Orvosi Hetilap, 1889. április (33. évfolyam, 14-17. szám)

1889-04-07 / 14. szám

186 ORVOSI HETILAP Az 5 és 2­ mm. átmérőjű nyílásnál a hiatus semilunaris átmérője 1—2 mm., a 4 és 2 mm. nyílásnál a hiatus semi­lunaris átmérője alig egy mm., a 3 és 2 mm. nyílásnál a hiatus semilunaris 1—1 ’/2 mm. átmérőjű, ezenfelül a jelenlevő járulékos nyílás átmérője 1 mm. Ezen készítményeken a folyadék az űrbe behatolni nem tudott, fecskendéssel azonban megtelődött. A többi készítményen a hiatus semilunaris átmérője 2 és 7 mm. között ingadozott A physikai ismeretek megmagyarázzák, hogy minő körül­mények között juthat folyadék léggel telt üregbe. Ismeretes, hogy a folyadék bejuthatása a nyílás átmérőjének nagyságától, a folyadék tapadási viszonyaitól, fajsúlyától és így a képződött folyadékkorong feszülésétől függ. A folyadékkorong úgy szere­pel, mint egy kifeszített hártya, mely elválasztja a levegőt a víztől; mennél kisebb az átmérője, annál nagyobb a feszülése és kifejezettebb a korong, az átmérő nagyobbodásával mindinkább ellapul a korong és csökken a feszülése, mígnem megszakad. Ide vonatkozólag üveggömböket vettem alkalmazásba, melyek­nek nyílásai a kathetométerrel pontosan lettek megmérve. A méretek következők: I. gömb II. gömb III. gömb IV. gömb a nyílás átmérője 2'93 mm. 3'88 mm. 5'66 mm. 7­09 mm. A kísérleti folyadékot képezte a víz, 2% cárból-, 45°/v alkohol-, 95% alkohol-, 2% konyhasó-oldat, aether, 3% bórsav- 1 pro­m. sublimat-oldat. Az első gömb csupán az aetherben telt meg, a második gömb az alkoholban, a harmadik gömb a 2% carbol-oldatban, a negyedik gömb a víz, 2% konyhasó-, 3% bórsav- és a sublimat - oldatban telődött meg. Ezen eredmény nyilván mutatja, hogy a nyílás különböző átmérőjénél milyen szerep jut a folyadék fajsúlyának és tapadó viszonyának az üreg megtelődésénél. Ez okból megkísértettem az 1% konyhasó- és a 2% carbolsav-oldatot 95% alkohollal 20 százalékos oldattá tenni és ezen utóbbi folyadékokban könnyebben megtelődött a 2-dik gömb. Ezek szerint a 2­70 carbolsav jelzett alkoholos oldata egy 3’88 mm. nyíláson az üregbe befolyik. Ezen kísérletek üveggömbök egyenlő átmérőjű nyílásaira vonatkoznak, mindazáltal a tágabb keretű összehasonlítást meg­engedik a Highmor-üreg elypsoid-alakú nyílásaival; hozzá­vetőlegesen a fentebb jelzett Highmor-üreg nyílásai a sorrend szerint megfelelnek a gömbnyílás következő átmérőinek: 3 58, 2'8, 5'65, 4'44, 4'58 és 2'44 mm. Elismerem, hogy a nyálka­hártya állapota, a hiatus semilunaris és az infundibulum bonc­­­tani viszonyai mind befolyásolják a folyadék beömlését, de nagyon hiszem, hogy a 2'/0 carbolsav alkohol­ oldata számosabb esetben fog kedvező boncztani viszonyok mellett az üregbe ömölhetni. A mi hullakísérleteinknél a gömbre vonatkoztatott 2'44, 2’8 és 3'58 mm. átmérőjű nyílásokon át a kissé alkoholos megfestett víz nem tudott befolyni, ezt az átmérők, a használt folyadék és a hiatus semilunaris szűk volta megmagyarázzák. Hogy a többi nyílásokon át a folyadék beomlott, azt a nagyobb átmérőknek és a festésre szánt alkoholnak kell betudnom. Jelenteg újból hozzászól a kérdéshez és ezen alkalom­mal egy kísérletet is felemlít, melyet 30 köbem. űrterű üveggel tett és melynek a parafadugóját 3 mm. hosszú és 2 mm. széles nyílással látta el; ezen kísérletnél a víz 30 perez alatt töltötte meg az üveget. Ett szintén használtam 5 gm. űrterű üveget, melynek dugóján 4 mm. hosszú és 3 mm. széles rést készítettem; a víz 5 perez alatt oly csekély mérvben folyt be, hogy az üveg fenekén csak csekély folyadék­réteget képezett. Ugyanezen üvegnél 5 mm. hosszú és 4 mm. széles rés mellett a víz 3 perez alatt ömlött be, 1 % konyhasó és 2% carbolsav 20% alkoholos oldata pedig nem egész 2 perez alatt. Nem tagadhatjuk, hogy úgy az üveggömböknél, mint a parafadugós üvegeknél a folyadék tapadási viszonyai, a folyadék­korong képződése és feszülése a körülmények szerint módo­sulnak és ha ezen körülmények miatt egyenesen és szigorúan a melléküregek nyílásaival és a folyadékbeömlés részleteivel egybe nem is vethetjük, kétségkívül arra mutatnak ezen kísér­letek, hogy a folyadék beömlése a fentebbiek értelmében olyan bonc­tani viszonyok mellett történhetik, melyek előjövetele nem a ritkaságok közé tartoznak. Mindezek előrebocsátása mellett néhány megjegyzést kívánok tenni a melléküregek bántalmainál alkalmazásba vett gyógyeljárásról. A magam részéről a sebészi beavatkozás híve vagyok, de ezen kijelentésem mellett méltányolni tudom azon irányt, mely esetről esetre az operációt feleslegessé teszi. Nyilvánvaló, hogy a melléküregek természetes nyílásait fel­keresni és a kezelésnél értékesíteni, azt tőlünk teljesen függet­lenül a morphologikus viszonyok szabják meg. Kétségbe nem vonható, hogy az élőben adott esetekben a természetes nyílások felkereshetők és a gyógyered­mény ezen az úton elérhető. A melléküregek kutaszolása, dram­irozása, ford­rozott kiöblítése akár folyadékkal, akár comprimált levegővel azon eljárások, melyek a Störk, Jurasz és Hartmann által megjelölt irányt mutatják. Ezen irány is mutat már fel eredményt és ezért nincs kellő alap felette palctát törni, sőt ellenkezőleg, ha a sebészi beavatkozás gyors kivitelére a kellő indicatio nem áll fenn, minden esetben megkísérlendők a jelzett eljárások és ha bizonyos körülmények a kivitelt meghiúsítják, mindig van idő és mód a műtevésre. Ezen rationális álláspont mellett Jelentfy tr. eljárása is megkísértendő, de én az említett eljárásoktól, melyek már eddig is szép eredményeket mutatnak fel és alkalmaztat­nak, többet remélek. Ha az ide vonatkozó eseteim és kísérleteim jelentékenyebb számot érnek majd el, a kérdést újólag statisti­­kai adatok segélyével fejtegetés tárgyává fogom tenni. Ismeretes dolog, hogy toxikus és medicamentosus befolyás alatt (így morphin, salicylsavas nátrium, antipyrin, jodkalium stb. után) angioneurotikus folyamat, pl. urticaria lép fel a köz­takarón. Az sem ismeretlen dolog, hogy egyes fertőző beteg­ségek kíséretében, milyen a váltóláz, vörheny, himlő stb., futó­lagos urticaria látható. Egyáltalán nem ismeretes azonban és tudtommal sehol sincs megemlítve, hogy heteken át tartó urticaria jelentkezzék kanyaró lefolyása után. A múlt évben egész kis urticaria­­járványt észleltem egy családban kanyaró után. A kiütések a lichen urticatus jellegével bírtak, 3—4 héttel a kanyaró kez­dete után léptek fel és mintegy 7—8 héten át nyugtalanították a betegeket. Kendermagnyi egész lencsényi, leginkább kúp­alakú, felette viszkető, halványvörös göböcskék léptek fel a keze­ken, lábakon, alkarokon és alszárakon, elszórtan azonban egyéb helyeken is tipikus csalánkiütések, melyek fél- egész egynapi tartam után mind halványabbak, kisebbek lettek, míg ismét néhány óra múlva, ha felvakarás nem történt, cse­kély pigmentatio visszahagyásával eltűntek. A kitörés legheve­sebb volt az esti órákban,­­ a lefekvés előtt és fürdés után, a­mikor a régibb, már halványuló kiütések is nagyobb mérvben előtérbe léptek, az ágyban azonban lassanként engedett a viszketés. Maga az egész tünetcsoport meglepett és tekintve, hogy a bántalom egy családban 4 gyermeknél fordult elő, azon urticariával lett volna összetéveszthető, melyet poloska­­csípések okoznak. Tényleg a poloskacsípés által okozott urti­caria sok tévedésre ad alkalmat, különösen a csecsemők és gyermekek köztakaróján. De ha tekintetbe vesszük, hogy a lib­en urticatus az általam észlelt esetekben mind kanyaró után és pedig csaknem egyenlő időben lefolyás után lépett fel, tekintve, hogy a gyermekek ugyanazon viszonyok között ugyan­azon ágyakban fekve azelőtt soha hasonló bántalomnak áldoza­taivá nem lettek, tekintve azt, hogy két, hasonló viszonyoknak kitett testvérük az eruptiótól mentes maradt, kizárható lett volna az urticaria­e cimicibus kórisméje még akkor is, ha az Urticaria kanyaró után. Róna Sámuel Jr., közkórházi rendelő orvostól, 1889. 14. sz.

Next