Orvosi Hetilap, 1888. július (32. évfolyam, 27-31. szám)
1888-07-01 / 27. szám
883 hiányát soha sem észleltem, nyilván azért, mert a rekesz érintő és mozgató felülete amájra sokkal nagyobb és kedvezőbb alakú, hogy izomműködését érvényre juttassa, mint a lépnél; amott egy tág, a domború rekeszhez szorosan oda simuló gömbfelület, itt pedig csak a felső éle, meg a hátsó felület egy része. Ehhez járul még, hogy kevés májdag létezik, mely lefelé oly nagy kiterjedést ér el, hogy a medenczére támaszkodjék és ezáltal a légzési mozgékonyságot lehetetlenné tegye. 5. Retroperitoneális fekvése folytán a vesedaganat, míg nagysága nem jelentékeny, a belek által fedve van; ha azonban oly nagyra nőtt, hogy a mellső hasfalat érinti, akkor a vékonybeleket befelé tolja, ellenben a colon függélyes részei a dag fölött haladnak el. Ez különösen a colon descendensre vonatkozik, míg az ascendens gyakran kifelé van tolva, midőn is — szükségkép — a jobb flexurának a harántbél egy részével a daganat mellső felületén át kell tekerőznie. A colonnak ezen magatartása a vesedaggal szemben jellemzetesen megkülönbözteti ezt a lép-, máj-, epehólyag-, cseplesz- és petefészekdagoktól. Sőt bélsárdaganatok is, aminőket gyermekfej nagyságban és porczkeménységben észleltem, ide sorozhatók. Kivételek ezen szabály alól megérthetők, ha tekintetbe vesszük a mesocolon lehetséges változó hosszát, a vesedag különböző fejlődési irányát és a colonnak a daganathoz való korai vagy későbbi lobos odanövését. 6. A vesedag, említett nagysági és az abból következő helyzeti viszonyok szerint a belekhez, vagy dobos bélhangot ad, — kivéve ha erős plessimeternyomás által a beleket eltávolítjuk vagy összeszorítjuk, — vagy ha a hasfalig terjed, tompa hangot ad többé-kevésbé függélyes irányú dobos csíkkal, amely a rajta áthaladó vastagbélnek felel meg. Ezen dobos vonal természetesen csak gázokkal teli bélnél található és azért gyakran hiányzik. Kárpótlásul szolgálhat a betegnek nyilatkozata, hogy ott rendesen gázokat áthaladni érez; szintúgy baloldali dagoknál egy pezsgőkeverék mint csőre a béldarabot gyakran a vizsgálatnak hozzáférhetővé teszi. Még ezen műfogás nélkül is már ismételten észleltem a daganaton átterjedő bélnek peristalticus mozgásait. 7. Jobboldali vesedagoknál a légzési mozgásokat követő májszél kitapinthatása a dag felett, baloldaliaknál pedig a lép rendes tompulata fontos megkülönböztetési támpontul szolgálhat arra, hogy ezen szervek nem érdekeltek. Ezen jelekre csak akkor szorulunk, midőn a vesedaganatot tapogatózás és kopogtatás által biztonsággal meg nem határozhatjuk. Volt egy igen érdekes esetem, egy nagy, baloldali, gyengén hullámzó daganat, melynek alsó határa a légzési mozgásokat követte és ez okból egy igen kiváló szaktárs által lépechinococcusnak tartatott; ennél a többi közt a dagtompulat felső határához csatlakozó rendes léptompulat kimutatása indított engem a léptumor kizárására és egy hydronephrosis felvételére, melynek helyessége később be is bizonyult. 8. A daganatnak az ágyék felé előnyomulását, melyet tapintás és kopogtatás által könnyen kimutathatni, szintén a vesedaganat fontos megkülönböztetési jelének tartom. Legbiztosabb felvilágosítást ad a bimanuális vizsgálat, melyet Glénard kitűnően és pontosan leírt, s melyet én azonban már régóta hasonló módon gyakorlok. De a percussiót is lehet itt értékesíteni, míg a vándorvese vagy a rendes vese meghatározásánál hasznavehetlennek tartom.1) Kiválóbb esetekben a daganatnak kidomborodása hátrafelé a puszta szemlélés által is eszközölhető. A vesedagok ezen sajátsága az én tapasztalatom szerint alig található más hasi daganatnál , ezáltal tehát máj-, epehólyag-, bél-, csepleszdaganatok, tömör hashártyaizzadmányok és nagyságukért tekintetbe vehető sárgyülemek biztossággal kizárhatók. Egyetlen kivételt képeznek, nézetem szerint, oly nagy lépdaganatok, melyek hátsó éle nem ritkán két kézzeli vizsgálatnál az ágyéktájon tapintható. Egy paranephriticus dagot, melynél az ágyéktáj felé kidomborodás szintén jellemző, nemcsak a nyilvánvaló lázas-lábos tünetek által lehet egy vesedagtól megkülönböztetni, hanem az által is, hogy határvonalai egészben elmosódottak, úgy hogy szervnek képét sem adják, valamint ágyéktáji diffus kidomborodása által is, mely minden tapintható daganat nélkül az egész lumbaltájt egyaránt betölteni szokta. A vesedagnak korántsem ritka bonyodalma egy fellépő vesekörüli lábbal, szintén könnyen felismerhető az adott jelekből, melyek az eredeti bántalmat módosítják. Ezek volnának azon physicalis mozzanatok, melyekre egy vesedag helyrajzi kórjelzése támaszkodhatik; a functionális jelekre ez alkalommal nem akarok áttérni. De egy pontot akarnék még megemlíteni, mely azonban nem kizárólag vesedaganatokra vonatkozik, hanem másnemű daganatokra is, melyek a has egyik oldalát elfoglalják. Megtörténhetik ugyanis, amint azt a fennebb említett hydronephrosis esetben láttam, hogy a dag felső határa, mely az alsó mellkas-apertúrában rejtve csak kopogtatás által kimutatható, szemünk előtt felfelé nő, és az a kérdés merülhet fel, amint az valóban fel is merült, váljon a daganat csakugyan a mellkasban felfelé nő-e és a rekeszt eltolja, avagy pedig a terjedő tompulat egy a daganat tompulatához csatlakozó pleuriticus tompulat-e. Mérsékelt láztünetek, melyek támpontot nyújthattak volna, már rég jelen voltak peritoniticus bonyodalmak által és fennálltak most is; a daganat nagy tompulata lassankint a bal 3. bordáig emelkedett. Más részről most a hydronephroticus dag felfelé növése vétetett fel. Én azonban egy ahhoz csatlakozó mellhártya-izzadmánynak állítottam, főkép azon érvelés alapján, miszerint egy hasdaganat, mely a rekeszt, mégpedig a bal oldalon a harmadik bordáig feltolná, a tüdő összenyomatása és főleg a szív hatalmas dislocatiója folytán nagyfokú légzési nehézséget okozna, míg itt nem volt sem a szívnek nevezetes félretolatása, sem nehézlégzés. Ezen tapasztalat alapján kockáztatom azon állítást, hogy egy baloldali vesedag látszólagos emelkedése a mellüregbe biztossággal kizárható és mint mellhártya-izzadmány felvehető mindolyan esetben, ahol a szívnek jelentékeny eltolatása és szembetűnő nehézlégzés hiányzik. (Vége következik.) .) L. Orvosi Hetilap, 1879. Észrevételek a vándorveséről. 884 . Közlemény a fővárosi közkórház III. sebészeti (Réczey Imre ny. rk. tanár, rendelő főorvos) fiókosztályáról. vill. A bőralatti veserepedésekről. Réczey Imre tr.-tól. (Folytatás.) Ezen esetek, melyeket Maas összeállításának kiegészítéséül röviden ide igtatunk, a következők: 1. Tacke. 24 éves rézműves egy méter magasról leesett hasával egy faczölöpre s innen a kövezetre. Eszméletlen állapotban vitetett lakására. A köldök körül kis vörösen elszínesedett hely. 10 óra múlva meghalt. Külsértési nyom nincs. Vesetők ép, vér-