoticus álomba helyezve, bal felkarjához tüzesnek suggerált gyűrűt nyomtam egy pillanatra, a gyűrűnek egyik oldalán egy kis kicsúcsosodása volt. A beteg ezután felébresztve előttem kézi munkával (kötéssel) foglalkozott s teljesen fel volt öltözve, sőt bal felkarját még szorosan illő organtin-kötésbe is helyeztem. Öt órai megfigyelés alatt azonban semmi változás nem mutatkozott közérzetében s midőn a kötést eltávolítottam, az érintett hely teljesen épnek tűnt elő; már-már azt hittem, hogy kísérletem meddő maradt, midőn csaknem véletlenből jobb felkarjára esett tekintetem : az érintett helynek egészen megfelelő symmetriai területen a gyűrűnek teljesen megfelelő piros udvarú hólyag volt jelen. Ezen esetben tehát az érző oldalról az érzéstelenre transfert történt. Ezután folyton a legszigorúbb ellenőrzés mellett több kísérletet végeztem mindig positív eredménynyel, kivéve egy alkalommal, midőn a suggestio után csakhamar hystero epilepsias rohamot kapott a beteg, ezen esetben az eredmény kimaradt; a jobb oldal érintésénél ugyanazon oldalon állott be a hatás, a bal oldalra alkalmazott suggestio azonban szintén a jobb oldalon jelent meg kivétel nélkül. Egyike a legszebb kísérleteknek volt az, midőn egy előnyomtatásra szolgáló K betűt (amilyent a fehérnemű jelzésére használnak), a nélkül azonban, hogy I. alakját látta volna, vagy egyáltalában azt tudta volna, hogy az betű, tüzes tárgynak suggerálva bal vállához érintettem; az ábra mutatja a cliché lenyomatát s a létrejött égési sebet, a mely transfertben a jobb oldalon s tükörképben volt látható. Ezen égési seb a jobb vállnak egészen a symmetriai helyén jelent meg, szélei igen élesen voltak körülírva, s az egész betű rajzának megfelelőleg egy hólyagot képezett. A rajznak némi szabálytalanságai talán az érintés nem egészen pontos voltából származhattak, az éles körvonalú seb piros udvarral volt környezve. Igen szomorú, hogy valaki — nevét nem lehetett kitudni — nagy kiterjedésű égési sebet támasztott e betegnél jobboldali pectoralisa táján egy izzónak suggerült középnagyságú ollóval való érintés által. Ezen seb, mely az ollónak alakját mutatja, igen mély volt s gyógyulása folyamán vastag hegedési keloid támadt úgy, hogy a beteg ezen karját nem volt képes oly szabadon emelni, mint annak előtte. Ezen időtől nem tettem hasonló kisérletet e betegnél, csupán a klinikán való tartózkodásának utolsó napján, a midőn egy darab papirosra írott 3 betűt rajzoltam s azt állítottam, hogy ezen 3 betű, melyet a beteg felismert, izzó fémből van, s pillanatra közel hoztam bal alkarjához. A beteg azt hitte, hogy érintettem (tényleg lehet, hogy a papiros széle karjához ért) s 748